A
kontraszt kulcsfogalom a látáselméletben,
több helyen is foglalkozunk vele.:
• Fénykontraszt (a képi
ingerek felvétele és előfeldolgozása)
• Színkontrasztok – kölcsönhatások (színérzetmódosítás)
• Színkontraszt – megkülönböztetés
• Kontraszt –
színbeállítás a monitoron
• Színkontraszt – figyelemfelkeltés (vizuális
hangsúlyok)
• Színes szöveg olvasása (olvashatóság)
A képi ingerek felvétele és
előfeldolgozása
A látás a szemben lejátszódó
néhány „egyszerű” folyamattal indul: kontraszt-érzékeléssel, a trikromatikus
színingerek feldolgozásával. Az „egyszerűség”
természetesen igen összetett működést
jelent, és pusztán azért nevezzük
így, mert a végeredmény –a látvány
észlelése,– agyunk rendkívül
magas szintű teljesítménye.
A látvány feldolgozásának első
fázisában a szem a fénymennyiség
különbségeit pásztázza, keresi
a határ-vonalakat. Az optikai (fény, szín)
mennyiségek különbsége a kontraszt,
mely alapfogalom a vizualitás világában.
(Sekuler 2000:163)
A tárgylátás alapfeltétele, hogy
a tárgyakról és környezetükről,
legalább a határvonalak mentén, lényegesen
eltérő mennyiségű fény érkezzen
a szembe. A látás legelemibb szintje, alapinformációja
a kontrasztérzékelés, ám ez is igen
bonyolult mechanizmus. (Kovács
I. 2006a)
A legnagyobb vizuális különbség a fehér
és fekete (világos és sötét)
között van, ez poláris-kontraszt. Ha
a látómező majdnem homogén és
egyetlen része sem különbözik határozottan
a többitől, akkor nem észlelünk tárgyat,
csupán egy bizonytalan fény- vagy színködöt
látunk, amelynek nincs határozott helye a térben.
A kontraszt mértéke befolyásolja az olvashatóságot:
az alábbi ábrán látható,
hogy a kis kontrasztot csak a nagyobb betűméret
tudja ellensúlyozni.
| Fénykontraszt,
1. |
 |
Kicsi,
közepes és nagy kontraszt.
A háttér világossága (balról
jobbra) növekszik, a betűszíneké
csökken. |
Még szemléletesebb, ha a háttér
és előtér világossága folytonosan
változik.
– Az alábbi ábrán
a háttér folytonosan változik a fehértől
a
feketéig, balról jobbra haladva.
– A karakterek világossága
egy sorban állandó, de felülről
lefelé csökken, fehértől a feketéig
kilenc fokozatban.
A bal felső sarokból a jobb alsó sarokba
húzott átló mentén szembetűnő
az „összemosódás” a kontraszt hiánya
miatt.
| Fénykontraszt,
2. |
 |
| Világosság kontraszt folytonos változása |
A kontrasztjelenség másképp látszódhat
különböző monitorokon és kijelzőkön
az adott beállításoktól függően!
A látás folyamata röviden és leegyszerűsítve
így foglalható össze:
A szem –elsősorban a retina– feladata a képi ingerek felvétele és bizonyos fokú előfeldolgozása. A tárgylátás
alapfeltétele, hogy a tárgyról és
környezetéről (legalább a határvonal
mentén) lényegesen eltérő mennyiségű
fény érkezzék a szemünkbe.
A látás és a színérzékelés
mindig összehasonlításban működik.
A színhatások relatívak. |
|
Felhasznált és ajánlott
irodalom:
Color contrast
Hurlbert – Wolf:
Color contrast: a contributory mechanism to color constancy
Kepes:
A látás nyelve, 10.p.
Kovács I.:
Képtömörítés a retinától
az agykéregig
Sekuler – Blake:
Észlelés, 100.p.
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E) |
