A
napfény energiájának eloszlását
az ún. láthatósági görbe (vagy láthatósági függvény)
mutatja, eszerint szemünk csapjainak színérzékenysége
a ráeső fény hullámhosszától
függően változik. (Color
Luminance)
A „legláthatóbb” (vagyis relatíve
legvilágosabb, legragyogóbb) a sárgászöld,
mely a spektrum közepe táján van (550 nm),
innen a két széle felé csökken a relatív
spektrális világosság, vagyis egyre sötétebbnek
látszódnak a spektrumszínek. Legsötétebb
az ibolyakék és a vörös, mellettük
a spektrum már nem látható része
–az ultraviola ill. infravörös tartomány–
pedig értelemszerűen fekete.
| A láthatósági
görbe |
 |
| Nappali
fényben a sárgászöld a legvilágosabb
szín |
A láthatósági görbét úgy
is elképzelhetjük, hogy ha a napfény spektrumáról
szürkeárnyalatos fényképet készítenénk,
akkor a legvilágosabb szürke foltot a sárgászöld
helyén látnánk, a többi fokozatosan
egyre sötétebb szürke lenne.
| Láthatóság
- a spektrumszínek világossága |
 |
A
spektrumról készített fekete-fehér
képen a sárgászöld helyén
van a legvilágosabb szürke |
A jelenség magyarázata, hogy a színlátás
itt, a 510-570 nm hullámhossz környékén
indult evolúciós fejlődésnek.
A Purkinje-jelenség
Jan E. Purkinje (1787-1869) cseh fiziológus.
A láthatósági görbe 550 nm-es csúcspontja
csak a fotopikus* látás esetén érvényes.
A fényintenzitás csökkenését
követően a csapok érzékenysége
is egyre csökken, és az ún. szkotopikus**
látás kezd működni.
(Sekuler 2000:107 és 114; Scotopic
vision; Photopic vision)
* Fotopikus:
más szóval fotopos, fényadaptált,
nappali világossághoz szokott látás
** Szkotopikus:
más szóval szkotopos, sötétadaptált,
szürkületi, sötétben való látás
| Fotopikus
és szkotopikus látás |
 |
Nappali
fényben a sárgászöld, szürkületben
a kékeszöld tűnik
a legvilágosabbnak, ekkor a vörös feketének
látszik |
A szkotopikus és a fotopikus látás spektrális
érzékenysége különböző:
a szkotopos látás maximális érzékenysége
eltolódik a kékeszöld (kb. 480-500 nm) felé
és nincs színérzékenység
a hosszú hullámú sugarakra. Ez azt jelenti,
hogy sötétedéskor nem a sárgászöld,
hanem a kékeszöld tűnik a legvilágosabbnak,
a piros tárgyak pedig feketének látszanak
– ez az ún. Purkinje-eltolódás
jelensége. Ez magyarázza, hogy az árnyékban
lévő tárgyak meleg színei (sárga,
vörös) inkább elveszítik ragyogásukat,
mint a hideg (kék, zöld) színek, továbbá,
hogy az esti fényreklámok között a kékeszöld
a legfeltűnőbb szín. (Purkinje
effect; Nemcsics 1990:36)
| A
Purkinje-eltolódás |
 |
 |
A
tárgycsoport nappali fényben és szürkületben.
Nappal a sárgászöld a legvilágosabb
(„legláthatóbb”),
sötétedéskor a türkiz, ekkor a
vörös tárgyak feketének látszanak.
(Szimuláció) |
|
Felhasznált és ajánlott
irodalom:
Color Luminance
Lukács:
Színmérés, 18.p.
Nemcsics:
Színdinamika, 32.p.
Photopic vision - Wikipedia
Purkinje effect - Wikipedia
Scotopic vision - Wikipedia
Sekuler - Blake:
Észlelés
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E) |
