Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
Bevezető
 
 
A társadalmi változások és a technikai fejlődés felgyorsította és kiterjesztette a színek birtokbavételét – korábban kevesek luxusa volt, ma mindenütt és sokféle médiumon találkozunk színekkel. Mindenhonnan színek mosolyognak, vicsorognak vagy unottan ásítanak ránk ...
Akarjuk vagy sem, kommunikálunk a színekkel.



„Színnyelvek”

A színnek „nyelvtana”, „szókincse”, jelentésrétegei vannak. Színnyelv azonban nem csak egyféle létezik. A szín mást jelent a hétköznapi embernek, a kreatív alkotónak, a mérnöknek, a tudósnak és a művésznek. Mindegyik a saját színnyelvét „beszéli”, gyakran más „nyelvtant”, „szókincset”, – más színfogalmakat használ.


Hétköznapi szín

Kép forrás:
http://www.inspiredbylocals.com/article/10-of-the-best-delis-
in-rome-by--2011-07-13

Minden ember színhasználó, elsősorban tárgyaival (öltözékével, lakásával, hobbijával és különféle eszközeivel) fejezheti ki önmagát és a színekhez való viszonyát, amennyiben van módja választani-válogatni közöttük. Ugyanakkor mindenki passzív színfogyasztó is: (majdnem) minden elénk táruló látvány színekből tevődik össze. A mindennapi színeket ösztönösen kedveljük vagy sem, vonzanak vagy taszítanak – ám ritkán gondoljuk végig, hogy miért hatnak ránk a színek.


Kommunikáló szín

Kép forrás:
http://pixgood.com/red-and-blue-logo.html

A professzionális színalkalmazó tudatosan választja meg a színeket, közölni akar valamit, célja van velük. Ma egyre több ember, egyre többféle szakmában, napi tevékenysége során rendszeresen vagy időnként – színeket használ.
A színkommunikáció tudatos színalkalmazást és színértelmezést jelent. A kreatív-vizuális szakemberek (grafikusok, dizájnerek, tipográfusok stb.) munkájának értékteremtő és értéknövelő tényezője a szín, – a működő kreatív* gazdaságokban mindez a döntéshozók előtt is világos.

*A kreatív ipar, kreatív gazdaság ágazatai:
Építészet; Képző- és iparművészet, kézművesség; Formatervezés, divattervezés; Múzeumi tevékenységek, művészeti kiállítások, galériák; Reklám- és hirdetési ipar; Elektronikus és nyomtatott sajtó; Könyvkiadás; Film-, fotó- és videókészítés; Szoftverkészítés, multimédia, digitális játékfejlesztés; Rádió és televízió; Előadó-művészet; Zene. Ezek majdnem mindegyike kapcsolatban áll a vizualitással, tehát a színnel is. Fiatal teória lévén, a kategóriák nem kiforrottak, a különböző publikációk többféle ágazatot említenek, vagy más-más csoportosításban említik ugyanazokat.


Technikai szín

Kép forrás:
http://www.indiamart.com/shilpachem-mumbai/

A színek birtokbavétele párhuzamosan zajlik a technika fejlődésével, hiszen színforrásokat (festéket, fényforrást) előállítani általában nem egyszerű, mindig a kor műszaki fejlettsége szabja meg a színesség korlátait. Az utóbbi 150 évet „színforradalomnak” nevezzük, olyan sok újdonság született: nemcsak sokkal több és élénkebb árnyalat vált elérhetővé, hanem a színek „demokratizálódtak” is, bárki, bármelyiket használhatja, lényegében egyik színárnyalat sem drágább, mint a másik. Számos médium, ami eleinte csak fekete-fehér képet tudott megjeleníteni (nyomtatvány, fotó, film, tv), rövid idő alatt színessé vált és egyre jobb minőségben adja vissza a világ színeit. A számítógépes színmegjelenítés pedig egészen szélesre tárta a színek „birodalmának” kapuit.


Tudomány és szín

Kép forrás:
http://commons.wikimedia.org/wiki/File:CIE-1931_diagram_
in_LAB_space.svg

Sok tudós, művész és filozófus (Leonardo, Newton és Goethe a költő) ma is érvényes megfigyeléseket tett ill. kutatásokat végzett az elmúlt századokban. A teoretikusok után a fizika, kémia, orvostudomány, pszichológia, esztétika, művészettörténet, antropológia, néprajz, szemiotika, nyelvészet, etológia, környezetelmélet „fedezte fel” a színt és bővítette a színtudományt saját eredményeivel. A sort még lehetne folytatni, és talán rövidebb lenne felsorolni, mely tudományok nem érintkeznek színekkel. De mind a technikában, mind a tudományban az utóbbi 100-200 év hozta a legtöbb ismeretanyagot.


Művészi szín

Kép: Marc Chagall, Orfeusz, 1977. (részlet)

A színeket sokan a festészet „belügyének” tekintik, ami csak annyiban elfogadható nézet, hogy a képző- és alkalmazott művészetek viszonya a színekhez sokkal intenzívebb mint a hétköznapi emberé, és más mint a színkommunikációé vagy a színtudományé. A művészetekben tág tere van az intuíciónak, az eredeti látásmódnak, ami a színhasználatban is megnyilvánul. A festő számára a szín olyan „matéria”, amit saját törvényei szerint használ fel: ha akarja – a valóságos látványt idézi vele, ha akarja – új világot teremt általa.



Ebben a tanulmányban a hétköznapi, a kommunikáló és a technikai színről lesz szó, és –természetesen– erről sem teljes mélységében, de lehetőleg mindenről egy kevés. A művészi színt legfeljebb érintőlegesen, a példák kapcsán említjük, meghagyva a témát a művészettörténészeknek és -teoretikusoknak. A tudományos színt sem szándékunk kimerítően bemutatni, ez megtalálható a (sajnos nem nagy számú) hazai szakirodalomban (Nemcsics, Schanda, Lukács), illetve idegen nyelvű forrásokban.



Történeti szemlélet

Fontosnak tartjuk a történeti szemléletet, mert mindennek van előzménye – a színeknek is van fejlődéstörténete, technikája, neve, jelentése, divatja, ára – és mindez változik időben és térben.

Vázlatosan áttekintve az elmúlt évezredek színhasználatát, négy nagyobb időszakot tudunk megkülönböztetni:

• Az ember igen korán felfedezte a természet színeit és a festőanyagokat is. A testfestés, melynek első előfordulását 300 ezer, de min. 80 ezer évre becsülik a kutatók, őseink számára a természet manipulációját jelentette (hasonlóan mint a tűz-, anyag- és eszközhasználat), és a mágikus tevékenységek része lehetett. A kőkorszak (pl. Altamira-barlang) és az első letelepedett falvak kezdetleges társadalmaiban az emberek a természetből vett festékekkel díszítették saját testüket, majd tárgyaikat és környezetüket. Az időszak a rituális-szimbolikus díszítés és a rajzolás kialakulásának kezdete is.

• A technikai fejlődés később –az ókortól kezdve– egyre több színt tett elérhetővé, igaz meglehetősen drágán, ezért a 19.század közepéig csak kevesek kiváltsága volt élénk színekkel élni. Uralkodók, arisztokraták, gazdag polgárok státuszát jelezte a viselet, a ház és a használati tárgyak színessége. A színek ebben az időben szerveződtek bonyolult szimbólum-rendszerekké. A szín, –mint jelenség– mind több tudós (filozófus, teológus, festő) érdeklődését is felkeltette, a teoretikusok keresték a színek eredetét és megfogalmazták a színek esztétikai jelentőségét.

• A 19.század közepén robbant a „festékforradalom”, mely néhány évtized múlva a színek demokratizálódását hozta, és ebben a korszakban élünk ma is. Az utóbbi pár évtizedben az informatika tetőzte be a folyamatot, már nemcsak a festékanyagok, hanem a virtuális színek is teljes „szabadságot élveznek”. A szín már kód-szerepet is betölt, miután felismerték pszichológiai hatásait és információhordozó erejét. Közben tudományágak születtek, melyek a színeket, ill. más jelenségek színvonatkozásait kutatják.

• Most, az ezredforduló táján kezdett körvonalazódni a negyedik periódus, a színek legújabb szerepköre: megfogalmazódott a kreatív gazdaság (kreatív ipar) teóriája, mely szerint a posztindusztriális társadalomban az alkotó emberek –a kreatív osztály– határozhatja meg az új gazdaság fejlődésirányát.

„Nem véletlen, hogy a kreativitás két – korábban egymástól élesen elválasztott – területe között lévő határ egyre inkább elmosódik. A felvilágosodás tradíciója, amely az intellektus és az érzelem közötti különbségtételen, így a művészetek és a tudomány kreativitásának megkülönböztetésén (is) alapult, megszűnőben van. A kreativitás természetesen nem csak a művészek és a tudománnyal foglalkozók privilégiuma.”
(Ságvári B. 2006:13)

A kreatív gazdaság alakulásában katalizátor szerepet tölt be a digitális technika, alaposan átalakítva a hagyományos ágazatokat is, mint a designt, a nyomdai tevékenységeket, a televíziózást, a reklámot stb. Az informatikai forradalom vadonatúj (jóformán előzmény nélküli) műfajokat teremtett – multimédiát, internetet, 3D modellezést, tudományos vizualizációt – melyek magukban foglalják a vizualitást is – mindezek a változások a társadalmat is átformálják.

Talán mindig is volt –de a reneszánsz óta bizonyosan van– egy kölcsönös inspiráció a tudományok és művészetek között, ez ma nyilvánvalóan előtérbe kerül (tudományos konferenciákat kísérő művészeti kiállítások, a tudomány ihlette művészeti műfajok gyarapodó száma, stb.) A kreatív kor tudományát és művészetét is az interdiszciplináris megközelítés, a határterületek iránti érdeklődés jellemzi (Kepes 1979b).
A szín e szempontból is a kreatív kor egyik emblémája lehet, mert a színről nemcsak a művészeteknek, hanem a technikának, nagyon sok tudományágnak és a kommunikációnak is van mondanivalója.

A kommunikáció nagy, és egyre nagyobb felületen érintkezik a vizualitással. A közönségkapcsolatokban és a szakmai világban mindenütt szükség van arculattervre, logóra, weboldalra, nyomtatott kiadványra, prezentációra, fotóra, reklámra, rendezvényre, csomagolásra, tárgyakra stb. – mindezeknek erős színvonatkozásai vannak.
Azt mondják, a kommunikáció javítja a világot. A vizuális- és szín-kommunikációnak is ugyanez a célja.


Fő részek:
SZÍN
SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Gage:
Colour in Art

Kepes:
A világ új képe a művészetben és tudományban

Leeuwen:
The Language of Colour

Nemcsics:
Színdinamika – Színes környezet tervezése

Pastoureau:
L'uomo e il colore, 56.p.

Ságvári B.–Dessewffy:
A kreatív gazdaságról – Európa és Magyarország a kreatív korban
Bevezető
SZÍN »
1.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.