Látószervünk három nagyobb egységből
épül fel:
• a szem, a látás érzékszerve
• a látóidegpályák
• az agyban lévő látóközpont
Az emberi szem szerkezete
A szem különböző hártyákkal
burkolt gömb alakú test, melynek belsejébe
a pupillán át jut be a fény. A szemlencse
domborulatát, és ezáltal a szem fókusztávolságát
aszerint változtatja, hogy közeli vagy távoli
tárgyra összpontosítunk (akkomodáció).
(Sekuler 2000:45)
| Az emberi
szem szerkezete |
 |
| A
szemgolyó és fontosabb részei |
Kép
forrás:
https://plus.google.com/+AlessandroLittara/posts/fhQHZcub54s |
Retina
A retina (recehártya) a szemgolyó belső felületének
nagy részét borító fényérzékeny
hártya (felülete kb. 3 cm2). Felépítésének
és működésének bonyolultsága
miatt „az agy előőrsének” vagy „mini
agynak” is nevezik, és ez nem csak metafora, az
embrionális korban a retina és az agy ugyanabból
a szövetből indul fejlődésnek. A retina
kétféle fotoreceptort tartalmaz, pálcikákat
és csapokat, melyek különböző intenzitású
fényingerekhez adaptálódnak. A retinán
a receptorok átlagos sűrűsége: 43.000/mm2.
A retina az emberi szervezet leginkább oxigénigényes
szövete.
(Kahánné 1986:122; Sekuler
2000:59 és 75)
Pálcikák
A pálcikák a szürkületben vagy sötétben
való, ún. szkotopikus látás esetén működnek, ezek fogják fel a gyenge
fényingereket (a fénysűrűség
kisebb mint 0,1 candela/m2). A spektrumról
akromatikus érzet keletkezik, vagyis sötétben
nem látunk színeket, csak szürkét,
feketét, továbbá nem látunk élesen
sem. Periferiális látásunk is a pálcikák
működésétől függ. Az emberi
szemben körülbelül 120 millió pálcika
van. A pálcika fényérzékeny pigmentje
a rodopszin, mely már egy fotonra is reagál.
Csapok
A csapok a világoshoz adaptálódtak, ez
az ún. fotopikus látás, melyhez
30 candela/m2-nél nagyobb
fénysűrűség kell. A csapok a világosságra
csak kismértékben, sokkal inkább a hullámhosszra
érzékenyek, vagyis az általuk felvett ingerek
a spektrumról kromatikus érzetet keltenek a szemlélőben.
Egyszerűbben: a csapok segítségével
érzékeljük a színeket, feltéve,
hogy a megvilágítás elegendő. Az emberi
szemben körülbelül 8 millió csap van.
A retina csapjai háromfélék lehetnek, mindegyik
különböző abszorpciós (elnyelő)
képességű jodopszint, vagyis fényérzékeny
pigmentet tartalmaz (ld. még Young-Helmholtz
elmélet). Az éleslátás is teljesen
a csapok működéséhez kötött:
az éleslátáshoz és a színlátáshoz
viszonylag sok fényre van szükségünk
! A túlságosan sok (150.000 lux felett) fény
azonban akadályozza a látást, mert vakítás,
káprázás lép föl, ekkor minden
szín elfakul, csak fehér foltnak látszik.
A fotopikus* és
szkotopikus** látás közötti különbséget
akkor tapasztaljuk, ha sötét helyiségből
hirtelen világosba, erős napsütésbe
lépünk, ill. fordítva. A csapok és
pálcikák működésének felcserélődéséhez
egy bizonyos időre (akár több percre) van szükség.
A világosra történő adaptálódás
gyorsabban megy végbe, mint a sötétre történő.
(Majoros 1998:15; Photopic vision; Scotopic
vision)
* Fotopikus:
más szóval fotopos, fényadaptált,
nappali világossághoz szokott látás
** Szkotopikus:
más szóval szkotopos, sötétadaptált,
szürkületi, sötétben való látás
Fovea
A retina középső részén egy apró,
sárgán pigmentált terület van, ez
a sárgafolt (macula lutea). A sárga
festékanyag a lutein, ez védi a szemet a rövid
hullámú (UV) sugaraktól. A sárgafolt
középső része a látógödör (fovea centralis), körülbelül a pupillával
szemben. A fovea az éleslátás helye,
ez kizárólag csapokat tartalmaz. Ezen a kicsiny
területen minden egyes csapnak közvetlen, önálló
ideg-összeköttetése van a látóközponttal.
A retinán a sárgafolttól távolodva,
a csapok aránya egyre csökken és növekszik
a pálcikáké, a széleken már
csak pálcikák vannak. A mintegy 128 millió
fotoreceptor ingerületeit egy millió látóideg
vezeti el, de kevesebb csaphoz tartozik egy-egy látóideg:
a sárgafolt minden csapjából egy-egy látóideg
vezet el. Az információ továbbítása
szempontjából előnyösebb, ha csak kevés
receptorhoz tartozik látóideg, mert így
közvetlenebb az összeköttetése az aggyal.
A retina szélei felé haladva, ahogy a pálcikák
aránya növekszik, úgy jut egyre több
receptor egy látóidegre. Jóllehet a pálcikák
érzékenyebbek, kevesebb fényt is felfognak,
mégis a csapok „intelligensebbek”, az általuk
felvett és továbbított információk
részletesebbek, feldolgozásuk közvetlenebb.
Látóidegpályák
A látóidegek köteget alkotva, a vakfolton
(papilla nervi optici) lépnek ki a szemgolyóból
és haladnak az agy felé. A vakfolt alatt nincsenek
receptorok, ezért itt, ezen a ponton nem látunk.
Tapasztalatból tudjuk, hogy ez nem zavar bennünket,
részben mert a két szemmel való látás
korrigál, másrészt a szem állandó,
akaratunktól független, apró rezgéseket
végez, akkor is ha egy pontra szegezzük a tekintetünket,
ennek következtében a látvány egyes
ingerei a retinának mindig más-más pontjaira
esnek.
Agyi látóközpont
A látóideg rostjai az agyban két fő
központba futnak be: egy részük az agytörzsnek
arra a területére, mely a kezdetlegesebb fejlődési
szintű és az alacsonyabb rendű gerincesekre
jellemző. Más részük –az embernél
ezek alkotják a nagyobb hányadot–, a nagyféltekék
látókérgével tartanak kapcsolatot.
A két szemből érkező látóidegek
egy része a saját oldalának megfelelő
agyféltekébe érkezik, más része
viszont az ellenkező oldalra. Így a látókéreg
mindkét fele mindkét szemből kap információkat.
| Az
ember a szemével néz és az agyával
lát |
|
Felhasznált és ajánlott
irodalom:
Eye - Wikipedia
de Grandis:
Teoria e uso del colore. 69.p.
Kahánné:
A látás biokémiája
Király:
Általános színtan és látáselmélet,
95.p.
Majoros:
Belsőterek világítása
Photopic vision – Wikipedia
Scotopic vision – Wikipedia
Sekuler – Blake:
Észlelés
Szem - Wikipedia
Visual system - Wikipedia
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E) |
