Életünk szinte minden pillanatában „üzeneteket”
kapunk, küldünk, értelmezünk. Mind a természetben,
mind a társadalomban, térben és időben
szinte szakadatlanul áramlanak az üzenetek felénk
és tőlünk. Nemcsak ember és ember, hanem
más élőlények, különböző
fajok között is zajlik információcsere,
sőt az élettelen természetből (pl. időjárás)
is érkeznek jelek, melyeket fel kell dolgoznunk. A jelek
értelmezése a dekódolás –
tudatos vagy ösztönös cselekvés, kulcsfogalom
az információval és a kommunikációval
összefüggésében.
Sokféle jelenséget lehet vizsgálni mint
kommunikációt, és a kommunikációt
sokféle aspektus szerint lehet tárgyalni. A klasszikus
kommunikációelmélet a beszélt
nyelv jelenségeiből vonta le következtetéseit,
az utóbbi évtizedekben született elméletek
pedig a legkülönfélébb szakterületek
(média, informatika, üzlet, marketing, ökológia,
szakralitás stb.) kommunikatív tevékenységeit
elemzik. Ezek sorába illeszkedik a vizuális
kommunikáció is, melynek egy részterülete
a színkommunikáció.
A színkommunikáció:
• a színt jelrendszernek tekinti;
• a színt a kommunikáció ősi és
természetes eszközének
tekinti;
• a színek kutatásának és alkalmazásának
egyik
megközelítési
stratégiája;
• feltételezi a színek „törvényeinek”
és jelentéstartalmainak
ismeretét;
A színek alkalmazásának egyik fő célja
és értelme: a kommunikáció.
„Lehetetlenség nem kommunikálni”
(Watzlawick 1977:67) és
nem lehet kitérni a színek elől sem, mert
folyamatosan színek között élünk.
A természetben és az emberi tevékenységek
legszélesebb körében előfordulnak színjelek.
A színkommunikációt az teszi számunkra
lehetővé, hogy az evolúció során
megtanultuk a természetes eredetű színinformációkat
értelmezni, és bizonyára már a nyelv
kialakulása előtt képesek voltunk erre valamilyen
szinten.
Itt is fontos kiemelni, (majd később részletezni),
hogy a színek –akár természetes, akár
mesterséges körülmények között
jöttek létre– a megfigyelő embert mindig értelmezésre, emocionális és
esztétikai értékelésre késztetik.
A vizuális kommunikáció néhány
(önkényesen kiragadott) kérdésének
vázlatos áttekintését (2.1. fejezet)
követően a színkommunikációt értelmezzük, melynek tartalmát és
funkcióját több irányból érdemes
megközelíteni:
• A színkommunikáció előzményeit részletezve kiderül, hogy
a természetben és a társadalmakban, térben
és időben, gazdag hagyományokkal rendelkezik.
(2.2. fejezet)
• A szín, mint üzenetközvetítő
kód egyszerre három
–pszichológiai, esztétikai és informatív–
síkon fejti ki hatását. (2.3. fejezet)
• Végül a vizualitástól valamelyest
elszakadva és a
„klasszikus” kommunikációhoz közelítve,
a színek nyelvi reprezentációját
tárgyaljuk. (2.4. fejezet)
|
Felhasznált és ajánlott
irodalom:
Horányi (szerk): Kommunikáció I-II.
Katona:
Az agy fejlődésének kultúrtörténete
Leeuwen:
The Language of Colour
Terestyéni: Kommunikációelmélet
Watzlawick – Beavin – Jackson:
A kommunikáció két axiomája
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E)
|