Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
2.3.2.

A szín esztétikai szerepe a kommunikációban
 
 
A színeket mind ez idáig „önmagukban” néztük vagy legfeljebb két-három árnyalatot együtt, pedig soha nem elszigetelten látjuk őket. Egyetlen színnek –ha egyáltalán el tudnánk különíteni a környezetétől,– nincs esztétikai értéke, nem „szép” és nem „csúnya”.

Esztétikai megközelítésben a színek együttese és kölcsön- hatása érdekes számunkra. A színek együttese –a színelemek és elrendezésük– hordozza az esztétikai minőséget, ez ragadja meg a nézőt és teszi képessé összetett üzenet közvetítésére.

A színek együttese más és több, mint elemeik halmaza. A Gestalt-pszichológia megállapításai a színekre is érvényesek: mint minden vizuális tartalmat, a színeket is „egyben látjuk”, látómezőnk teljes tartalma egyszerre kelt benyomást.

Függetlenül attól, hogy tervezője figyelembe vett-e esztétikai szempontokat, a szín mindig „önmagától” hívja elő a néző esztétikai értékítéletét. Bármilyen funkciót szánunk is a színnek, az esztétikai ítélet tárgya lesz. Az esztétikai mérlegelés a „tetszés – nem tetszés” pólusai között, összefügg a színek pszichológiai hatásával és szimbolikus tartalmával is.

Az esztétikai minőség az egész színkommunikációs folyamatot befolyásolja: erősítheti, de el is ronthatja.


Szubjektív és társadalmi

A „szépnek” tartott forma és szín, –a vizuális esztétikum–, mélyen beágyazott a kultúrába és a kor konvencióiba. A szín három alapfunkciója közül az esztétikai függ leginkább a kortól és kultúrától. Az esztétikus megjelenésű kép vagy tárgy összhangban van saját kora eszméivel, stílusával, anyagaival, és nem utolsó sorban az uralkodó technológiákkal, vagyis kifejezi a kort, nemcsak szimbolikus, vizuális, de materiális értelemben is. (Bálványos 1998)

Amellett, hogy mélyen beágyazott a kultúrába, az esztétikumnak szubjektív és társadalmi vetülete is van: kellemes benyomást kelt a szemlélőben, örömforrás a számára, így közvetve biztonságérzetet kelt benne. Az esztétikai értékek közötti választás és eligazodás, –az ízlés– összefüggést mutat az egyén szocializációjával, társadalmi státuszával és identitásával, az esztétikai ítélet tudatosítása pedig erősíti értékrendszerét.

T.A. Sebeok zooszemiotikai kutatásai szerint az állatvilágban is vannak példák „szépségen alapuló” választásra. Az élőlények „... olyan élményeket keresnek, melyek segítségével megtanulják osztályozni a körülvevő világ tárgyait. A természetben és a művészetben azok a struktúrák 'szépek', amelyek elősegítik az osztályozás feladatát azzal, hogy informatívan és könnyebben megragadható módon mutatnak adalékokat a dolgok közötti rendszerbeli viszonyokról ... A hatékony osztályozás képessége fontos a túlélés szempontjából ... Ha így van, az osztályozási eljárások úgy fejlődtek ki, hogy öröm forrásaivá váltak az élőlény számára...”
(Sebeok 1983:58; Zoosemiotics)


Tetszetősség
A kísérleti esztétika meghatározása szerint a tetszetősség mértéke két pólus, a kellemes és az érdekes között helyezkedik el, mely a színek együttesére is érvényes:

Kellemes:
      áttekinthető, ismerős, statikus, szimmetrikus
Érdekes:
      bonyolult, dinamikus, szabálytalan, újszerű, aszimmetrikus
(Crozier 2001:59)

A szín hagyományosan a szépség tartozéka, a „szép és kellemes” látvány pedig mindig meggyőzőbb, és (általában) erősebben megragadja a figyelmet. Korábban részleteztük, hogy a tárgyak világában a dísz és a szín többnyire összefonódik. A képzőművészetben (néhány műfaj kivételével) a színnek mindig is kitüntetett szerepe volt a kifejezésben és az esztétikai minőség létrejöttében. Az impresszionistákkal induló modern festészetben, majd a 20.század művészetében és vizuális kísérleteiben a színeknek kiemelt jelentőséget tulajdonítottak a festők. A művészet- történetben most először fontosabb lett a szín, mint a képen elmesélt történet, – a vizualitás és a szín végre elkezdett emancipálódni.


A színkommunikáció egyik feladata a megfelelő és kifejező színhangulat, karakteres színstílus kialakítása, e cél több úton is megközelíthető: a vizuális–intuitív, a harmóniaszerkesztés vagy a stílusvariációk oldaláról. Az intuitív módszert vizuális képzettség, kreativitás, és sok-sok gyakorlat birtokában érdemes alkalmazni. Egyéni ötlet, alkotói tudatosság szükséges hozzá, de a folyamatos kontroll és teszt sohasem nélkülözhető. A harmónia- és kompozíciós szerkesztéshez, és a színstílus változataihoz az alábbi fejezetek próbálnak támpontot adni.


2.3.2. A szín esztétikai szerepe a            kommunikációban
Színharmónia
Színstílus és színhangulat
Kompozíció
Színkompozíció

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Bálványos:
Esztétikai-művészeti ismeretek, nevelés, 9.p.

Crozier:
Pszichológia és design

Eco:
A szépség törénete

Király:
Általános színtan és látáselmélet, 206.p.

Moholy-Nagy:
Látás mozgásban

Sebeok:
A művészetek előzményei

Zoosemiotics – Wikipedia


A szín esztétikai szerepe a kommunikációban
« Csoporthatás
Színharmónia »
123.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.