Az előző
pontban vázolt kompozíciós elveket a színekre
is vonatkoztatjuk. Az esztétikai értéket
–a színek harmonikus együttese és stíluskaraktere
mellett– a színértékek mennyiségi-
és méretviszonyai, továbbá elrendezése
teremti meg.
A kompozíció és színkompozíció
célja az esztétikus összhatás, feladata
a látvány strukturálása,
vagyis a figyelem felkeltése és irányítása. (Bergström 2009:174)
Paletta
A kompozíció-szerkesztés kiindulásaként
egy (korlátozott elemszámú palettát
állítunk össze (szerkesztünk vagy válogatunk),
majd ennek elemeiből választunk. A paletta összeállítás
módszere változhat a színtechnikától
(festék, számítógép, anyagfajták
stb.) függően, és itt van lehetőség
(az előző fejezetekben ismertetett) színharmónia és színstílus elveinek alkalmazására.
Paletta |
|
3
sarokszínből szerkesztett, 28 elemű paletta.
(Az ezen a lapon szereplő példák színelemei
mind ebből a palettából származnak) |
Színhierarchia, színarány
Ugyanaz a színegyüttes más hatást
kelt és mást jelent attól függően,
hogy a színelemek mekkora felületen és
milyen elrendezésben kerülnek egymás
mellé. Érdemes megfigyelni, hogy különböző
nagyságú és arányú felületeken
alkalmazva az ugyanabból a palettából való
színeket – eltérő színhangulat
keletkezik. A színelemek közül pedig akár
egyet is elvéve vagy kicserélve, megváltozik
a színegyüttesnek mind az esztétikai hatása,
mind a hangulata, mind az üzenete.
Színhierarchia,
színarány |
|
Öt
szín két különböző hierarchiában |
Érdemes színhierarchiát kialakítani,
vagyis egy-két főszínt, „vezérszínt”
választani, mellé néhány másikat,
de az összhatásukat mindig tesztelni kell. A fő-
és mellékszínek felületi méretükben
(arányaikban) különböznek majd a színkommunikációs
tervben. A kompozíció színhangulatát
a legnagyobb felületű szín fogja meghatározni,
a „vezérszín” ragadja meg a figyelmünket
legelőször.
(Gulyás 1977:226; Csavarga 2014:8)
Alapesetek
Az alábbi példákban elvonatkoztatunk a
valóságos tárgyi/anyagi látványvilágtól,
és pusztán a szín-komponálás
alapeseteit modellezzük az alábbi szempontok szerint:
• Kiterjedés
• Elrendezés
• Dinamika - statika
Kiterjedés
Kiterjedés – méret és
mennyiség
A mennyiségi viszonyok (számosság, méretkülönbségek)
hierarchiát fejeznek ki. Az egybefüggő nagy
színfelületet hangsúlyosnak, erősnek,
a kisebb felületet alárendeltnek érezzük.
A színelemek mennyiségének változtatása
(növelése, csökkentése) alapvetően
határozza meg a kompozíció színhangulatát.
Kiterjedés
– méret és arány |
|
A
méretviszonyok hierarchiát fejeznek ki |
Kiterjedés
– mennyiség |
|
A
mennyiségi viszonyok hierarchiát fejeznek
ki |
Kiterjedés – dimenzió
A színek összhatása attól is függ,
hogy a színfoltok milyen kiterjedésű felületrészt
foglalnak el. Dimenzió szerint lehet pont, vonal,
mező és ezek különféle átmenetei
és kombinációi. A kisméretű
pont és a vékony vonal színe kevésbé
érvényesül, mint a mező, ill. vastagabb
vonal. Ugyanakkor az egészen vékony vonal is módosítja
színével a teljes kompozíciót, ahogy azt a Bezold-jelenségben bemutattuk.
Kiterjedés
– dimenzió |
|
Különböző
méretű pontok és vonalvastagságok |
Elrendezés
Elrendezés: hierarchia
A színek helye a kompozícióban jelentéshordozó
erővel bír. A mennyiségi jellemzőhöz
hasonlóan a színek hierarchiáját
jelzi, ha fent-lent, középen-szélen, szemben-oldalt,
vagy átlósan vannak elhelyezve az árnyalatok.
Vertikális
hierarchia |
|
Ami
fent van, az jelentősebb |
Elrendezés: csoportosulás
A színek sohasem önmagukban hatnak, a „szomszédok”
befolyásolják egymást (ld. kontraszt és
harmónia). A közelség fontos elv a
vizualitás és a színek világában,
egy adott szín különböző színek
mellett másképp hat és más a jelentése.
A közelség speciális esete a csoportosulás,
amikor az azonos vagy egymással rokon színek vannak
egymáshoz legközelebb, ennek hatása olyan,
mint egy nagy kiterjedésű színfolt. Általában
a csoportosuló színek határozzák
meg a kompozíció összhatását,
amennyiben méretük, felületi kiterjedésük
megfelelő.
» Csoporthatás
Csoportosulás |
|
A
véletlenszerűen szóródott színek
között az azonosak
csoportosulása a figyelemfelkeltő |
Elrendezés: színritmus
Az azonos szín és forma szabályos ismétlődése
időbeli dimenziót ad egy színcsoportnak.
A ritmus minden művészeti ágban erős figyelemfelkeltő. A színritmus a díszítő-
és népművészetek ősi eszköze.
Valóságos időbeli ritmus a mozgó színes
elem (animáció, villogó fény, neonreklám),
erre különösen érzékeny a szemünk.
Színritmus |
|
Egyszerű
és összetett színritmus |
Dinamika - statika
A dinamikus vagy statikus színkarakter
(a színfoltok elrendezésétől függetlenül
is) elsősorban a színkontraszt erejétől függ.
Statikus
A statikus színkompozíció nyugodt, jellemző
a gyenge kontraszt, a tört és inkább (de
nem kizárólag) a hideg színek. A harmóniatípusok
közül a csoport- és az általános
harmóniát érdemes választani, ahol
a színezetek „rokonságban” vannak egymással.
Statikus |
|
Gyenge
színkontraszt, csoportharmónia, tompa, hideg
színek |
Dinamikus
A dinamikus színkompozíció mozgalmas, jellemző
az erős kontraszt, az élénk és (inkább)
a meleg színek. A kontraszt nemcsak a színezetek,
hanem a világossági értékek között
is szükséges. A harmóniatípusok közül
a komplementereket vagy az egyenlő osztásúakat
használjuk, ahol a színezetek messze esnek egymással.
Dinamikus |
|
Erős
színezet- és világosságkontraszt,
élénk és (főleg) meleg színek |
|
Felhasznált
és ajánlott irodalom:
Bergström:
Bevezetés a vizuális kommunikációba
Csavarga:
Belső színtérkép
Feisner:
Colour
Gulyás:
A fény és a szín
Nemcsics:
Színdinamika
Nemcsics:
Színharmónia és vizuális mondanivaló
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E)
|