A fény mint inger, az agyban színérzetet (érzékletet, tudattartalmat) kelt, a szín
pedig hatással van az emberre, mint gondolkodó,
érző, emlékező lényre. A színek
hatást gyakorolnak az ember érzékelésére,
érzelmeire, közérzetére, hangulatára,
figyelmére, intellektusára, viselkedésére.
Mindez nem áll akaratunk, gondolataink ellenőrzése
és irányítása alatt. (Color
psychology)
Atkinson szerint: „Az ingerek
feldolgozásának korai szakaszában lejátszódó
biológiai és pszichológiai események
képesek befolyásolni annak végső értelmezését,
másrészt az idegrendszerben nincs éles
határvonal az információ kezdeti felvétele
és annak későbbi, az agyban történő
felhasználása között. Az agy folyamatosan
üzeneteket küld a magasabb szintekről a feldolgozás
korábbi fázisaihoz. A visszavetítések
módosítják az érzékleti bemenetek
feldolgozásának módját.” (Atkinson
2005:133)
A színkommunikáció során ezek szerint
nemcsak egy „optikai lenyomat” keletkezik az előttünk
lévő látványról, hanem ennek aktív –bár nem feltétlenül
tudatos– értékelése, értelmezése,
visszavetítése is zajlik. E folyamatba bevonódnak
az ember evolúciós és individuális
tapasztalatai. Az ember a színt szimbólumként
és kódként is értelmezi, és
olyan jelnek fogja fel, ami az adott kontextusban többletjelentéssel
bír.
A színek érzelmeket befolyásoló,
hangulatokat kifejező ereje jórészt azokban
a pszichofiziológiai jelenségekben gyökerezik,
melyekről az első fejezetben volt szó.
|
Felhasznált és ajánlott
irodalom:
Color psychology - Wikipedia
Atkinson - Hilgard:
Pszichológia
Kepes:
A látás nyelve, 188.p.
Leeuwen:
The Language of Colour, 55.p.
Nemcsics:
Színdinamika
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E)
|