A színharmóniák gyakoriak a természetben,
színélményeink egy része és
a harmónia kedvelése innen származik: az
őszi levelek színátmenetei, a levegőperspektíva,
a fények és árnyékok harmóniát
alkothatnak.
| Természet
– harmónia |
|
| Őszi
levelek: a kép alatt 8 elemű színkivonata |
Harmónia-ismereteink másik forrása a képzőművészet,
a nagy festők műveiben érdemes ezt is felfedezni.
| Festmény és színkivonata |
 |
 |
| Gauguin
kép részlete |
Van
Gogh önarcképe |
| A
képek alatt 12 elemű színkivonatuk |
A színegyüttesek jellemzője, hogy a színelemeket összeillőnek, kellemesnek, kifejezőnek tartjuk, vagy épp ellenkezőleg, kellemetlennek,
disszonánsnak. Amikor két színt kell összeilleszteni,
többnyire csak azt figyeljük, nem „ütik-e”
egymást, mennyire változnak meg egymás
szomszédságában, de két szín
együttesét még nem nevezzük harmóniának.
Erre akkor gondolunk, amikor három vagy több színt
kell egymással összefüggésben kiválasztanunk.
Hangsúlyozni kell, hogy a harmónia nem csak kellemeset,
kiegyensúlyozottat jelent, lehet éppen drámai,
feszült, vidám, komor stb. – vagyis ha
a színcsoport egyfajta kifejezőerővel rendelkezik. Király Sándor a
harmóniát a mű összhangjaként határozza meg, Nemcsics szerint egy jól szerkesztett harmonikus színegyüttes elemi fokon műalkotásnak tekinthető.
(Király 1994; Nemcsics 1990:244
és 2003)
A színharmóniát színhangzatnak,
színakkordnak is nevezik.
Harmóniaelméletek
A vizuális- és ezen belül a színharmóniáról
köteteket írtak már, és számos
elmélet született róla. Az egyik első
és legnevezetesebb Goetheé,
a nagy német költőé, aki 1810-ben tette
közzé színekkel kapcsolatos kutatásait
(1983 és 2010). Goethe természettudományokkal is foglalkozott, és
munkái közül színkutatásait tartotta
legtöbbre.
„Mindazt, amit költőként
alkottam, nem sokra tartom. Kiváló költők
éltek koromban és még kiválóbbak
előttem, s hasonlóan kiválóak
fognak élni utánam. De hogy századomban
a színtan bonyolult tudományában
én vagyok az egyetlen, aki tudja az igazat, erre
büszke vagyok, és ezért sokak fölött
állónak érzem magam.”
(Goethe 2010:10) |
Mások zenei analógiákkal magyarázzák,
és a színek „összhangzatának”
nevezik a harmóniákat. Goethe nyomán a színek mennyiségi viszonyait is
a harmónia-kritériumok közé sorolják.
(Goethe 1983:80; Albers 2006:45 és
51)
Az újabb elméletek a látás pszichofiziológiai
sajátosságaiból vezetik le a színharmóniákat,
pl. utóképhatásokkal, bizonyos kontrasztjelenségekkel
hozzák összefüggésbe. (Nemcsics
1990)
A leghasználhatóbbnak bizonyult meghatározás
szerint a harmónia feltétele a skálába-rendezettség,
a színek közötti rend. Olyan árnyalatok
együttese, amelyek színezet – telítettség
– világosság szerint (vagy ezek valamilyen
kombinációjában) meghatározott „rendben”
követik egymást. Az elv involválja, hogy
nincs önmagában „szép” vagy „csúnya”
szín, bármely színárnyalat, ha megfelelő
környezetbe kerül – esztétikus lehet!
A skálába-rendezettségnek pszichofizikai
magyarázata is van, csakúgy mint a zenében,
ahol a skálahangok rezgésszáma szabályos
sort alkot. Úgy tűnik, magasabb rendű érzékelésünk
–mint a hullámokat felfogó látás
és hallás,– „kedveli”, ha szabályszerű
mintázatot talál a szomszédos ill. az egymást
követő ingerek között. A harmónia
alapfogalom mind a zenében, mind a színek világában.
Kísérletek szerint a teljesen véletlenszerűen
összeszedett színek együttese rendetlen-rendezetlen
benyomást kelt. A „tetszetős” (értsd:
sok embernek tetsző), harmonikus színegyüttesek
elemei között törvényszerűségek
mutathatók ki, úgy is mondhatjuk: a harmónia rend a változatosságban. Ostwald szerint: mennél egyszerűbb a rend, annál
nyilvánvalóbb a harmónia. A harmóniakutatások
többsége hagyományosan a színezetek
közötti rendet tartja elsődlegesnek (erre utal
az alábbi felsorolásban a sokféle „-króm”
elnevezés), és kisebb jelentőséget
tulajdonít a telítettség-világosság
paraméterek rendezettségének, pedig ezek
igencsak meghatározóak a harmónia létrejöttében.
(Itten
1978:21; Berger 1977:155)
Harmóniatervezés
A harmóniatervezés és -szerkesztés
során mértani helyeket (vonalat, síkot,
görbét, kört, ellipszist, sokszöget stb.)
határozhatunk meg, és a színtérnek
erre eső színpontjait választjuk ki, ezért
hasznos a térgeometriai szemlélet. Kiindulásunk
a színkör és
a 3D színtér.
A színkörben a tiszta színezetekből
választunk, a 3D hengerkoordináta-rendszerben
(a színtér metszeteiben) pedig a világosság-telítettség
értékeket állítjuk be. A művelet
természetesen nem lehet „gépies”, a
vizuális tesztelés, a kisebb-nagyobb módosítás
ajánlott az egész szerkesztési folyamat
során.
A hangulat és karakter
Eldöntjük, hogy milyen karakterű harmóniát
szeretnénk: nyugodtat vagy dinamikusat, derűset
vagy feszültséggel telit, hideg vagy meleg színekből
állót, stb. Ettől függ, hogy mely színezeteket és milyen geometriát választunk.
(Leírás és példák ezen az
oldalon, lejjebb.)
„Sarokszínek” ...
a tiszta színezetek, amelyekből kiindul
a harmónia- szerkesztés, és amelyeket a
következő lépésben tovább modulálunk.
A sarokszínek lehetnek semlegesek (fehér, fekete,
szürke), de ezeket nem moduláljuk.
Először eldöntjük, hogy hány sarokszínből álljon a harmónia. A színezetek számát
ajánlatos korlátozni, 1-4 között ideális,
még az 5 is elfogadható, de efölött
már kezelhetetlen tarkaságba csúszhat a
színkompozíció. (Egy ilyen összeállítás
is jó lehet, csak nem feltétlenül nevezzük
harmonikusnak.)
Attól függően hány sarokpontot állítunk,
lehet monokróm, dikróm, trikróm, tetrakróm vagy polikróm a harmónia (vagyis egy-,
két-, három-, négy- vagy sok színű).
Árnyalatok
A „sarokszínek” tiszta színezetek, de
ezekből ritkán születik megfelelő harmónia.
Ebben a lépésben árnyalataira bontjuk a
tiszta színt (moduláljuk), vagyis a színezet
törtebb árnyalatait választjuk ki.
(Leírás és példák a következő
oldalakon.)
Harmóniaszerkesztés
A szerkesztést két szempont szerint tárgyalhatjuk:
a geometriai alapesetek és a sarokszínek száma
szerint
Geometriai alapesetek szerint:
• Csoport-elrendezés
• Általános elrendezés
• Komplementer alapú elrendezés
• Egyenlő osztású elrendezés
Sarokszínek száma szerint:
• Monokróm (egy színű)
• Dikróm (két színű)
• Trikróm (három színű)
• Tetrakróm (négy színű)
• Polikróm (sok színű)
A harmóniaszerkesztés
geometriai alapesetei
A színkörből való választás
lehetőségeit négy geometriai csoportba sorolhatjuk,
attól függően, milyen messze esnek egymástól
a kiinduló színezetek (a sarokszínek).
Mindegyik esetben más-más karakterű, hangulatú
harmóniát kapunk.
A szerkesztés során kvadránsokra (negyedekre) bontjuk a színkört, és ezek
szerint válogatunk. A kvadránsok tetszőleges
osztásban bonthatják fel a színkört.
(Bergström 2009:204)
Csoport- (analóg-) harmónia:
a színkör egy negyedéből (legfeljebb
90 fokos tartományából) választunk
színezeteket. Egy ilyen tartományban nem túl
nagy a színezetkontraszt, ez a típus a kellemes,
nyugodt harmóniák alapja lehet. A csoportharmónia
rokonszínekből áll, ezért karakteres,
de nem túl kontrasztos színvilágot alkot.
Bergström ezt a típust
„suttogó” színkombinációnak
nevezi.
| Geometriai
alapesetek, 1. |
 |
| Csoport
vagy analóg harmónia (egy kvadráns) |
Általános harmónia:
a színkör két szomszédos negyedéből
(legfeljebb 180 fokos tartományából), a
színkör feléből választunk színezeteket.
Annak ellenére, hogy csak a színkör egyik
felét használjuk, mégis nagy szabadságot
enged a színezetek választásában,
mert itt más megkötöttséget nem veszünk
figyelembe. Bergström ezt
a típust „beszélő” színkombinációnak
nevezi.
| Geometriai
alapesetek, 2. |
 |
| Általános
harmónia (két kvadráns) |
Komplementer alapú harmónia:
A komplementer párok két egymással szemközti
kvadránsban helyezkednek el, innen egy komplementer (egymástól
180 fokra eső) párt választunk. Ezekhez további
(egy v. több) színezet társulhat, attól
függően hány színezetből álló
harmóniát tervezünk. A komplementer alapú
harmóniák mindig dinamikusak, hiszen egy ellentétes
(poláris) színpár az alapjuk, a járulékos
színek pedig csak modulálják a hatást.
Bergström ezt a típust „harsogó”
színkombinációnak nevezi.
| Geometriai
alapesetek, 3. |
 |
| Komplementer
alapú harmónia (két szemközti
kvadráns) |
Egyenlő osztású harmónia:
szabályos sokszög csúcsainál lévő
színezeteket választunk. Annak ellenére,
hogy csak 3, 4 (esetleg 5, 6) színezetből áll
a harmónia, a színek a teljes színkört
reprezentálják.
| Geometriai
alapesetek, 4. |
 |
| Egyenlő
osztású harmóniák (az ábrán
három- ill. négyszög szerint) |
A harmónia szerkesztés eredménye a színtábla vagy paletta, a színelemek együttese, melyet
közvetlenül lehet használni a színkommunikáció-tervezés
további fázisaiban.
A módszerek nem alkotnak szigorú szabályrendszert,
inkább segédeszközök, modellek, melyeket
kreatív módon kell alkalmazni, mindig a színhordozó
anyaggal és az adott funkcióval összhangban. Egy 2D képen remek színharmónia nem
minden esetben megfelelő pl. egy termék csomagolásán
vagy egy építészeti térben...
Harmónia alapesetek
a sarokpontok száma szerint:
Attól függően hány sarokpontot állítunk,
az alábbi harmóniatípusokat különböztetjük
meg: (e típusok és a szerkesztés menete
külön oldalakon látható)
|
Felhasznált és ajánlott
irodalom:
Albers:
A színek kölcsönhatása, 47.p.
Arnheim:
A vizuális élmény,
380.p., 400.p.
Berger:
A festészet felfedezése II.
Bergström:
Bevezetés a vizuális kommunikációba
Cole:
A szín 38.p.
Color Scheme Designer
Feisner:
Colour, 74.p.
Gage:
Colour and Meaning
55.p., 138.p.
Gage:
Colour and Culture, 227.p.
Goethe:
Színtan - A teljes „Didaktikai rész”
(2010)
Goethe:
Színtan - Didaktikai rész (1983)
de Grandis:
Teoria e uso del colore, 151.p.
Itten:
A színek művészete
Király:
Általános színtan és látáselmélet,
233.p.
Király:
Az arányosításról,
39., 42., 60.p.
Leeuwen:
The Language of Colour, 37.p.
Nemcsics:
Színdinamika
Nemcsics:
Színharmónia és vizuális mondanivaló
Sawahata:
Színharmónia a gyakorlatban
Szelényi:
Színek, 134.p.
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E)
|
