Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
2.3.2.2.

Színstílus és színhangulat
 
 
Valamely kor és kultúra vizuális jeleinek összessége, jellemző kifejezési módja a stílus. Az egységes stíluskorszakokban minden vizuális műfajnak (építészet, képzőművészet, lakberendezés, tipográfia, öltözködés, használati tárgyak stb.) megtaláljuk az azonos stílusjegyeit színben, formában, díszítő- motívumokban. A stílusok azonosítását a laikus számára is megkönnyíti a díszítés (minta, ornamentika), vagy ennek hiánya (Bauhaus, high-tech design). A stílus egy kor esztétikai konvenciója –a vizuális minőségek, kulturális kódok, szimbólumok komplex együttese,– és benne a színek meghatározó szerepet játszanak.

A stílus felismerése könnyebb, ha időben távol vagyunk az adott korszaktól, és már van „rálátásunk”. Saját korunk stílusát, vizuális összhatását általában nehezen tudjuk megfogalmazni, hiszen benne élünk. Az apró változásokat alig vesszük észre, csak évtizedekkel később fedezzük fel, mint az időszak vizuális „sűrítményét”. Máskor, a felkavaró újdonságnak számító vizuális változások utóbb belesimulnak egy stíluskorszak fő áramlatába. A stílusok olykor évtizedek, évszázadok múltával visszatérnek (klasszicizmus, neoromán, neogótika, neobarokk stb.). Ma a retro – az 1950-60-as évek vizuális világának – kultuszát tapasztaljuk.

A színstílus fogalmát –bár sokféle meghatározása ismert– itt egy „köznapi” értelemben használjuk: a színasszociációk és a színhangulat fejezetekben leírt jellemző színkarakterek összbenyomását értjük rajta. A stílusterv különféle inspirációkból meríthet, az ihlet forrásának érdemes nevet is adni. (Bálványos 1998; Sándor 2003)



Színstílusok

Nagy művészettörténeti korszakok ill. művészek alkotásait felismerhetjük stílusukról, karakteres színhasználatukról. Egyes földrajzi régiók táji környezete, építészete, viselete is jellemző színjegyeket hordoz. (Nemcsics 2001; Color Inspiration...)

Egy kor ill. régió színstílusát
meghatározó tényezők:

• Főbb szellemi áramlatok, eszmék (pl. vallás) és ezeknek a       színekhez való viszonya
• Uralkodó színszimbólumai és hagyományai
• Nagy művészei és műalkotásaik
• Az elérhető festékek és színtechnológiák
• Táji és természeti környezete, éghajlata

• Színpreferenciája (Nemcsics 1990:168)

Stíluskorszakok
Néhány stíluskorszak legjellegzetesebb színei:

Az ókori Egyiptomban az arany, kék, vörös, fehér és
      narancs;
• A régi Rómában a vörös több árnyalata, fehér, aranysárga;
• Bizáncban legjellegzetesebb az arany, bíbor, kék és a zöld;
• A gótikában válik uralkodóvá a kék, gyakori a piros, sárga,       zöld is;
• A reneszánszban a tiszta, „racionális” színeket használják,      de még él a középkori tarkaság is;
• A barokk kor már tudatosan használta az illúziókeltés és a drámaiság kifejezésére az erőteljes, fény-árnyék kontrasztra (chiaroscuro) épülő színeket. Gyakori a vörös, aranysárga, fekete, barna;
• A kifinomult rokokóval kezdődik a pasztell színek
     kultusza: rózsaszín, világossárga, halványkék;
• A 19.század közepén indul a festékforradalom.
A színek
sosem látott választéka lett elérhető az élet minden területén. Ez volt a technikai előzménye és feltétele a különféle izmusok (impresszionizmus, expresszionizmus, kubizmus, futurizmus, Fauves csoport stb.) létrejöttének is.
• Az 1980-as évektől a számítógépes monitorok szín-
felbontása már elég nagy volt ahhoz, hogy elinduljanak a grafikai kísérletek: generált képek, animációk, interaktív és nyomtatott anyagok
születtek rövid idő alatt. A nagy felbontás és a színhasználat szabadsága eleinte szükségképpen éktelen tarkaságot eredményezett.

Alább néhány képpel próbáljuk érzékeltetni a különböző korok színhasználatát. A legjellemzőbb színárnyalatokat kiemelve készül a „színkivonat”. Míg a festményen egy adott árnyalat ún. „kötött szín”, addig a színkivonatban ugyanaz már „szabad szín”.
» Kötött- és szabad színek

Festmény és színkivonata, 1.
Lascaux-i barlangfestmény és 5 elemű színkivonata

Festmény és színkivonata, 2.
Óegyiptomi falfestmény és 8 elemű színkivonata

Festmény és színkivonata, 3.
Botticelli: Tavasz c. képe, és 11 elemű színkivonata

Festmény és színkivonata, 4.
Degas: Táncosnők, a kép részlete és 10 elemű színkivonata

Festmény és színkivonata, 5.
Picasso képe a kék-korszakából, és a 7 elemű színkivonat

Festmény és színkivonata, 6.
Matisse: Zene c. képének részlete, és a 8 elemű színkivonat

Számítógépes grafika és színkivonata
Mandelbrot halmaz (1980-90-es évek)


Színkutatók, belsőépítészek, és más kreatív szakmák művelői türelmes gyűjtőmunkával összeállították egyes korszakok ill. régiók jellegzetes színmintáit. A gyűjtemények forrása a fellelhető művészeti alkotások, viseletek, tárgyak és természeti anyagok. A legjellemzőbb színárnyalatokat statisztikai, esetleg intuitív módszerekkel határozták meg, ebben kiemelve a színezet, telítettség és világosság szerinti leggyakoribb árnyalatokat. E paletták a gyakorlati színalkalmazás számára is igen hasznosak. Némi számítógépes grafikai ismeret birtokában bárki előállíthat hasonló „színkivonatot” pl. kedvenc festője képeiből.
(Miller 2001; McCloud 2004; Lenclos 1976)

A történeti stíluskorszakok színvilágára általában akkor érdemes építeni, ha ezt a kontextus (forma, tárgy- és anyaghasználat, tipográfia) igényli ill. megerősíti. A klasszikus korok színvilága azonban, mint egy kiérlelt stíluskorszak esszenciája, bármikor lehet „ihlet” forrása.


Színhangulat

Több szín –egy színcsoport– együttes asszociatív hatása a színhangulat (vagy: színhangzat, színélmény). Ilyenkor a színek hatása összegeződik, és egy magasabb szinten keletkezik színasszociáció (pl. a világoszöld és rózsaszín együttese „tavaszi” hangulatot idéz). Színcsoportokkal jobban irányítható az érzelmi hatás és megfogalmazható a jelentés, mint egy-egy színnel külön, melyről korábban megállapítottuk, hogy mindig van pozitív és negatív jelentéstartalma is.

Tavaszi hangulat
Fotó, 10 elemű színkivonattal
Kép forrás:
http://luanavergari.blogspot.com/2009_05_01_archive.html


A színkommunikációban rendszerint meghatározott színhangulatot szeretnénk kialakítani, melynek célja lehet pl. vonzó benyomást kelteni; a funkciónak megfelelő, ezt kifejező árnyalatokat összeállítani; a célközönség számára preferált színeket kínálni, stb. Egy adott színegyüttes befolyásolja az ember hangulatát, a hatás pedig függ az együttesben szereplő színektől és felületi méretüktől, minderről a Színkompozíció c. fejezetben lesz szó.

Ahogy az egyes színek könnyebben megragadhatóak a nevükkel, úgy a színegyüttesek is: könnyebb elképzelni, fejben tartani őket bizonyos hangulatokhoz, inspirációkhoz kapcsolva. Néhány ötlet a kimeríthetetlen választékból: évszakok, napszakok, égtájak, alapízek, tájak stb. hangulatai. Asszociatív készségre ebben az esetben is szükség van, kiindulásnak és közvetlen segítségnek használhatunk valós természeti látványt, színes fotókat.

A színinspirációhoz egy palettában rögzíthető karakteres színvilág tartozik. A színárnyalatok összeválogatásához, a színhangulatok létrehozásához szükséges lehet valamilyen segédeszköz, de nem feltétlenül kell bonyolult technika. A számítógépes grafikai program a legkényelmesebb, (nincs „festékmaszat”), de megfelel az iskolai festékkészlet, hobbiboltban kapható festőszer, színminta, színkártya is.

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Color Inspiration from the Masters of Painting

Bálványos:
Esztétikai-művészeti ismeretek, nevelés

Lenclos:
Living in Color

McCloud:
Válasszunk színeket

Miller:
Színek

Nemcsics:
Színdinamika

Nemcsics:
Különböző történelmi korok építészeti stílusainak színhasználata

Sándor:
A vizuális nyelv képi világa


Színstílus és színhangulat
« Polikróm harmónia
Kompozíció »
130.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.