Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
1.4.4.1.

Díszítés
 
 
Az eszközhasználó ember és a tárgyat kedvelő ember ugyanaz: ha 1-2 millió évvel ezelőtt élt ősünk figyelmét nem keltik fel a természet tárgyai, akkor később aligha kezdi el azokat használni, és nem hozott volna létre maga is eszközöket. Az eszközhasználó és tárgyalkotó ember (homo faber) díszítő ember is, még ha sokáig nem esztétikai, sokkal inkább rituális módon és mágikus céllal művelte a „díszítést”, és csak a mai szemlélet tekinti azokat a jeleket dísznek.

Mert a díszítés lényegében: jelhagyás – az ember egyik legősibb igénye és tevékenysége, nyomai mindenütt felbukkannak kortól, helytől, kultúrától és technikai fejlettségtől függetlenül. A díszítmény az ember által teremtett „szép”, – hozzátartozott minden kultikus tárgyhoz, továbbá az emberi testhez, öltözködéshez, épülethez, a tágabb környezethez, ünnepi eseményekhez, rítusokhoz is.
(Broby-Johansen 1965:25; Schuster 2005:27; Gazda 2008:218)

A szín majdnem mindig része a díszítményeknek, és a szín majdnem mindig dísz is.


A díszítő tevékenység (fejlődése során: díszítő- vagy dekoratív művészet, alkalmazott művészet, iparművészet) sajátossága, hogy nem ábrázoló-kifejező, vagyis nem autonóm művészet, mint pl. a (hagyományos) festészet. A stilizált dísz nem dolgokat ábrázol, hanem a dolog lényegét, a „lelkét” jelentik, amit olvasni kell tudnia a nézőnek. A díszítés célja egyedivé, széppé, értékessé tenni a tárgyat. A díszítés szinte elmaradhatatlan a rituális, mágikus, áldozati, vallási tárgyakon: a dísz által válik egy –ember alkotta vagy természeti– tárgy méltóvá arra, hogy felajánlják a felsőbb (égi vagy földi) hatalomnak és ezzel nyerjék el jóindulatát.
(Boglár 1978:80)

Egy hétköznapi tárgy, mint pl. a tojás, önmagában is hordozhat szimbolikus tartalmakat, de a dísszel (ornamentikával) és színnel együtt válik valódi mágikus-kultikus tárggyá.
(Hoppál 1997:221; Gazda 2008:385; Monoriné 1990; Györgyi 1974)

Tárgy és díszítése
A hétköznapi tárgy a dísszel és színnel együtt
telítődik szimbolikus tartalommal
Kép forrás:
1. http://www.indiamart.com/sughilpoultryfarms/
2. http://www.nileguide.com/destination/blog/budapest/2011/03/24/
easter-the-hungarian-way/


Az archaikus kultúrákban és törzsi közösségekben a díszítés a hiedelemvilághoz, rituális alkalmakhoz kötődik, ezt mutatják a testfestés, testdíszítés és a viseletek színei.
» Az emberi test,   » Viselet és öltözködés

A dísz és a szín a varázslás, jóslás eszköze is, feladata a „kifürkészhetetlen sors", a szerencse befolyásolása, az isten(ek) kegyének elnyerése. A piros itt is elöl jár: a legtöbb hiedelem ehhez kapcsolódik. „A piros elűzi a pirosat”, azaz a piros (ruha, szalag, dísz, ékszer, festék) megvéd a sebesüléstől, betegségtől, tűztől, a gonosz szellemektől.
(Gazda 2008:286; Monoriné 1990:60; Szendrey 1936)

A korai paraszti társadalmak gazdag szimbólumvilágot hagytak a későbbi korokra, bár ezeket már nem tudjuk pontosan dekódolni. A díszítményből stilizált motívum lett és új tartalmat vett fel. Az eredeti jelentés általában feledésbe merült, a forma viszont néha fennmaradt, és mint díszítőmotívum, jelvény él tovább. (Broby-Johansen 1965)

Neolitikus falmaradvány
Stilizált ábrázolás – Catal Hüyük (Törökország), i.e. 6000 körül
Kép forrás:
http://users.stlcc.edu/mfuller/catalhuyuk.html



Ornamentika

A különféle díszítőmotívumok, mint a geometrikus minták (vonal, kör, csillag, kereszt, spirál), és a természeti formák (stilizált ember-, állatalak, növény) gyűjtőneve az ornamentika. Az ősi formák gyakran már fel sem ismerhetőek vagy nem azonosíthatóak a mai ember számára.
(Szikra 2006; Broby-Johansen 1965)

A motívumok kitöltik és tagolják a tárgy felületét: a pontok sora, a vonal sokféle változata (egyenes, sáv, csík, hullám) elválaszt, kiemel, lehatárol, kontrasztot alkot, vagyis irányítja a szemet, strukturálja a látványt.

A díszítmény lehet plasztikus, festett, karcolt, berakott stb. Az ún. síkdíszítés, a felületet színes mintázattal tölti ki. A sík szélét (pl. a szőnyegét) végtelenített futódísszel (más neveken: szegély, sorminta, bordür) zárják le. A dekoratív hatást szolgálja még a motívumok ismétlése, a forma- és színritmus, a szimmetria, a kontúros rajz. (Gazda 2008:244)

Ornamentika
Kerámiaedény színritmus dísszel
(Kína, i.sz. kezdete körül)
Keleti szőnyeg szegélydísze
Kép forrás:
1. ?
http://www.spongobongo.com/ her9598.htm


A kultúrák legősibb rétegeiben vált a fehér-fekete-piros a legfőbb szimbolikus és díszítő színösszeállítássá, melyek természetes anyagokból könnyen előállítható festékek. A vörös a vér és a tűz színe máig a legnagyobb szimbolikus-mágikus erőt hordozza, a fehér-fekete-vörös színösszeállítás mindig, minden korban és kultúrában a legkedveltebb.
» Fehér-fekete-vörös, az „archaikus” színek



Történeti áttekintés

A történelmi korok díszítőművészetében elsősorban a főhatalmat, a vallást, az ünnepeket és a halottkultuszt szolgálta a díszítés. A korai kultúrákban a tiszta színeket kedvelték, és az archaikus fekete-fehér-piros mellett új színek is megjelentek, mint a sárga, narancs és kék.

Az egyik legkorábbi „színes” emlék a kb. 23.000 éves Willendorfi Vénusz. Az apró mészkő szobrocska hajlataiban szabad szemmel is jól láthatóak a vörösokker festéknyomok.

A kék igen kedvelt volt Egyiptomban és Perzsiában, ami a kifinomult ízlés kivételes megnyilvánulásának tekint az utókor, ugyanakkor fejlett technikai ismereteket és munkamegosztást is jelez, hiszen a kék anyag ritka, kék festőanyagot előállítani pedig nem egyszerű. Nemcsak festékek, hanem üveg- és mázanyagok, fémek, féldrágakövek (azurit, malachit, lapis lazuli) is szolgálták a díszítést.
(Lapis lazuli)

Ókori kelet
Hathor istennő maszkja
lapis lazuliból, Egyiptom
Herceg/hercegnő szobra, kék
mázas kerámia, Perzsia
Kép forrás:
1. http://egiptomaniacos.top-forum.net/t7161-arte-en-el-a-e-el-lapislazuli
2. http://www.womeninthebible.net/paintings_esther.htm


A görögök és rómaiak festették szobraikat, épületeiket, de ennek emléke elvétve és csak nyomokban maradt fent. A későbbi korok számára, mivel már szín nélkül ismerték meg az ókori remekműveket, ill. a későbbi időkben készült másolatokat, a hófehér márványszobor és épület lett hosszú időre a követendő minta, ennek eszménye a 20.század közepéig fennmaradt.
(Polychromy of Roman Marble Sculpture; True Colors; Gods in Color)

Festett antik görög szobrok
Istennő, festett szobor
(i.e. 500 körül)
Zeus, festett szoborfej
(i.e. 470 körül)
Kép forrás:
1. http://earlywomenmasters.net/demeter/myth_384.html
2. http://ancientgreekdna.blogspot.com/
Trójai íjász, görög szobor (balra az eredeti, i.e. 500 körül)
és színeinek modern rekonstrukciója (jobbra)
Kép forrás:
http://technoccult.net/archives/2010/08/25/ultraviolet-light-reveals-
how-ancient-greek-statues-really-looked/

Színesek voltak azok a kb. 2200 éves  agyagkatona-szobrok is, amelyeket a kínai császár (Csin Si Huang-ti) temetkezőhelyén találtak.

Kínai agyaghadsereg
Némelyik szobron jól láthatóak a festéknyomok
Kép forrás:
http://netspirit.dk/new/?page=1023


Díszítőművészet – távoli kultúrák
Mázas kerámia,
iszlám művészet, Marokkó
Festett kerámiaszobor,
maja kultúra (i.u. I. évezred)
Kép forrás:
1. http://www.popularpatchwork.com/news/article/designs-from-moroccan-
decorative-art/6040/
2. http://myweb.rollins.edu/jsiry/AncientAmerica.html


Az európai középkorban a vallási eszmék teljesen áthatják a mindennapi életet, az egyház sokféle tárgyat állít a hit szolgálatába. A középkor folyamán sokat fejlődött a díszítés technikája, a festékek, színezékek választéka bővült. A kék már az ókor óta ismert és kedvelt volt, az üveg-, mozaik-, zománc- és kerámiatechnikában nagy biztonsággal használták, a kék pigmentet a kobalt szolgáltatta. A gótika kezdetén – 2000 évvel Egyiptom után– ismét fontos lett a kék, és már kelmefestékként is elő tudták állítani. Európában azóta is ez a legkedveltebb szín.
(Delamare 2009:61; Pastoureau 2001:169)

Középkor
1. Velencei zománcozott arany és alabástrom kehely,
(a vörös színt az alabástromon áthatoló fény kelti)
2. Limoges-i (Franciaország) zománcozott arany ereklyetartó
(12.sz. körül). A zománctechnika fő színei a kék és arany
Kép forrás:
1. http://rubens.anu.edu.au/htdocs/surveys/charlotte/0010/001024.JPG
2. http://www.metmuseum.org/toah/works-of-art/17.190.853


A díszítés később a fényűzés és a presztízs céljait szolgálta, ehhez nemes anyagokra, fejlett háttériparra és a készítők egyre nagyobb mesterségbeli tudására volt szükség. A díszes tárgyak tulajdonosaik társadalmi státuszát, hatalmát, vagyonát, ízlését fejezik ki, a reneszánsz kortól pedig már alkotóik, a mesterek nevét is megőrzik az utókornak. A dísz és a szín, a drága anyag és a bravúros tárgyalakítás értéknövelő, kincsképző tényező lett. Az eredeti „jelfunkció” mind hátrébb szorul.

Fényűzés
Rokokó porcelánvázák,
Sèvres, 18.sz.
Fabergé ékszertojás (19-20.sz.)
Kép forrás:
1. http://www.mercadonegroantiguidades.com.br/
2. https://www.pinterest.com/wijsneus1/faberge-eggs/



A 18.században indult ipari forradalom és a fejlődő vegyészet új technikákat, anyagokat és színezési eljárásokat hozott létre. Ekkor született számos új festék és pigment, egyebek között a porcelánművészet számára. A franciaországi Sèvres porcelán-manufaktúrájában (korábban szinte ismeretlen) ragyogó türkizkék, sárga, rózsaszín, zöld, sötétkék mázakat kísérleteztek ki.



Népi díszítőművészet


A népi díszítőművészetek, mint a magyar is, sokat megőriztek az archaikus motívumokból, de mind többet vettek át a főurak, nemesek ill. a városi polgárság díszítményeiből. Nagyon kedvelték a határozott színeket és alkalmazták a színritmust, igyekeztek mennél nagyobb felületet kitölteni vele. A magyar népművészetben a legfontosabb szín a piros, fehér, fekete, majd a kék és sárga, később a többi szín is fokozatosan elterjedt.

Népi díszítőművészet
Faragott-festett székelykapu,
Máréfalva, Erdély
Festett láda, 19.sz.
Kép forrás:
1. http://mek.oszk.hu/02700/02790/html/267.html
2. http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-1119.html


A díszítés nem korlátozódott az ünnepeken használt és az ajándéknak szánt tárgyakra, de ekkor elmaradhatatlan volt. A tárgyakat (bútor, kerámia, lakástextil, használati eszközök) és festékeket évszázadokon át családi munkamegosztásban készítették, a festés-díszítés szinte mindig női feladat volt. A geometrikus stílus és a kevés szín (fehér, fekete, piros) az archaikusabb díszítés jellemzője, az újabb (19.századi) stílusok többféle színt használtak, és a rajzosabb motívumokat kedvelték, gyakori a virágminta.
(Domanovszky 1981:53; Monoriné 1990:75; Gazda 2008; Kardalus 1995)



Túldíszítés

Ahogy az archaikus és mágikus jelfunkció hátrébb szorult, a díszítés egyre „öncélúbbá” vált. Az elmúlt 1-2 évszázadban valóban sokszor „túltengett” a díszítmény a tárgyakon, ezért a 20.században többnyire pejoratív értelmet kapott, általában gyanús, felesleges dolognak tekintették. A modern stílusirányzatok kevés vagy éppen semmi díszítést sem alkalmaztak. A szigorú értékítélet később a posztmodern irányzatban megenyhül.

Az öncélú díszítmény a giccs fogalmával fonódik össze: e szót kb. 1900 óta használják az ízléstelen, túlzsúfolt és túldíszített tárgyakra ill. „műalkotásokra”. Tartalmi jellemzője egyebek között a szentimentalizmus, hatásvadászat, a vizualitásban pedig a rikító tarkaság vagy a „negédes” (élénk pasztell) színek halmozása. Sokat elmond a giccs lényegéről Moles híres könyvének címe: „A giccs, a boldogság művészete”.

Giccs
Negédes, tarka, össze nem illő színek, silány anyagok



Arts and Crafts mozgalom

Az ipari forradalommal kezdődően és a tömegtermelés terjedésével párhuzamosan megváltozik a tárgyak társadalmi szerepe és a díszítés funkciója, de megmarad az igény az egyedi vagy kisszériás iparművészeti alkotások iránt is. Jelentős állomása a tárgyformálás és -díszítés történetének az angliai Arts and Crafts mozgalom, mely John Ruskin (1849-1900) elméletére épül és William Morris (1834-96) formatervező nevével fonódik össze. A 19.század második felében kialakult irányzat fellépett a silány, túldíszített tömegtermékekkel szemben és a kézműves hagyományokat állította mércének. (Fiell 2007:32; Arts and Crafts Movement)

Arts and Crafts mozgalom
Dekoratív minta
Kép forrás:
https://ploughyourownfurrow.wordpress.com/2011/06/06/obsession-
william-morris-prints/

A mozgalom, bár díszítő motívumaival a múlt felé fordult és erkölcsi ellenállást hirdetett az ipari termékekkel szemben, mégis a modern dizájn egyik előfutára lett, mert megfogalmazta a termékkészítés fő alapelveit: magas minőség, megfizethető árak, egyszerűség, használhatóság, könnyű kezelhetőség.

A díszítőművészet, mely sokáig kézműves tevékenység volt, egyre differenciálódott, és a gyáripar, az egyedi iparművészet, a népművészet, a kézműipar, a hobbi tevékenységek ágaiban él a mai napig.


Bauhaus és a posztmodern

Bauhaus: 1919-1933, Weimarban alapított művészeti intézmény, a konstruktív törekvések nagy hatású központja. A művészet és ipar, a művészet és technika közötti szakadékot kívánta áthidalni. Egyszerre küzdött a művészet eszméjének fenntartásáért és a művészet korszerű eszközeinek a megtalálásáért.

A Bauhaus-dizájnban átalakult a „szépség” fogalma, a díszítést teljesen elvetették, és szinte megszűnt a termék kézműves jellege. A minőség immár a használhatóságtól függött – a funkcionalizmus megelőzte riválisait, a szimbolizmust és a formalizmust. A letisztult formában az ipari (vagy mérnöki) esztétika érvényesült, a szín nem „rátét”, nem „ornamentika”, hanem az anyaghoz kötődik, lehetőleg összefüggő felületmezőt borít és színritmust alkot. Anyag, forma, szín és festés- technológia teljes összhangjára törekedtek. Főleg a tiszta alapszíneket használták: fehéret, feketét, pirosat, kéket, sárgát. (Droste 2003; Gage 1993:259; Leeuwen 2011:79)

Bauhaus-székek
Brauer Marcell csőbútorai (Bauhaus), 1928
Kép forrás:
http://play.bluefm.com.ar/2012/06/14/lista-de-hoy-objetos-de-diseno/

A Bauhaus-dizájn csak a funkcionális színt fogadta el: a szimbolikus és díszítő színek helyett a színkódot választotta, mert ennek jelzőszerepe van. A korszerű szemlélet szerint a színt akkor helyes alkalmazni, ha strukturálja a látványt, kiemeli a formát, jelzi a funkciót, illetve ha a tárgy anyagának velejáró tulajdonsága. A funkció nélküli „szépítés”, az „applikáció”, a színnel összefüggésben mégis kevésbé pejoratív, mert színe mindig, minden anyagnak van, (még az átlátszó üveg is átengedi vagy visszatükrözi környezete színeit), így az öncélúság vádja kevésbé áll meg. A festék számos esetben az anyagok felületi védelmét is szolgálja, ami egyértelműen hasznossági funkció.

Bauhaus-tárgy
Tiszta forma, funkció és színkód.
Az ezüst kávéskanna forró, de a fekete ébenfa anyaga és színe
jelzi, hogy ott meg lehet fogni a tárgyat.
(M. Brandt műve, 1920-as évek)
Kép forrás:
http://billyyu.tumblr.com/page/2


Pár évtizeddel a Bauhaus diadala után a geometrikus, dísztelen, csak a funkciót szolgáló tárgyakról azonban lassan kiderült, hogy hiányérzetet keltenek, „elidegenednek” az embertől. Ismét felfedezték (vagy belátták?), hogy a dísz kiemel és megkülönböztet, a tárgyhasználó embernek szüksége van a „szépségre”, a szimbolikára. Tárgyat teremteni mindig –ma is– egyfajta mágikus tevékenység.

Az 1960-70-es évektől a pop-art, majd a posztmodern forma- és színvilága visszahozott valamit az előző stíluskorszakokból, merészen keverte a különféle stíluselemeket, nem riadt vissza a korábban ízlésficamnak számító eklektikától, a paródiától, sőt újfajta, provokatív dekorativitást teremtett. Élénk, kontrasztos színeik azóta „átszivárogtak” a hétköznapi tárgykultúrába is. (Vadas 2006:177)

Az esztétikai normák mindeközben differenciálódtak: más érvényes az egyedi művészi és kézműves tárgyakra, a gyári tömegtermékekre, luxuscikkekre vagy a hobbitárgyakra.


Hobbitevékenységek

Az elmúlt 100 évben a művészetelmélet és -gyakorlat általában elutasította a díszítést. A hétköznapi életben azonban kedvelt időtöltés maradt a tárgyak be- és átfestése, a lakás szépítése, a hobbi kézművesség, barkácsolás, kézimunka, egyéni bizsuk és ajándéktárgyak készítése – szinte már iparágak is épültek erre az igényre. Az öltözet- és a test díszítésének gyakorlatáról is könnyű megállapítani, hogy több ezer éve folyamatos tevékenysége az embernek. Schuster szerint „az emberben vágy él a díszítésre”. (2005:27)

Hobbi tevékenységek
Hangszer díszítése
Díszítés mint családi program
Kép forrás:
1. http://drewbrophy.com/tag/painting-wood/
2. http://www.christmasgeek.com/how-decorate-christmas-tree/

A díszítés –úgy tűnik– olyan ősi igényünk, hogy a high-tech dizájn korában is képes „élni és virulni”. A mai kézműves- vagy kreatív hobbi szerepe hasonlít az archaikus díszítő- tevékenységhez vagy a népművészethez: aktív és kreatív önkifejezés, vizuális élmény, szimbólum-teremtés, a nyomot-hagyás vágya, a színek* élvezete. Ma (is) sok ember végez monoton-lelketlen munkát, de ha alkotókedvét megőrzi, örömét lelheti abban, hogy legalább szabadidejében, családi körben ősi szenvedélyeknek hódol: karácsonykor feldíszít egy fenyőfát, húsvétkor tojásokat fest.
* Színek: 2014 körül vált nagy divattá a felnőtt kifestőkönyv.

* * *

A kreatív színalkalmazás és a szimbolikus díszítő tevékenység megőrizte régi felségterületeit és újakat is meghódított. Az alkotás motorja a „szépre” való ősi törekvés: a kreatív tevékenységekben a közösség esztétikai ideái és az alkotó személyisége juthat érvényre.

A nyomot-hagyás öröme
Tízezer éves barlangfestmények, Cueva de las Manos, Argentína
Kép forrás:
http://es.wikipedia.org/wiki/Cueva_de_las_Manos

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Arts and Crafts Movement – Wikipedia

Bálványos:
Esztétikai-művészeti ismeretek, nevelés, 42.p.

Boglár:
Wahari

Broby-Johansen:
Ember és művészet

Cole:
A szín

Cueva de las Manos - Wikipedia

Csavarga:
Belső színtérkép

Delamare – Guineau:
Colour

Domanovszky:
A magyar nép díszítőművészete

Droste:
Bauhaus

Eco (szerk.):
A szépség törénete, 111.p.

Fiell:
Design kézikönyv

Gage:
Colour and Culture

Gazda:
Közösségi tárgykultúra – művészeti hagyomány

Gods in Color - Wikipedia

Györgyi:
A tojáshímzés díszítménykincse

Hoppál - Jankovics - Nagy - Szemadám:
Jelképtár

Kardalus:
Székely festett bútorok

Lapis lazuli - Wikipedia

Leeuwen:
The Language of Colour

Moholy-Nagy:
Az anyagtól az építészetig, 70.p.

Moles:
A giccs, a boldogság művészete

Monoriné:
A varázserejű hímes tojás

Morant:
Az iparművészet története a kezdetektől napjainkig

Pastoureau:
Blue – The History of a Colour

Polychromy of Roman Marble Sculpture

Schuster:
Művészetlélektan

Szendrey:
A piros szín

Szikra (szerk.):
Ornamentika és modernizmus

True Colors
(ancient Greek sculptures…)

Vadas:
Modern és posztmodern

Díszítés
« Tárgy és színe
SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ »
71.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.