Az eszközhasználó ember és a tárgyat
kedvelő ember ugyanaz: ha 1-2 millió évvel
ezelőtt élt ősünk figyelmét nem
keltik fel a természet tárgyai,
akkor később aligha kezdi el azokat használni,
és nem hozott volna létre maga is eszközöket.
Az eszközhasználó és tárgyalkotó
ember (homo faber) díszítő ember is, még ha sokáig nem esztétikai, sokkal
inkább rituális módon és mágikus céllal művelte a „díszítést”,
és csak a mai szemlélet tekinti azokat a jeleket
dísznek.
Mert a díszítés lényegében: jelhagyás – az ember egyik legősibb
igénye és tevékenysége, nyomai mindenütt
felbukkannak kortól, helytől, kultúrától
és technikai fejlettségtől függetlenül.
A díszítmény az ember által teremtett
„szép”, – hozzátartozott minden
kultikus tárgyhoz, továbbá az emberi testhez,
öltözködéshez, épülethez,
a tágabb környezethez, ünnepi eseményekhez,
rítusokhoz is.
(Broby-Johansen 1965:25; Schuster 2005:27;
Gazda 2008:218)
A szín majdnem mindig része a díszítményeknek,
és a szín majdnem mindig dísz is.
A díszítő tevékenység (fejlődése során: díszítő-
vagy dekoratív művészet, alkalmazott művészet,
iparművészet) sajátossága, hogy
nem ábrázoló-kifejező, vagyis nem autonóm művészet, mint pl. a (hagyományos)
festészet. A stilizált dísz nem dolgokat
ábrázol, hanem a dolog lényegét,
a „lelkét” jelentik, amit olvasni kell tudnia
a nézőnek. A díszítés célja egyedivé, széppé, értékessé
tenni a tárgyat. A díszítés
szinte elmaradhatatlan a rituális, mágikus,
áldozati, vallási tárgyakon: a dísz
által válik egy –ember alkotta vagy természeti–
tárgy méltóvá arra, hogy felajánlják
a felsőbb (égi vagy földi) hatalomnak és
ezzel nyerjék el jóindulatát.
(Boglár 1978:80)
Egy hétköznapi tárgy, mint pl. a tojás,
önmagában is hordozhat szimbolikus tartalmakat,
de a dísszel (ornamentikával) és színnel
együtt válik valódi mágikus-kultikus
tárggyá.
(Hoppál 1997:221; Gazda 2008:385;
Monoriné 1990; Györgyi 1974)
| Tárgy
és díszítése |
 |
 |
A
hétköznapi tárgy a dísszel és
színnel együtt
telítődik szimbolikus tartalommal |
Kép
forrás:
1. http://www.indiamart.com/sughilpoultryfarms/
2. http://www.nileguide.com/destination/blog/budapest/2011/03/24/
easter-the-hungarian-way/ |
Az archaikus kultúrákban és törzsi
közösségekben a díszítés
a hiedelemvilághoz, rituális alkalmakhoz kötődik,
ezt mutatják a testfestés, testdíszítés és a viseletek színei.
» Az emberi test, » Viselet és öltözködés
A dísz és a szín a varázslás,
jóslás eszköze is, feladata a „kifürkészhetetlen
sors", a szerencse befolyásolása, az isten(ek)
kegyének elnyerése. A piros itt is elöl
jár: a legtöbb hiedelem ehhez kapcsolódik.
„A piros elűzi a pirosat”, azaz a piros
(ruha, szalag, dísz, ékszer, festék) megvéd
a sebesüléstől, betegségtől, tűztől,
a gonosz szellemektől.
(Gazda 2008:286; Monoriné 1990:60; Szendrey 1936)
A korai paraszti társadalmak gazdag szimbólumvilágot
hagytak a későbbi korokra, bár ezeket már
nem tudjuk pontosan dekódolni. A díszítményből
stilizált motívum lett és új tartalmat
vett fel. Az eredeti jelentés általában
feledésbe merült, a forma viszont néha fennmaradt,
és mint díszítőmotívum, jelvény
él tovább. (Broby-Johansen
1965)
| Neolitikus
falmaradvány |
 |
| Stilizált
ábrázolás – Catal Hüyük
(Törökország), i.e. 6000 körül |
Kép
forrás:
http://users.stlcc.edu/mfuller/catalhuyuk.html |
Ornamentika
A különféle díszítőmotívumok,
mint a geometrikus minták (vonal, kör, csillag,
kereszt, spirál), és a természeti formák
(stilizált ember-, állatalak, növény)
gyűjtőneve az ornamentika. Az ősi formák
gyakran már fel sem ismerhetőek vagy nem azonosíthatóak
a mai ember számára.
(Szikra 2006; Broby-Johansen 1965)
A motívumok kitöltik és tagolják a
tárgy felületét: a pontok sora, a vonal sokféle
változata (egyenes, sáv, csík, hullám)
elválaszt, kiemel, lehatárol, kontrasztot alkot,
vagyis irányítja a szemet, strukturálja
a látványt.
A díszítmény lehet plasztikus, festett,
karcolt, berakott stb. Az ún. síkdíszítés,
a felületet színes mintázattal tölti
ki. A sík szélét (pl. a szőnyegét)
végtelenített futódísszel (más
neveken: szegély, sorminta, bordür) zárják
le. A dekoratív hatást szolgálja még
a motívumok ismétlése, a forma- és
színritmus, a szimmetria, a kontúros rajz.
(Gazda 2008:244)
| Ornamentika |
 |
 |
Kerámiaedény
színritmus dísszel
(Kína, i.sz. kezdete körül) |
Keleti
szőnyeg szegélydísze |
Kép
forrás:
1. ?
http://www.spongobongo.com/
her9598.htm |
A kultúrák legősibb rétegeiben vált a fehér-fekete-piros a legfőbb szimbolikus és díszítő színösszeállítássá, melyek természetes anyagokból könnyen előállítható festékek. A vörös a vér és a tűz színe máig a legnagyobb szimbolikus-mágikus erőt hordozza, a fehér-fekete-vörös színösszeállítás mindig, minden korban és kultúrában a legkedveltebb.
» Fehér-fekete-vörös, az „archaikus” színek
Történeti áttekintés
A történelmi korok díszítőművészetében
elsősorban a főhatalmat, a vallást,
az ünnepeket és a halottkultuszt szolgálta
a díszítés. A korai kultúrákban
a tiszta színeket kedvelték, és az archaikus
fekete-fehér-piros mellett új színek is
megjelentek, mint a sárga, narancs és kék.
Az egyik legkorábbi „színes” emlék
a kb. 23.000 éves Willendorfi Vénusz. Az apró
mészkő szobrocska hajlataiban szabad szemmel is
jól láthatóak a vörösokker festéknyomok.
A kék igen kedvelt volt Egyiptomban és Perzsiában,
ami a kifinomult ízlés kivételes megnyilvánulásának
tekint az utókor, ugyanakkor fejlett technikai ismereteket
és munkamegosztást is jelez, hiszen a kék
anyag ritka, kék festőanyagot előállítani
pedig nem egyszerű. Nemcsak festékek, hanem üveg-
és mázanyagok, fémek, féldrágakövek
(azurit, malachit, lapis lazuli) is szolgálták
a díszítést.
(Lapis lazuli)
| Ókori
kelet |
 |
 |
Hathor
istennő maszkja
lapis lazuliból, Egyiptom |
Herceg/hercegnő
szobra, kék
mázas kerámia, Perzsia |
Kép
forrás:
1. http://egiptomaniacos.top-forum.net/t7161-arte-en-el-a-e-el-lapislazuli
2. http://www.womeninthebible.net/paintings_esther.htm |
A görögök és rómaiak festették
szobraikat, épületeiket, de ennek emléke
elvétve és csak nyomokban maradt fent. A későbbi
korok számára, mivel már szín nélkül
ismerték meg az ókori remekműveket, ill.
a későbbi időkben készült másolatokat,
a hófehér márványszobor és
épület lett hosszú időre a követendő
minta, ennek eszménye a 20.század közepéig
fennmaradt.
(Polychromy of Roman Marble Sculpture;
True Colors; Gods in Color)
| Festett
antik görög szobrok |
 |
 |
Istennő,
festett szobor
(i.e. 500 körül) |
Zeus,
festett szoborfej
(i.e. 470 körül) |
Kép
forrás:
1. http://earlywomenmasters.net/demeter/myth_384.html
2. http://ancientgreekdna.blogspot.com/ |
|
 |
Trójai
íjász, görög szobor (balra az
eredeti, i.e. 500 körül)
és színeinek modern rekonstrukciója
(jobbra) |
Kép
forrás:
http://technoccult.net/archives/2010/08/25/ultraviolet-light-reveals-
how-ancient-greek-statues-really-looked/ |
Színesek voltak azok a kb. 2200 éves agyagkatona-szobrok is, amelyeket a kínai császár (Csin Si Huang-ti) temetkezőhelyén találtak.
| Kínai agyaghadsereg |
 |
| Némelyik szobron jól láthatóak a festéknyomok |
Kép
forrás:
http://netspirit.dk/new/?page=1023 |
| Díszítőművészet
– távoli kultúrák |
 |
 |
Mázas
kerámia,
iszlám művészet, Marokkó |
Festett
kerámiaszobor,
maja kultúra (i.u. I. évezred) |
Kép
forrás:
1. http://www.popularpatchwork.com/news/article/designs-from-moroccan-
decorative-art/6040/
2. http://myweb.rollins.edu/jsiry/AncientAmerica.html |
Az európai középkorban a vallási eszmék
teljesen áthatják a mindennapi életet,
az egyház sokféle tárgyat állít
a hit szolgálatába. A középkor folyamán
sokat fejlődött a díszítés technikája,
a festékek, színezékek választéka
bővült. A kék már az ókor óta
ismert és kedvelt volt, az üveg-, mozaik-, zománc-
és kerámiatechnikában nagy biztonsággal
használták, a kék pigmentet a kobalt szolgáltatta.
A gótika kezdetén – 2000 évvel Egyiptom
után– ismét fontos lett a kék, és
már kelmefestékként is elő tudták
állítani. Európában azóta
is ez a legkedveltebb szín.
(Delamare 2009:61; Pastoureau 2001:169)
| Középkor |
 |
 |
1.
Velencei zománcozott arany és alabástrom
kehely,
(a vörös színt az alabástromon
áthatoló fény kelti)
2. Limoges-i (Franciaország) zománcozott
arany ereklyetartó
(12.sz. körül). A zománctechnika fő
színei a kék és arany |
Kép
forrás:
1. http://rubens.anu.edu.au/htdocs/surveys/charlotte/0010/001024.JPG
2. http://www.metmuseum.org/toah/works-of-art/17.190.853 |
A díszítés később a fényűzés és a presztízs céljait szolgálta,
ehhez nemes anyagokra, fejlett háttériparra és
a készítők egyre nagyobb mesterségbeli
tudására volt szükség. A díszes
tárgyak tulajdonosaik társadalmi státuszát,
hatalmát, vagyonát, ízlését
fejezik ki, a reneszánsz kortól pedig már
alkotóik, a mesterek nevét is megőrzik az
utókornak. A dísz és a szín, a drága
anyag és a bravúros tárgyalakítás
értéknövelő, kincsképző
tényező lett. Az eredeti „jelfunkció”
mind hátrébb szorul.
| Fényűzés |
 |
 |
Rokokó
porcelánvázák,
Sèvres, 18.sz. |
Fabergé
ékszertojás (19-20.sz.) |
Kép
forrás:
1. http://www.mercadonegroantiguidades.com.br/
2. https://www.pinterest.com/wijsneus1/faberge-eggs/ |
A 18.században indult ipari forradalom és a fejlődő
vegyészet új technikákat, anyagokat és
színezési eljárásokat hozott létre.
Ekkor született számos új festék és
pigment, egyebek között a porcelánművészet
számára. A franciaországi Sèvres
porcelán-manufaktúrájában (korábban
szinte ismeretlen) ragyogó türkizkék, sárga,
rózsaszín, zöld, sötétkék
mázakat kísérleteztek ki.
Népi díszítőművészet
A népi díszítőművészetek,
mint a magyar is, sokat megőriztek az archaikus motívumokból,
de mind többet vettek át a főurak, nemesek
ill. a városi polgárság díszítményeiből.
Nagyon kedvelték a határozott színeket
és alkalmazták a színritmust, igyekeztek
mennél nagyobb felületet kitölteni vele. A
magyar népművészetben a legfontosabb szín
a piros, fehér, fekete, majd a kék és sárga,
később a többi szín is fokozatosan elterjedt.
| Népi
díszítőművészet |
 |
 |
Faragott-festett
székelykapu,
Máréfalva, Erdély |
Festett
láda, 19.sz. |
Kép
forrás:
1. http://mek.oszk.hu/02700/02790/html/267.html
2. http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-1119.html |
A díszítés nem korlátozódott
az ünnepeken használt és az ajándéknak
szánt tárgyakra, de ekkor elmaradhatatlan volt.
A tárgyakat (bútor, kerámia, lakástextil,
használati eszközök) és festékeket
évszázadokon át családi munkamegosztásban
készítették, a festés-díszítés
szinte mindig női feladat volt. A geometrikus stílus
és a kevés szín (fehér, fekete,
piros) az archaikusabb díszítés jellemzője volt,
az újabb (19.századi) stílusok többféle
színt használtak, és a rajzosabb motívumokat
kedvelték, gyakori a virágminta.
(Domanovszky 1981:53; Monoriné
1990:75; Gazda 2008; Kardalus 1995)
Túldíszítés
Ahogy az archaikus és mágikus jelfunkció
hátrébb szorult, a díszítés
egyre „öncélúbbá” vált.
Az elmúlt 1-2 évszázadban valóban
sokszor „túltengett” a díszítmény
a tárgyakon, ezért a 20.században többnyire
pejoratív értelmet kapott, általában
gyanús, felesleges dolognak tekintették. A modern
stílusirányzatok kevés vagy éppen
semmi díszítést sem alkalmaztak. A szigorú
értékítélet később a
posztmodern irányzatban megenyhül.
Az öncélú díszítmény
a giccs fogalmával fonódik össze:
e szót kb. 1900 óta használják az
ízléstelen, túlzsúfolt és
túldíszített tárgyakra ill. „műalkotásokra”.
Tartalmi jellemzője egyebek között a szentimentalizmus,
hatásvadászat, a vizualitásban pedig a
rikító tarkaság vagy a „negédes”
(élénk pasztell) színek halmozása.
Sokat elmond a giccs lényegéről Moles híres könyvének címe: „A giccs,
a boldogság művészete”.
| Giccs |
 |
| Negédes,
tarka, össze nem illő színek, silány
anyagok |
Arts and Crafts mozgalom
Az ipari forradalommal kezdődően és a tömegtermelés
terjedésével párhuzamosan megváltozik
a tárgyak társadalmi szerepe és a díszítés
funkciója, de megmarad az igény az egyedi vagy
kisszériás iparművészeti alkotások
iránt is. Jelentős állomása a tárgyformálás
és -díszítés történetének
az angliai Arts and Crafts mozgalom, mely John
Ruskin (1849-1900) elméletére épül
és William Morris (1834-96)
formatervező nevével fonódik össze.
A 19.század második felében kialakult irányzat
fellépett a silány, túldíszített
tömegtermékekkel szemben és a kézműves
hagyományokat állította mércének.
(Fiell 2007:32; Arts and Crafts Movement)
| Arts
and Crafts mozgalom |
 |
| Dekoratív
minta |
Kép
forrás:
https://ploughyourownfurrow.wordpress.com/2011/06/06/obsession-
william-morris-prints/ |
A mozgalom, bár díszítő motívumaival
a múlt felé fordult és erkölcsi ellenállást
hirdetett az ipari termékekkel szemben, mégis
a modern dizájn egyik előfutára lett,
mert megfogalmazta a termékkészítés
fő alapelveit: magas minőség, megfizethető
árak, egyszerűség, használhatóság,
könnyű kezelhetőség.
A díszítőművészet, mely sokáig
kézműves tevékenység volt, egyre differenciálódott,
és a gyáripar, az egyedi iparművészet,
a népművészet, a kézműipar, a
hobbi tevékenységek ágaiban él a
mai napig.
Bauhaus és a posztmodern
Bauhaus: 1919-1933, Weimarban alapított
művészeti intézmény, a konstruktív
törekvések nagy hatású központja.
A művészet és ipar, a művészet
és technika közötti szakadékot kívánta
áthidalni. Egyszerre küzdött a művészet
eszméjének fenntartásáért
és a művészet korszerű eszközeinek
a megtalálásáért.
A Bauhaus-dizájnban átalakult a „szépség”
fogalma, a díszítést teljesen elvetették,
és szinte megszűnt a termék kézműves
jellege. A minőség immár a használhatóságtól
függött – a funkcionalizmus megelőzte
riválisait, a szimbolizmust és a formalizmust.
A letisztult formában az ipari (vagy mérnöki)
esztétika érvényesült, a szín
nem „rátét”, nem „ornamentika”,
hanem az anyaghoz kötődik, lehetőleg összefüggő
felületmezőt borít és színritmust
alkot. Anyag, forma, szín és festés- technológia
teljes összhangjára törekedtek. Főleg
a tiszta alapszíneket használták: fehéret,
feketét, pirosat, kéket, sárgát.
(Droste 2003; Gage 1993:259; Leeuwen
2011:79)
| Bauhaus-székek |
 |
| Brauer
Marcell csőbútorai (Bauhaus), 1928 |
Kép forrás:
http://play.bluefm.com.ar/2012/06/14/lista-de-hoy-objetos-de-diseno/ |
A Bauhaus-dizájn csak a funkcionális színt
fogadta el: a szimbolikus és díszítő
színek helyett a színkódot választotta,
mert ennek jelzőszerepe van. A korszerű szemlélet
szerint a színt akkor helyes alkalmazni, ha strukturálja a látványt, kiemeli a formát, jelzi a funkciót,
illetve ha a tárgy anyagának velejáró
tulajdonsága. A funkció nélküli „szépítés”,
az „applikáció”, a színnel összefüggésben
mégis kevésbé pejoratív, mert színe
mindig, minden anyagnak van, (még az átlátszó
üveg is átengedi vagy visszatükrözi környezete
színeit), így az öncélúság
vádja kevésbé áll meg. A festék
számos esetben az anyagok felületi védelmét
is szolgálja, ami egyértelműen hasznossági
funkció.
| Bauhaus-tárgy |
 |
Tiszta
forma, funkció és színkód.
Az ezüst kávéskanna forró, de
a fekete ébenfa anyaga és színe
jelzi, hogy ott meg lehet fogni a tárgyat.
(M. Brandt műve, 1920-as évek) |
Kép
forrás:
http://billyyu.tumblr.com/page/2 |
Pár évtizeddel a Bauhaus diadala után a
geometrikus, dísztelen, csak a funkciót szolgáló
tárgyakról azonban lassan kiderült, hogy
hiányérzetet keltenek, „elidegenednek”
az embertől. Ismét felfedezték (vagy belátták?),
hogy a dísz kiemel és megkülönböztet,
a tárgyhasználó embernek szüksége
van a „szépségre”, a szimbolikára.
Tárgyat teremteni mindig –ma is– egyfajta mágikus tevékenység.
Az 1960-70-es évektől a pop-art, majd a posztmodern forma- és színvilága visszahozott valamit
az előző stíluskorszakokból, merészen
keverte a különféle stíluselemeket,
nem riadt vissza a korábban ízlésficamnak
számító eklektikától, a paródiától,
sőt újfajta, provokatív dekorativitást
teremtett. Élénk, kontrasztos színeik azóta
„átszivárogtak” a hétköznapi
tárgykultúrába is. (Vadas
2006:177)
Az esztétikai normák mindeközben differenciálódtak:
más érvényes az egyedi művészi
és kézműves tárgyakra, a gyári
tömegtermékekre, luxuscikkekre vagy a hobbitárgyakra.
Hobbitevékenységek
Az elmúlt 100 évben a művészetelmélet
és -gyakorlat általában elutasította
a díszítést. A hétköznapi életben
azonban kedvelt időtöltés maradt a tárgyak
be- és átfestése, a lakás szépítése,
a hobbi kézművesség, barkácsolás,
kézimunka, egyéni bizsuk és ajándéktárgyak
készítése – szinte már iparágak
is épültek erre az igényre. Az öltözet-
és a test díszítésének gyakorlatáról
is könnyű megállapítani, hogy több
ezer éve folyamatos tevékenysége az embernek. Schuster szerint „az emberben
vágy él a díszítésre”.
(2005:27)
| Hobbi
tevékenységek |
 |
 |
Hangszer
díszítése
|
Díszítés,
mint családi program |
Kép
forrás:
1. http://drewbrophy.com/tag/painting-wood/
2. http://www.christmasgeek.com/how-decorate-christmas-tree/ |
A díszítés –úgy tűnik–
olyan ősi igényünk, hogy a high-tech dizájn
korában is képes „élni és virulni”.
A mai kézműves- vagy kreatív hobbi szerepe
hasonlít az archaikus díszítő- tevékenységhez
vagy a népművészethez: aktív és
kreatív önkifejezés, vizuális élmény,
szimbólum-teremtés, a nyomot-hagyás vágya,
a színek* élvezete. Ma (is) sok ember végez
monoton-lelketlen munkát, de ha alkotókedvét
megőrzi, örömét lelheti abban, hogy legalább
szabadidejében, családi körben ősi szenvedélyeknek
hódol: karácsonykor feldíszít egy
fenyőfát, húsvétkor tojásokat
fest.
* Színek: 2014 körül vált nagy divattá a felnőtt kifestőkönyv.
A kreatív színalkalmazás és a szimbolikus
díszítő tevékenység megőrizte
régi felségterületeit és újakat
is meghódított. Az alkotás motorja a „szépre”
való ősi törekvés: a kreatív
tevékenységekben a közösség esztétikai
ideái és az alkotó személyisége
juthat érvényre.
| A nyomot-hagyás
öröme |
 |
| Tízezer éves barlangfestmények, Cueva
de las Manos, Argentína |
Kép
forrás:
http://es.wikipedia.org/wiki/Cueva_de_las_Manos |
|
Felhasznált és ajánlott
irodalom:
Arts and Crafts Movement – Wikipedia
Bálványos:
Esztétikai-művészeti ismeretek, nevelés,
42.p.
Boglár:
Wahari
Broby-Johansen:
Ember és művészet
Cole:
A szín
Cueva de las Manos - Wikipedia
Csavarga:
Belső színtérkép
Delamare – Guineau:
Colour
Domanovszky:
A magyar nép díszítőművészete
Droste:
Bauhaus
Eco (szerk.):
A szépség törénete, 111.p.
Fiell:
Design kézikönyv
Gage:
Colour and Culture
Gazda:
Közösségi tárgykultúra –
művészeti hagyomány
Gods in Color - Wikipedia
Györgyi:
A tojáshímzés díszítménykincse
Hoppál - Jankovics - Nagy - Szemadám:
Jelképtár
Kardalus:
Székely festett bútorok
Lapis lazuli - Wikipedia
Leeuwen:
The Language of Colour
Moholy-Nagy:
Az anyagtól az építészetig, 70.p.
Moles:
A giccs, a boldogság művészete
Monoriné:
A varázserejű hímes tojás
Morant:
Az iparművészet története a kezdetektől
napjainkig
Pastoureau:
Blue – The History of a Colour
Polychromy of Roman Marble Sculpture
Schuster:
Művészetlélektan
Szendrey:
A piros szín
Szikra (szerk.):
Ornamentika és modernizmus
True Colors
(ancient Greek sculptures…)
Vadas:
Modern és posztmodern
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E)
|
