A nem-verbális és nem-szándékolt
kommunikáció körébe számos
színnel kapcsolatos vegetatív jelenség
tartozik: az elsápadás, elpirulás vagy
a dühtől „pulykavörös” arc a lelkiállapot
–akaratunktól független– színbeli
kivetülése. Az egészséges fiatal arca
rózsás, az idős betegé viaszfehér.
Számos betegségnek határozott színjele
van: a bőr szederjessége (lilás elszíneződése)
a fagyás, mérgezés, ütés tünete,
a sárgaság a májbetegségé,
és a sárgaláz is a bőr besárgulásával
jár. Az erős arcpír a lázas állapot
és más betegségek jele, a skarlát
tünetei a vörös foltok a testen. A vizelet és
széklet színe árulkodhat betegségekről,
de az elfogyasztott élelmiszer fajtájáról
is.
(Gage 2006:128)
A szemiotika tudományának egyik előfutára
a betegségek tüneteinek felismerése volt,
melyekben fontos indikátor a szín. (Voigt
2008:37)
Testszínek
Az ember és számos élőlény
(emlősök, madarak) testszíneit a bőrben,
szőrzetben, tollazatban lévő sötétbarna melanin határozza meg. A melanin véd az
erős UV sugárzás ellen, és az ember
bőrének, hajának és szemének
színét adja, amit összefoglalva színkomplexiónak neveznek. A melanin hiánya az albinizmus: fehér
bőr, szőke haj és világos (gyakran piros)
szem jár vele. (Eckstut 2013:200;
Skin Color Adaptation)
| Emberi
bőrszínek |
 |
Kép
forrás:
http://gratefulforgrace.com/2011/11/wanna-help-someone-adopt/ |
Normális esetben a melanin mennyisége genetikai
okoktól függ, továbbá a földrajzi
környezettől (az egyenlítő közelében
az őslakosság egészen sötét bőrű),
életkortól (gyerekkorban kevés, felnőttkorban
több, majd öregkorban csökken), és a nemtől
is. A férfiak bőre –egy rasszon és népcsoporton
belül is– valamivel több melanint tartalmaz,
ezért általában sötétebb mint
a nőké. Ez a megfigyelés magyarázza,
hogy a történelmi korok művészetében
a nőket mindig világosabb bőrszínnel
ábrázolták.
| Férfi
és női testszínek |
 |
 |
| Házaspárok óegyiptomi ábrázolásokon |
|
|
 |
 |
Vénusz
és Mars,
pompeji falfestmény, i.u. 1.sz. |
Ádám
és Éva
id.L.Cranach képe (15-16.sz.) |
Az arc- és test bőrének színét,
egészen a 20.századig, igyekeztek fehéríteni,
mert a világos bőr a magasabb társadalmi
helyzet jele volt, azoké, akik nem kényszerültek
a szabadban, nehéz fizikai munkát végezni.
A 20.század első harmadától kezdve
éppen ellenkezőleg: a jómódú
és ráérő emberek a tengerparton szerzett
barnasággal jelzik kivételezett státuszukat.
Démonikus testszínek
Egyes színek éles ellentétben vannak az
élő emberi test színével. A feketére
festett bőr (legalábbis Európában)
alvilági-ördögi, vagyis ijesztő képzeteket
kelt. A sötét bőrű rasszoknál éppen
ellenkezőleg: ott a fehérre festett test számít
démoninak. (Lips 1962:51)
A „démonikus fehér” ismert Európában
is, a hazajáró lélek, a „szellem”
fehér lepelbe burkolt. A magyar népszokásokban
elterjedt volt a Luca-napi fehér leples alakoskodás.
| Démonikus
arcszínek |
 |
 |
Afrikában
a fehérre festett arc démonikusnak számít
(etióp és kongói arcok) |
Kép
forrás:
1. http://beudjull.e-monsite.com/pages/le-coin-des-femmes/photos-citations-
maquillage-d-afrique.html
2. http://infovilag.hu/hir-16939-torday-emil-afrika-kutato-nyomaban.html |
A középkor folyamán az ördögöt
rendszerint fekete, vörös, kék és zöld
színnel ábrázolták. A „kék
ördög” máig megmaradt a karneválokon
(Trinidad-Tobago), az egyik fő látványosság
a kékre festett, szarvakkal ellátott félelmetes
figura. A populáris kultúrában a zombi
(élő halott) teste zöld színű.
A Távol-Keleten a démonok rendszerint kékek
és zöldek, de előfordul a vörös is.
| Kék
és zöld test |
 |
 |
| Kék
ördög a trinidadi karneválon |
Zombi |
Kép
forrás:
1. ?
2. http://www.democraticunderground.com/ 10021671059 |
Halál, temetés és gyász
A halállal kapcsolatos színhasználat:
• a halál okozta színelváltozások
a testen
• a halott öltöztetése
• a temetési szertartás kellékei
• a gyászolók öltözete.
A halott teste
A vérkeringés leállása után
a halott testszíne először fehér vagy
fakósárga, ezért sok kultúrában
ezek halál-színek. A sárga a magyar folklórban
is gyakran a betegség és a halál jele:
„sárga leszek mint a halál”,
mondja egyik népdalunk.
(Erdélyi 1961:189)
A további bomlási folyamatokat különböző
színek kísérhetik: a holttest zöld,
lila végül fekete lesz.
Temetés
A temetési rituálékban ősidők
óta használnak színeket. Az élők
feladata a halott lelkének átsegítése
a túlvilágra, és megakadályozni
a gonosz szellemeket, hogy elragadják az úton
lévő lelket. Több tízezer éves
sírleletek, köztük a neandervölgyi emberé
is, azt mutatják, hogy elterjedt szokás volt a
halottak testét beszórni vörös anyaggal
(vörös okkerrel, cinnabarit-porral, virágszirmokkal)
– ebben a túlvilághit jelét látjuk.
Az „ősember számára nélkülözhetetlen
volt a piros földfesték”, mondják a
régészek. (Mészáros
1983:18)
Sok helyen szokás volt a második temetés:
egy év múltán a holttestet kiásták
és a csontokat utólag szórták be
vörös festékporral. A piros, mint a vér
színe valamennyi (és nem csak európai)
kultúrában az örök élet, az újjászületés
színe, de az erőszakos halálé is,
továbbá a legerősebb démonűző
szín is. (Mészáros
1983:23; Hankó 2007:44 és 611)
| A cavilloni
asszony |
 |
| A
koponyán jól látszik a rászórt
vörösokker és a hajába fűzött
kagylódíszek. Franciaországi lelet,
kb. 30.000 éves. |
Kép
forrás:
http://www.sciencesetavenir.fr/archeo-paleo/20110607.OBS4659/yves-
coppens-et-le-secret-des-deux-cranes.html |
A későbbi kultúrákban a szertartás
része a holttest mosdatása és felöltöztetése,
ill. díszítése. Az ógörögök
piros lepellel fedték le a holttestet, ezzel „áldozattá
avatták”, hitük szerint ezzel az aktussal megkönnyítették
a lélek útját a másvilágra.
A halott öltözete és testdíszei megfelelnek
az életében betöltött státusznak.
A gazdagok természetesen díszesebb ruhában
feküdtek a koporsóban is, de minden társadalmi
réteg a legjobb ruháját adta a halottra.
A magyar paraszti kultúrában a halott ruhája
és annak színe kor- és állapotjelző
volt. A 12 éves kora előtt meghalt gyermeket fehérbe,
világoskékbe öltöztették, ezek
az ártatlanság színei. Fiatalok temetésénél
előfordult a zöld és piros, mindkettő
az ifjúság színjelképe, valamint
a fehér is. A még meg nem házasodott fiatal
halottakat rendszerint színes-díszes ruhában
temették, amit az esküvőjükön kellett
volna viselniük. Az erőszakos halált jelezte
a vörös (pl. Erdélyben). Idős halottakat
régebben fehérbe, később feketébe
öltöztettek.
A temetési szertartás kellékeinek színei
(gyászlepel, koporsó, templomi díszek)
általában megfeleltek a halott (még életében
betöltött) státuszának. A katolikus
liturgiában fekete és lila a gyászszín.
Gyászolók
Európában a gyászolók öltözetszíne
már hosszú ideje és általánosan
a fekete, míg Keleten (Kína, iszlám országok)
a nyers, festetlen fehér. Az iszlám kultúrákban
előfordul a kék gyászszín is.
A fehér és fekete közös tulajdonsága,
hogy nem-színes színek. Az élet színes,
a halálhoz nem tartoznak színek. A gyászoló
a színtelen, dísztelen, gyakran durva tapintású
anyagból készült ruhával fejezi ki
a veszteség felett érzett fájdalmát,
és így kíván „elrejtőzni”
a szellemvilág gonosz lakói elől is.
| Fehér
gyász |
 |
| Csököly, Somogy megye |
Kép
forrás:
http://www.zselica.hu/?page=f09.html |
A magyar népi
kultúrában is sokáig fehér volt
a gyász színe. Az 1960-as évek végén Moldován Domokos még
rövidfilmet* készíthetett az archaikus viseletről,
mely a Somogy megyei Csökölyön maradt fent.
*Három részes filmetűdje:
„Halálnak halálával halsz...”,
ennek a második része szól a somogyi fehér
gyászról.
Gyászszín volt a sárga is, természetesen
nem az élénk, hanem a halvány és
fakó árnyalat. A sárga gyásznak
keleti gyökerei lehetnek, és összefügg
azzal is, hogy a holttest szín- változásának
kezdetén a bőr fakósárga lesz. A magyar
folklórban gyakran előfordul, mint a betegség
és a halál előjele. A magyar népviseletekben
a félgyász színe a tompa zöld
és kék volt, melyet távoli rokon halálakor
viseltek, vagy a közeli hozzátartozó halála
után még több mint egy évvel.
(Fél 1969:23)
A 17-18.századi Erdélyben feketét, szederjes-
és violaszínt (bíbort és lilát)
viseltek a gyászolók, de a ruhadarabok közönséges
(nem fényes!), sőt olykor durva anyagból
készültek. (Apor 1987:113)
Az emberi test díszítése
Az emberi test „jelhordozó”: mint színes
médium térben és időben rendkívül
változatos megjelenést mutat. Buda
Béla ezeket a kommunikációs jeleket kulturális szignálnak nevezte. (Buda
1988:120)
A testfestés művészi kellék is, erre
a színházi színhasználatról szóló fejezetben
térünk ki. A csoportképző színek,
a „törzsi jelek” újra felbukkannak a sportban,
a szurkolók kedvenc csapataik színeit festik magukra.
A színes testdíszítések különböző
válfajait az alábbi fejezetekben foglaljuk össze.
|
Felhasznált és ajánlott
irodalom:
Apor:
Metamorphosis Transylvaniae
Buda:
A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei
Eckstut – Eckstut:
The Secret Language of Color
Erdélyi:
Adatok a magyar népköltészet színszimbolikájához.
I-II-III.
Fél - Hofer - K.Csilléry:
A magyar népművészet
Gage:
Colour in Art
Hankó - Kiszely:
Szokatlan szokások. Testdíszítések
és más biológiai és társadalmi
furcsaságok
Lips:
A dolgok eredete
Mészáros:
A kőkori ember piros festéke
Skin Color Adaptation
Voigt:
Bevezetés a szemiotikába
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E)
|
