A
kötött és a szabad szín fogalma a színek
megjelenési módjára vonatkozik. (Bálint
1966:37)
Kötött szín
A tárgy valóságos környezetben látott
színe, melynek megítélésénél
szemünk számításba veszi a tárgy
plasztikai és felületi jellegét, anyagminőségét
és megvilágítását. A színbenyomás
„kötődik” a tárgyhoz és környezetéhez.
Hétköznapi körülmények között
túlnyomórészt így látjuk
a színeket. (Nemcsics 1990:38;
Lukács 1982:14; Király 1977:29)
Szabad szín
Nem kötődik tárgyhoz és anyaghoz, a
színnek nincs határozott felületi struktúrája,
esetleg térbeli helyzete sem, mindettől elvonatkoztatjuk.
Ha számítógépen vagy festett kártyákon
színmintákat válogatunk, többé-kevésbé
szabad színeket látunk. A szabad szín megkönnyíti
számunkra, hogy egy színes felületre, tárgyra
pillantva, tudatunkban színasszociációk jöjjenek létre.
| Kötött
szín és szabad szín |
 |
Plasztikus
tárgy: kötött szín
A tárgy független színpontjai: szabad
színek |
Egy tárgy színét, –feltéve,
hogy azt homogén, nem-átlátszó
festékréteg adja– felfoghatjuk egyetlen
színárnyalatként is, mert el tudunk vonatkoztatni
a plaszticitás okozta fény-árnyék
viszonyoktól.
| Homogén
festékszín |
 |
| Plasztikus
tárgy és homogén, nem-transzparens
festékszíne |
Tipikusan kötött színe van a fémeknek:
az arany, réz vagy bronz nem is lehetne „szabad
szín”. Arany „színérzet”
akkor keletkezhet, ha egy megvilágított és
plasztikus aranytárgyat nézünk. Az arany
felületen a csillogás, a fény és árnyék
játéka kelti a jellegzetes fémszínt.
Sík lapon, homogén festékfolttal nem lehet
aranyat ábrázolni, azt csak sárgának
látjuk. (Az aranyfestékben apró szemű,
fényvisszaverő adalékanyag van, tehát
az sem homogén szín.)
| Kötött
szín és szabad szín – arany |
 |
Aranyrög,
plasztikus tárgy: kötött szín.
Jobbra az aranyrög független színpontjai:
szabad színek,
melyek a fehér karikákkal jelzett helyekről
származnak |
Kép
forrás:
http://www.treasurenet.com/forums/links/292458-best-metal-detectors-
reviews.html |
A kötött- és szabad szín különbségének
megfigyelésére egyszerű segédeszközt
készíthetünk: egy A4 papírlap közepére
8-10 mm átmérőjű lyukat vágunk.
A lapot magunk előtt tartva, ezen a kis lyukon át
nézzünk színes és plasztikus (de nem
mintás) tárgyakat, pl. labdát, bögrét.
A kis lyukon át csak bizonyos színpontokat látunk
a tárgyból, azt azonban nem érzékeljük,
hogy milyen szín van mellette és hogyan van a
tárgy megvilágítva.
Bizonyos értelemben egyfajta „szabad szín”
az alapszínnév is, pl. fehér, kék, sárga, hiszen
nem látjuk a szín környezetét, nem
kell figyelembe venni anyagot, megvilágítást.
A színnév jelentésének ismeretében,
emlékeink bevonásával fel tudjuk idézni
magunkban a szín érzetét. Az alapszínnevek
hallatán rendszerint a legjellemzőbb árnyalatára
gondolunk, pl. a zöld az élénk fűzöldet
jelenti, a kék az ég színét,
a piros a vérét, stb.
|
Felhasznált és ajánlott
irodalom:
Bálint – Hruska – Murányi – Sebestyén:
Bevezetés a színdinamikába
Király:
Általános színtan és látáselmélet
Lukács:
Színmérés
Nemcsics:
Színdinamika
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E)
|
