Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
2.3.1.2.

Tér, tömeg, forma
 
 
A tér, tömeg és forma fogalmakat különböző tudomány- és művészeti ágak különféleképp értelmezik (Moholy-Nagy Anyagtól az építészetig c. könyvében a tér 44 féle értelmezését sorolja fel), ebben a tanulmányban építészeti értelemben használjuk.
(Moholy-Nagy 1972:194; Nemcsics 1990:192; Arnheim 1979:244;
Szilvitzky 1995:89
)

A tér és tömeg 3D-ben létező, ellentétes, de egymást feltételező és kiegészítő entitás.
Mindkettőt felületek határolják el a tér többi részétől ill. más tömegektől. A „felület” nem feltétlenül állandó forma (lehet pl. mozgó víztömeg), és lehet virtuális is (nem-anyagi, pl. fénynyaláb, vetítés, hologram, anaglif).
A határoló felületnek határozott színjellemzői (színe, világossága) vannak, ezért különül el –vizuálisan– a többi tértől és tömegtől.

A forma (vagy alak) lehet 2D (síkforma) vagy 3D (tér- vagy tárgyforma), melyet geometriai eszközökkel lehet leírni.

Tér – tömeg – forma
A teret felületek határolják,
a szemlélő belül helyezkedik el
A tömeget felületek határolják,
a szemlélő kívül helyezkedik el
(itt a tömeg formája: gömb)


Tér
az, amiben járkálhatunk, ami legalább egy, de inkább több oldalról lehatárolt, és körbeveszi a szemlélőt. A térnek iránya van: lent és fent, elől és hátul, jobb és bal oldal. A tér érzékelését meghatározza a gravitáció (a lent), a fény (többnyire a fent). Térérzetet kelt a növekvő távolság látványa (a távlat), a mélység érzékelése, vagy ennek illúziója.

A térérzetet nem lehet leírni a tér fizikai adataival, mert az érzetet befolyásolja a perspektivikus rövidülés, a benne álló/mozgó testek takarása, a megvilágítás és a határoló felületek színe is. A reneszánsz óta kísérleteznek a festők a perspektivikus ábrázolással, de a barokk kor (17.sz.) fejlesztette tökélyre a festészeti eszközökkel való térbeli illúziókeltést, a térérzet befolyásolását (trompe-l'oeil [francia], csalóka látszat). A technikát a mai művészek is alkalmazzák: az aszfaltrajzok tökéletes térbeli illúziót keltenek, de csak egy nézőpontból, más irányból nézve nem áll össze a kép.

Trompe-l'oeil – a szem becsapása
A kupola „megnyílik” az ég felé,
Mantegna freskója (15.sz.)
Aszfaltrajz: egy nézőpontból tökéletes a térhatás
Kép forrás:
1. -
2. https://www.pinterest.com/OnTheDivide/art-street-art-photography-
painting-glass-art-and-/


A teret határoló felület rendszerint valamilyen tömeghez tartozik (falak, utcán az épületek, fasorok, hegyek), de a fény is képes teret, pontosabban térérzetet létrehozni, vagyis térképző ereje van. Egy sötét szobába beeső erős fénysugár fénykúpot alkot, amit térbelinek érzékelünk, ugyanezt a hatást tudatosan alkalmazzák a színpadon, ahol a színes fénynyalábok képesek tagolni a teret.

A tömeg

feltételezi a teret, benne van a térben, de kívülről szemlélhető. Tér és tömeg elválaszthatatlan. Egy tömeg belül lehet üreges, vagy kisebb tereket foglalhat magába.

Tér és tömeg elhatárolódása nem mindig éles, „átfolyhatnak” egymásba: pl. a fasor bizonyos szögből nézve (perspektívikus rövidülésben) zárt térfalat alkot, de közelről „csak” tömegek, különálló fatörzsek.

Tér és tömeg
Bizonyos távolságból nézve a fasor zárt térfalat alkot
Kép forrás:
nsdorffvillas.com/swe/images/alle.jpg


A tér-tömeg percepciójában több érzékszervünk működik együtt:
– látás (mélységészlelés, takarás, levegőperspektíva)
– mozgás (járkálunk a térben, körbejárunk egy szobrot)
– hallás (visszhang, a hang közeledése, távolodása)
– tapintás (hőhatás, légmozgás, huzat)
– az illat is hordozhat térinformációkat, pl. irányt.
(Batár 2005)

A forma
a tér, de elsősorban a tömeg alakja, mely lehet:
geometrikus, organikus, absztrakt, amorf, ornamentális.

A forma sík- vagy térbeli alakzatokra bontható, a bonyolultságot egyszerű elemek gömb, hasáb, gúla, henger, kúp stb., (az ún. geonok) kombinálásával lehet elérni. Szabadkézi rajz, térbeli vagy számítógépes modellezésnél a formákat (általában) ilyen alakzatokra bontva kezdjük felépíteni. A formát a leglényegesebbnek tartott vonásokkal ábrázoljuk. (Sándor 2003:16; Környeiné 2009:29; Feisner 2006:88)


Tagolás színekkel

A sík- és térbeli formákat és térbeli viszonyukat a szín teszi láthatóvá, érzékelhetővé. A formák összetettsége, tagolása, térbeli viszonyaik, anyaguk minősége a színek révén válik láthatóvá a számunkra. (Arnheim 1979:85; Király 1994:7)

Forma tagolása színekkel
Kontúr (1D) - a tagolatlan síkformát egy eltérő színű vonal metszi ki
 
Előtér (2D) - a tagolatlan síkforma színében tér el a háttértől
 
Transzparencia (2D) - átlátszó síkformák, tagolásukat a szín mutatja,
térbeli viszonyaik az átlátszóság miatt nem egyértelműek
 
Síkbeliség (2D) - tömör síkformák, tagolásukat a szín mutatja,
térbeli viszonyaikat a takarás érzékelteti
 
Térbeliség (3D) - tömör térformák (tömegek), tagolásukat a szín,
térbeli viszonyukat a takarás mutatja.
A megvilágítás érzékelteti anyagminőségüket is.



Szín és forma „ellentmondása”
A szín és forma akár ellentmondhat egymásnak. A formát „szétfeszítheti” a nem-adekvát szín, erre szolgáltat jó példát néhány arc- és testfestési stílus.

Forma és szín ellentmondásban
Először a festett formát látjuk, a valódi arc-forma
alig ismerhető fel alattuk
Kép forrás:
https://www.pinterest.com/joyc282003/face-painting/


A szín elsődleges vizuális inger, előbb észrevesszük, felfogjuk, mint a formát. (Atkinson 2005:185)

Forma és szín
A képre pillantva először a színek tűnnek fel (színezet, mezők mérete,
kontraszt) és csak ezt követően keressük és fogjuk fel a formát
(a színek és a fotó transzparenciája 50-50%)
Kép forrás:
http://www.earth.ox.ac.uk/~oesis/field/



Méret és távolság

A színek oldaláról tekintve a tér-tömeg-forma viszonyban a (látható) felületek mérete és a szemlélőtől való távolsága a legfontosabb tényező. Szerepe van a megvilágító fénynek és a felület anyagának is (ezekről korábbi fejezetekben volt szó).

A nagy távolság és/vagy a kis méretű felület gyengíti a róla a szemünkbe érkező színingert: csökken a kontraszt, optikai színkeveredés keletkezik a szomszédos felületek között, ezért telítetlenebb lesz a színük – mindezek a színérzet (és akár a térérzet) módosulását eredményezik.

Távolság hatása a színérzékelésre
  A közelről jól megkülönböztethető színek nagyobb távolságból nézve összemosódnak és törtebbé válnak



Kölcsönhatások

A tér, tömeg és forma kölcsönhatásban van a színekkel:

A szín értelmezi a kiterjedés határait, tagolja
a formát:

A tér–tömeg–forma megjelenhet stilizált és valóságos módon –lehet vonalas/kontúros rajz, tónusos kép, valósághű fotó, valódi 3D tárgy stb.– minden esetben színek (beleértve a semlegeseket is) határolják el a környezettől és optikailag tagolják a térbeli látványt.

A szín modulálja a teret, tömeget és formát:
A szín térérzetmódosító hatása révén befolyásolja az érzékelt távolságot és kiterjedést.

A tér-tömeg-forma befolyásolja
a színérzékelést:

A távolság és kiterjedés (méret) megváltoztatja a színérzetet, mint pl. a levegőperspektívában.

Szimbolikus kapcsolat:
A tér-tömeg és forma asszociatív és szimbolikus tartalmai megfelelhetnek a színek hasonló tartalmainak, ebben az esetben szorosabb kapcsolatra léphetnek egymással.


2.3.1.2. Tér, tömeg, forma
Tér- és tömeghatás
Fent és lent, könnyű és nehéz
Felületi méret
Forma és szín

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Arnheim:
A vizuális élmény

Atkinson - Hilgard:
Pszichológia

Batár:
Láthatalan építészet

Feisner:
Colour

Király:
Az arányosításról

Környeiné:
A látásról

Lissák:
A formáról

Moholy-Nagy:
Anyagtól az építészetig

Nemcsics:
Színdinamika

Porter – Mikellides (ed.):
Colour for Architecture, 99.p.

Sándor:
A vizuális nyelv képi világa

Szilvitzky:
A látás élménye

Tér, tömeg, forma
« Színek és más érzetek
Tér- és tömeghatás »
114.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.