Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
2.4.1.1.1.

Vörös és piros
 
 
Úgy tudjuk, a magyar nyelv egyedülálló abban, hogy két alapszínnevet használ ugyanarra a színtartományra: a vöröset és pirosat. A vörös színt jelentő számos más egytagú színnév: rőt, pej, bordó, cinóber, skarlát, karmazsin, kármin stb. nem alapszínnév! (Nem tárgyalom a vörös régies-népies változatát, a verest sem.)

A két színnévről részletesen:
» Piros ; » Vörös

A ritka jelenség eredetét nem ismerjük, és pontos szabály sem fogalmazható meg, mikor melyiket „kell” használni, a vörös–piros közti különbségeket a nyelv elsajátítása során tanuljuk meg. A két szó színjelentése (a legjellemzőbb vörös ill. piros) között a vizuális eltérés igen kicsi, nem indokol két külön alapszót, annál nagyobb közöttük a hangulati, érzelmi és kontextuális különbség.

A vörös szó a magyarban, a rokonnyelvekben, és sok más nyelvben is a vér (véres) szóból ered. „A vörös színnév jelentésének kialakulása ősi metaforikus gondolkodási folyamat eredménye, mely egy közvetlen megfigyelési körbe tartozó tapasztalati jelenségen alapul: a kiömlő vér látványa és színező hatása a vadászó, halászó életformát folytató ősi közösségek mindennapos élménye lehetett” – írja de Bie-Kerékjártó Ágnes. „Az indoeurópai nyelvekben a jelentésfejlődés ugyanilyen módon ment végbe: a 'red' kategória jelölésére szolgáló színnevek a nyelvcsalád valamennyi nyelvében az óind rudhiráh 'véres, vörös', rúdhiram 'vér' szavakra vezethetők vissza. A vörös színnév jelentése tehát általános, feltételezhetően univerzális ősi metaforikus áttétel eredménye.” (de Bie-Kerékjártó 2003)

A piros eredete bizonytalan, de összefügg a pirít, pirkad, pirul, pörköl szavakkal, melyek mind a hevítésre, tűzre utalnak. (TESZ III. 1967:208)

Piros és vörös
   
Piros pipacs Vörös rózsa
A csekély vizuális különbség nem indokol két külön alapszót


A kutatók (Kiss, de Bie-Kerékjártó, Kicsi, Uusküla, MacLaury és mások) megoszlanak abban a kérdésben, melyik az „igazi” alapszínnév – mindkettő mellett szólnak érvek. Több eset lehetséges: a vörös az alapszínnév; a piros az alapszínnév; egyenrangú alapszínnevek.


Hangulati-érzelmi különbségek

Ha a nyelvben két vagy több szó (szinonima) van egy dologra, akkor ezek stílusértéke, érzelmi, hangulati jelentése általában elválik egymástól, és nem lehet őket szabadon felcserélni, pl.: gyerek–gyermek („a várva várt gyermek”, és nem gyerek); kutya–eb (kutyasétáltatás és ebrendészet); orosz–ruszki (orosz balett és ruszki katona), stb.

Hasonló eltéréseket figyelhetünk meg a piros–vörös között, és hogy (a többi alapszínnévhez viszonyítva) mindkét színnév érzelmileg erősen „telített”.

A piros ...
szó inkább a szép és kedves összefüggésekben szerepel.
„A magyar ember mindig azt mondja pirosszínűnek, a mi a szemének tetszik, akárha vörös is. S fordítva.” írja Gárdonyi József, 1920-ban. (1920:85)
Például a gyerekek tárgyai (labda, sapka, ceruza) mindig pirosak. Az édes gyümölcsök színe is többnyire piros, pedig az érett alma, cseresznye (fajtától függően) gyakran sötét, vagyis vörös lehetne (kivétel a meggy, amit sokszor vörösnek mondunk). Tudjuk, hogy az édes íz rendkívül vonzó az ember számára magas energiatartalma miatt, és csak az utóbbi száz évben férünk hozzá könnyen, régebben ritkaságnak számított.

A nemzeti zászló piros-fehér-zöld, soha nem mondanánk vörös-fehér-zöldet, és erről már 1920-ban vitáztak:
„... megdönthetetlen bizonyosság, hogy igenis a piros meg a vörös nem vagy-vagy, hanem mindenkor a maga helyén álló szín. Tehát nem gyakran vagy ellentétben különböző, hanem mindig és különállóan is. Hogy kerülhetne hát nemzeti zászlónk pirosa helyére vörös? Lehetetlen! ... ”
(Gárdonyi 1920:87).

Ha Molnár Ferenc a Pál utcai fiúk történetét a másik oldal nézőpontjából írta volna meg, lehet, hogy nem vörös-, hanem pirosingeseknek nevezi Áts Feri csapatát ? ...
A „vörösinges” Garibaldi szabadságharcosaira utal a regényben.

A vörösnek ...
sokszor negatív konnotációja van, míg a pirosnak nincs. A fenyegető-rémisztő ördög, pokol, boszorkány vörös, soha nem piros, a háborúhoz is a vörös tartozik. A vörös gyakran harcias, és negatív a politikai jelentése is: vörösgárdista, vörös csillag, Vörös Hadsereg, a vörösök, vörös terror („piros terror” – ?).

„Vörös kutya, vörös ló, vörös ember egy se jó” – egy régi mondás szerint. Az antikvitásban és a középkorban nem bíztak a vöröshajú emberben, a boszorkányüldözések idején a vörös haj nem volt egy életbiztosítás. Viszont piros a haj, ha élénkvörösre festik (paradicsomszőke).

Népköltészetünkben is határozottan jelenik meg a különbség: piros a fiatalság, szerelem (Csokonainál: „szerelemszín”), boldogság, ünnep szimbóluma, a vörös/veres pedig a katonasággal, háborúval, erőszakos halállal összefüggésben szerepel. (Erdélyi 1961:405)

Az ünnepek pirosak, és nemcsak a betűk a naptárban, hanem a Húsvét, a Pünkösd és a Mikulás* legjellemzőbb színe is.
*A Mikulást (Szt.Miklós püspököt) zöld palástban is ábrázolták, a pirosat állítólag a Coca Cola reklámnak köszönheti.

Ady
színnévként használja 1906 körül írt Három Baudelaire-szonett c. versében:

Lobbantsd fel ünneppiros lángjával tűzszemednek ...


Piros* bor csak népdalokban, régi szövegekben fordul elő, a mai köznyelvben a bor szinte mindig vörös, talán a vér analógiájára. Piros az orra a bohócnak és a didergő kisgyereknek, de a részeg emberé vörös. Az ételbe pirospaprikát szórunk, de a dühös ember feje paprikavörös, és sosem fordítva!
*Piros bornak nevezik néhol a siller és a rozé borokat.

A futballcsapat piros, ha magyar (piros-kék, piros-fehér), de külföldi csapatok színét többnyire vörösnek fordítják (Manchester United: vörös ördögök, AC Milan: vörös-feketék, Barcelona FC: kék-gránátvörös, stb.)

Ma a vörös az erotika színszimbóluma, (az ókorban, középkorban inkább a sárga volt az), az élénk vörös ruhának, a festett hajnak, körmöknek, ajkaknak erős felhívó jellege lehet. A 18. században a „feslett” és „trágár komédiákat” veres éneknek, vörös zsoltárnak nevezték, ma obszcénnek mondanánk. (Bartha 1937:14)

Érdekes a piros/vörös lámpa esete: a közlekedésben inkább a „vörös lámpa” lenne indokolt, mert a technikai világ része, tehát érzelmileg semleges, továbbá tiltást fejez ki, de a „vörös lámpa” már foglalt volt az 1920-as évek végén, amikor nálunk a közlekedési lámpák elterjedtek: a vörös lámpás ház a bordélyház és prostitúció eufemisztikus elnevezése. Mekkora szerencse, hogy kéznél volt egy másik szó is erre a színre...


Megállapítható, hogy az érzelmektől, hangulatoktól és értékítéletektől nem vagy kevéssé érintett (műszaki, természettudományos) tárgycsoportokban, szókapcsolatokban és kontextusokban egyértelműen a vörös a gyakoribb.

Ember szőrzete, állatok* bundája, tolla vörös: vörös haj, vörösróka, vörös mókus, vörösvércse, vörösbegy, vörös panda stb. A piros állat ritka, a katicabogár az, és néhány egzotikus faj. A növények, különösen a virágok és gyümölcsök nevében gyakoribb a piros, de vannak vörösek is: piros alma, ~ cseresznye, ~ muskátli, ill. vöröshagyma, ~ lencse, ~ áfonya, stb.
*A háziállatok vöröses színére régen sok önálló színnevünk volt: rőt, rós, róska, riska, pirók, pej, vörhenyes, pirnyagos stb., van továbbá rézpulyka, bronzpulyka, szintén vöröses tollakkal.
(Mátray 1910:22; Herman 1914:338; Bartha 1937:26)

A színekkel foglalkozó vagy azokat használó természet- és műszaki tudományok értéksemleges és érzelemmentes szóként szinte kizárólag a vörös szót használják, függetlenül attól, milyen tiszta árnyalatról van szó: a spektrum vörös tartományáról, infravörös sugárzásról, vöröseltolódásról, vörösóriásról (csillagtípus), vörös bolygóról (Mars), vörösvértestről, vörösizzásról, vörösiszapról, vörös salakról beszélnek. Ezekben a szókapcsolatokban és -összetételekben a piros soha nem helyettesíti a vörös szót.
A pigmentek színkategóriái között a festők mindig vöröseket említenek és nem pirosakat. (Ihász 1998:51; Solymár 1977:50 és 78)
Természetes anyagok (ásványok, fémek) színe is szinte csak vörös lehet: vörös rubin, ~márvány, ~gránit, ~okker, ~réz. Építészeti vonatkozásban is: vörös szalon, ~ torony, ~ tégla és ~ cserép a megszokott. (de Bie-Kerékjártó 2003)

A természettudományokban, –különösen az állat- és növénytanban– szabályozzák az elnevezéseket. Gyűjtésemből kiderül, hogy kb. kétszer-háromszor annyi vörös szerepel összetételekben mint piros. (Pl.: vörös acsalapu, vörös gabonasikló, ill. piros tinóru, piros császársügér stb.)

Kiss Gábor (2004) a Magyar Nemzeti Szövegtár adatai alapján 19821 előfordulást talált a piros és a vörös színnévre: ebből 10170 piros (51%), 9651 vörös (49%), a különbség 519: ebben a textuális összehasonlításban a piros van csekély előnyben. A három leggyakoribb szókapcsolat a pirossal: lap, lámpa, pont; a vörössel: csillag, zászló, bor.

Mari Uusküla észt kutató (2007) színkártyákat mutatott a megkérdezett személyeknek, a kísérletben a piros mintegy háromszor gyakoribb válasz volt, mint a vörös. Eddig ez tűnik a legerősebb érvnek a piros szó primátusa mellett.

Csatkai Endre Cégérek c. könyvében felsorolja a 18.-tól a 20.század elejéig a fővárosban működött fogadók, kocsmák, boltok neveit. Ezek között 142 tartalmaz színnevet is, a listában* 11 vörös van (pl. Vörös sas, Vörös torony), de piros egy sincs. (Csatkai 1971:42)
* A sorrend: arany (61), fehér (26), kék (14), vörös (11), zöld (10), fekete (9), ezüst (7), barna (2), sárga (2).


Mátray főszínnévnek nevezi, és kiemelten ír a vörösről: „Veres az egyedüli a főszínnevek között, melyet mindenestől magunkénak vallhatunk s amelyet nem igyekeztek a buzgó kutatók elidegeníteni.”. A pirosat a többi színnév közé sorolja és rövidebben értekezik róla. (Mátray 1910:22 és 46)

De Bie-Kerékjártó megállapítja (2003), hogy a vörös színnév eredetét, morfológiai szerkezetét és jelentését tekintve megfelel az alapszínnevek kritériumainak.

Papp Eszter összefoglalja a 1900-2010 között a piros–vörös vitában előforduló kutatásokat és érveket. (Papp 2012:92)

Színnévi szóösszetételekben és szókapcsolatokban gyakoribb (több mint háromszor annyi!) a vörös elő- ill. utótag, mint a piros. A Színszótár 134 vörös/piros színneve között 28 piros (pl. hajnalpiros) és 89 vörös (pl. pulykavörös) található, és vannak olyanok is, melyekben mindkét utótag szerepelhet (tűzpiros, tűzvörös).
(Földvári 2005)

Gúnyos-tréfás színneveinkben állandósult kapcsolatot találunk: jajvörös és tulipiros. Fordítva ritka, „jajpiros” talán van, de a „tulivörös” nagyon szokatlanul hangzik, különben mindkét szó a veréstől kivörösödött bőrre utal. (Földvári 2005)

Összefoglalva a –fent idézett és az itt nem említett– kutatói megállapításokat, a vörös és piros egyenrangú alap-színneveknek tűnnek, mindkettő mellett szólnak tudományos érvek. Felmerülhet az is, hogy időbeli változás zajlik az alapszínnevek sorrendjében, és a korábban (kb. a 20.sz. első harmadáig) elsődleges vörös lassan helyet cserél a pirossal, egy ilyen lehetséges folyamatra utalt Selényi Pál is.
(Selényi 1941)

A továbbiakban vizuálisan vetjük össze mit nevezünk pirosnak ill. vörösnek – majd ebből is következtetéseket vonunk le.


Színtartományok –
vizuális összehasonlítás

Válogatás
Alább olyan tárgyak fotóit válogattam össze, melyek természetüknél fogva piros/vörös színűek, és ezekkel a színnevekkel szorosabb vagy lazább kapcsolatot alkotnak.
– Legszorosabb kapcsolat (állandósult terminológiai kifejezés, szóösszetétel), ha a dolog nevében benne van a színnév, e szavakat egybeírjuk: pirospaprika, vörösréz, vöröshagyma, vöröskáposzta, vörösbegy stb.
– A tárggyal színnevet alkot (szóösszetétel): korallpiros,
meggyvörös, rozsdavörös, rubinvörös
(egy szóba írjuk)
– Kevésbé szoros, ha a fajtajelleget különbözteti meg, mert az adott tárgy többféle színben is előfordul (szókapcsolat): piros dió, piros burgonya, vörös kaviár, vörös áfonya (ezeket rendszerint két szóban írjuk)
– Leglazább a kapcsolat, amikor csak gyakori jelzője a tárgynak (szókapcsolat): piros alma, piros hajnal, vörös rubin, vörös salak (ezeket két szóban írjuk)

Már a válogatás során megállapítható volt, hogy a vörös szóval lényegesen (kb. kétszer-háromszor) több szóösszetétel és szókapcsolat van, mint a pirossal, és a vörös szorosabban is kötődik a tárgyhoz.

Néhány tárgycsoportot kihagytam a válogatásból:
– Némely dolog közel egyforma gyakran fordul elő a piros ill. vörös színnévvel: piros/vörös rózsa, piros/vörös szegfű, tűz- piros/vörös – ezért nem szerepelnek az összehasonlításban.
– A mesterségesen színezett tárgyak bármilyen árnyalatúak lehetnek, ezeket nem lehet egyértelműen elhelyezni a színmátrixban: pl. piros ceruza, piros sapka, piros trikó .
– A szimbolikus/metaforikus értelemben használt színnevek nem valóságos árnyalatokra utalnak, nem a vizuális tartalom határozza meg a kapcsolatot a tárggyal: piros-fehér-zöld zászló, piros pont (dicséret), vörös kakas (tűzvész), vörös zászló, vörös csillag, vöröskatona (politika, történelem), stb.
– Szaktudományos elnevezések, melyről az „átlagember” kevés vizuális tapasztalatot szerezhet: vörösizzás, vörös bolygó, vöröseltolódás, vörösvértest stb.
– Nem választottam más egytagú (vöröset jelentő) színneveket és ezek összetételeit (rőt, bordó, skarlát, karmazsin, cinóber).


A pirosnak ...
nevezett dolgok között sok a virág (pipacs, muskátli), az édes gyümölcs (alma, cseresznye, eper) és más növényi termés (paprika, paradicsom, som). Az egészséges fiatal arca, ajka is piros – bár valójában rózsaszínű; a piros szőlő, málna és retek enyhén bíboras árnyalatú. A pirosnak nevezett dolgok nagy többsége telített színű!

Piros dolgok, 1.
piros alma piros arc, ajak piros (rózsa-) bors piros burgonya
piros cseresznye,
cseresznyepiros
piros csipkebogyó piros dió piros eper
piros hajnal,
hajnalpiros
piros katica korallpiros piros madárbirs
piros magyal piros málna piros mikulásvirág piros muskátli
piros paradicsom
paradicsompiros
pirospaprika piros pipacs,
pipacspiros
piros retek
piros ribizli piros som piros szőlő piros vadszőlő
Pirosnak nevezett dolgok, ill. összetett színnevek


A vörösnek ...
nevezett dolgok számosabbak és többfélék. Lehetnek narancs- és bíbor árnyalatúak, sötétek és világosak, telítettek és kevéssé telítettek, vagyis sokkal szélesebb színtartományt fednek le – nagyobb halmazt képeznek.

Vörös dolgok, 1.
vörös áfonya,
áfonyavörös
vörösbegy vörösbor, borvörös vörös borbolya,
borbolyavörös
vörösfenyő vöröshagyma vörös haj vörös hús
vöröskáposzta vörös kaviár vörös lencse vörösmárvány
meggyvörös vörös mókus vörösrépa (cékla)
céklavörös
vörösréz,
rézvörös
vörös róka,
rókavörös
vörös rozsda,
rozsdavörös
vörös rubin,
rubinvörös
vörös salak,
salakvörös
vörös tégla,
téglavörös
vörösvasérc (hematit) vörös vér,
vérvörös
vörösvércse
A vörösnek nevezett dolgok és összetett színnevek
a narancstól a bíborig sokfélék lehetnek


Piros és vörös helye
a színkörben és színháromszögben

Összegezve a fenti két képsorozat színeloszlását:
– A színkörben ábrázolva (alábbi ábra) a piros szűkebb, a vörös nagyobb színtartományt ölel fel. Ez utóbbiba a narancs és bíbor árnyalatú vörösek is beletartoznak.
– A színháromszögben a piros az élénk és világos (de nem rózsaszín) árnyalatokat jelenti. A vörös itt is nagyobb: a közepes tónusú, szürkés és barnás árnyalatokat jelölhetjük vele.

A telített árnyalatokra mindkét színnevet használhatjuk, de itt gyakoribb a piros, a kevésbé telítettekre a pirosat csak ritkán, itt a vörös a gyakoribb.

Piros és vörös a színkörben és színháromszögben
Piros Vörös
Szűkebb színtartományt foglal el:
leginkább az élénk és kissé világos árnyalatokat nevezzük pirosnak
Nagyobb színtartományt foglal el: a narancs- és bíborvörös,
a sötét és tört árnyalatokat is


Színmátrix
A következő lépésben a két tábla színmintáit elhelyeztem egy mátrixban, ahol fent a világos, lent a sötét árnyalatok vannak, balra a narancsas, jobbra a bíboras árnyalatúak, a középső mezőben a tiszta (prototipikus) vörös/piros. A harmadik dimenziót, a telítettséget nem ábrázoljuk.

Vörös/piros mátrix
Szomszédos árnyalatok:
Balra a narancsas, középen a vörös/piros, jobbra a bíboras-;
felső sorban a világos, középen a tiszta, alsó sorban a sötét árnyalatok


Az alábbi két ábrán látjuk, hogy a piros minták inkább a középpont körül tömörülnek, míg a vörös minták mind a két dimenzióban erősen szóródnak. A világos-bíbor sarokban nincs se vörös, se piros minta, és a középső-világos harmadban is csak nagyon kevés piros: ez a színtartomány a rózsaszín!

Piros dolgok, 2.
A piros minták többsége a mátrix közepe táján helyezkedik el


Vörös dolgok, 2.
A vörös minták erősen szóródnak


Az eloszlás azt mutatja, hogy az adott színtartomány legáltalánosabb neve a vörös, ezen belül helyezkedik el a piros, ami lényegesen kisebb területen helyezkedik el.

Ebben a megközelítésben (is) a vörös tűnik inkább alap-színnévnek. Más alapszíneknek ugyanezen (vagyis: fokális) részei nem viselnek önálló nevet. Pl. a kék szintén „nagy halmaz”, számtalan különböző árnyalatot foglal magában, de minden (világos, sötét és tiszta) árnyalata tartalmazza a -kék utótagot, (kivéve a pár egytagú színnevet: azúr, cián, ultramarin), ugyanígy a zöld, sárga is. (Ld. a színtáblákat az előző oldalon).


Hipotézis
A nyelvi és vizuális példák (számuk és eloszlásuk) azt mutatják, hogy a vörös színtartomány nagyobb terjedelmű, magában foglalja a pirosat, ez utóbbi a tartomány középső (fokális) részén helyezkedik el.

Hipotézisem szerint: a vörös az elsődleges alapszínnév, és a piros ennek a prototípusa vagy fokális színe („a legvörösebb vörös”).

Amennyiben igaz, hogy a szín kategória prototípusa a vörös (a „legszínesebb” szín), a vörös színtartomány prototípusa pedig a piros, akkor ez megmagyaráz néhány jelenséget:

– Kísérleti helyzetekben, ahol színmintákat mutatnak a személyeknek, a piros válasz gyakoribb mint a vörös.
(Uusküla 2007)
De a színminták, mint tudjuk, ún. szabad színek, nincs kontextusuk, ilyen esetekben lehet, hogy először a prototipikus név jut eszünkbe.
– Az ismert játékban, mikor a „mondj egy színt!” felszólításra gyorsan kell válaszolni, tapasztalatom szerint szintén a piros a leggyakoribb válasz.

A vörös színtartomány
  RÓZSASZÍN  
NARANCS BÍBOR
  BARNA  
Középen a prototípus, a „legvörösebb vörös”, melynek neve: piros
(hipotézis)


Akárcsak a nyelvi, a vizuális összevetésben is azt látjuk, hogy a piros szűkebb színtartományt fed, míg a vörös kategóriába beletartoznak a –percepcionálisan– bíboras, barnás és narancsas színek is. A vörös színtartomány nem csak nyelvi, de vizuális kiterjedését tekintve is határozottan nagyobb mint a piros.

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Bartha:
Szókincstanulmány a magyar nyelv színelnevezéseiről

de Bie-Kerékjártó:
A vörös színnév használata a magyarban

Csapodi:
Vörös és piros

Csatkai:
Cégérek

Erdélyi:
Adatok a magyar népköltészet színszimbolikájához

Földvári:
Színnév-Színszótár,
Vörös/piros névlista

Földvári:
Alapszínnevek a magyar nyelvben

Gárdonyi:
Piros vagy vörös

Herman:
A magyar pásztorok nyelvkincse

Ihász:
Művészeti technikák könyve

Kicsi:
Az alapszínnevek lexikalizálásáról

Kicsi:
A magyar nyelv alapszínnevei

Kiss:
A piros, vörös és más színnevek használata a Magyar Nemzeti Szövegtér alapján

Kiss – Forbes:
Piros, vörös – red, rot, rouge

MacLaury – Almási – Kövecses:
Hungarian piros and vörös: Color from points of view

Mátray:
A magyar színelnevezésekről

Papp:
A magyar színnevek terminológiai elemzése, 92.p.

Selényi:
Piros és veres

Solymár (szerk):
A képzőművészet iskolája I.

Szendrey:
A piros szín

TESZ
Benkő (szerk.):
A magyar nyelv történeti etimológiai szótára III.

Uusküla – Sutrop:
Preliminary Study of Basic Colour Terms in Modern Hungarian [pdf]

Wierzbicka:
The Meaning of Color Terms: Semantics, Culture and Cognition

***

Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom, elektronikus (E)

Vörös és piros
« Magyar alapszínnevek
Színszókészletünk és rétegei »
146.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.    
piros arc,ajak hajnal szőlő korall retek málna vadszőlő dió burgonya eper paprika bors mikulásvirág cseresznye csipkebogyó katica alma som ribizli pipacs muskátli paradicsom madárbirs magyal kaviár vörösréz vörösfenyő vöröshagyma vörösbegy haj róka lencse vörösvércse vörösvasérc salak vér borbolya vöröshús rubin mókus áfonya rozsda tégla vörösmárvány meggy cékla vöröskáposzta vörösbor