A magyarban szigorú nyelvi kritériumok alapján
9, kevésbé szigorúan 12 színcsaládnak
van 13 neve (a vörös/piros egy színcsaládnak
számít). (Kicsi 1990:1143
és 2007:22)
Az alapszínnevek sorrendje a magyar nyelvben:
fehér - fekete - vörös/piros - sárga
- zöld - kék - szürke - barna - lila - rózsaszín
- narancs és talán a bíbor.
Vitatott a rózsaszín és a narancs is.
| Színkör
– színtartományok |
 |
| A
folytonos színkör és a 7 színtartomány
(8 alapszínnévvel) |
| Világossági
kategóriák |
 |
| A
folytonos színháromszög és 5
alapszínnév |
A színtanban színtartománynak vagy színcsaládnak nevezik azokat a színcsoportokat,
amelyek önálló nevet kapnak pl. kék,
sárga, zöld, – ezek többnyire egybeesnek
az alapszínnevekkel. A nagy színrendszerek (COS) nem feltétlenül a köznyelvben használt
alapszínnevekre építik rendszerüket,
hanem látáspszichológiai elvek, színösszetevők
keverési aránya esetleg más koncepció
alapján osztják fel a színkört. Ezért
a színelméleti és a köznyelvi
alapszínek nem mindig esnek egybe, az eltérések
leginkább a vörös–kék és
kék–zöld között fordulnak elő.
A magyar alapszínnevek
A magyar alapszínnevek részletes nyelvi elemzése
megtalálható Mátray
Ferenc és Bartha Katalin –saját korukban, nemzetközi mércével
mérve is– magas színvonalú tanulmányában.
Számos megállapításuk egybecseng
az évtizedekkel későbbi Berlin-Kay féle tanulmányban leírtakkal. (Mátray főszínnek nevezi, amit ma alapszínnévnek mondunk.) (Mátray 1910:19; Bartha
1937:14)
Fehér és fekete
Fehér szavunk alapja a ragyogó, fényes jelentésű „feh” szó, finnugor eredetű.
A fehér régies alakja a feiér,
fejír, fejér (ld. Fejér megye nevében).
A fehér egyik jelentése a „világos”,
megmaradt pl. a fehér bor, fehér szőlő névben (ezek színe nem fehér, hanem világossárga).
A fekete eredete kevésbé tisztázott,
az egyik magyarázat szerint a „fete” (fedő,
mint a mindent sötétbe borító éjszaka)
szóból származik. A fekete is jelentette,
olykor ma is jelenti, más színek sötét
árnyalatait.
(Bartha 1937:36; Mátray
1910:21)
Feltűnő, hogy mindkét színnév
első szótagja fe-, ami megtalálható fény szavunkban is, és léteznek
más nyelvek is, melyekben a fehér-fekete jelentésű szavak azonos szótaggal kezdődnek.
(Kicsi 1990:1144)
Vörös, piros
Külön oldalon
»
Sárga
Sárga szavunk ótörök eredetű,
korábbi jelentése: „fehér”,
„világos”, „sápadt”. Régebbi
formái „sár”, „sári”,
„sárig”, „sárog”,
ezekkel csak régi szövegekben, népdalokban
találkozhatunk (sárarany, sárhajú,
sári tök, sárig virág, sárfehér,
sármány, a tojás sáriga/sárogja).
(Bartha 1937:18 és 42)
Kék
Szintén ótörök eredetű szó,
régi változatai a „kík”,
„köik”, „kök”, pl.
a kökény és kökörcsin szavak is
ebből származnak. Mellékjelentése: sötét, régebben a feketéhez
legközelebbi színnek látták. A kék szó kezdetben még zöldet is jelentett,
ami alátámasztja azt az elméletet, hogy
e két szín sokáig egy kategóriát
alkotott. (Bartha 1937:18; de Bie-Kerékjártó
2001)
Zöld
A zöld alán jövevényszó,
eredeti jelentése: fű, gyep. A régi
nyelvben a kék szót használták
a zöld színtartományra is.
(Bartha 1937:18)
Barna
Idegen eredetű, közvetlenül a német nyelvből
érkezett. Régi jelentésében általában sötétet, sőt feketét is
jelentett, leggyakrabban állatok bundájára
és tollazatára használták.
Szürke
A szürke egy ősi szó, a „szür”
kicsinyítőképzős alakja, így
alakultak ki más színneveink (tar+ka, sző+ke)
is. Használata kezdetben a hamura és a
juh gyapjára vonatkozhatott.
(Gáborján 2000:9)
Attól függően, hogy mire mondták, más
elnevezés volt lovak, állatok és különféle
anyagok (pl. kövek) szürke színére.
Hasonló nyelvi jelenség ma a deres*: elsősorban
emberi vagy állati szőrzetre mondjuk, egyéb
anyagok szürke színére nem.
* deres: zuzmarás, ráfagyott
pára, lehet pl. deres faág.
A fenti színnevek megfelelnek a fő alapszínnév-kritériumoknak,
az alábbiak azonban nem minden vonatkozásban.
Lila
Óindiai eredetű, melyben orgonavirágot jelentett,
perzsa-arab közvetítéssel került Európába,
a magyar nyelvbe a franciából, német közvetítéssel
jött. A lila színtartomány a kék és a vörös ill. bíbor közötti „határsáv önállósulása”
révén jött létre.
Megfigyelhető, hogy inkább a köznyelvben használják
(virág- és öltözet színeként),
de a szaknyelvekben csak elvétve fordul elő, itt
a viola és ibolya a hagyományos
elnevezés. A pigmentek e csoportjára a festők
is az ibolya/viola nevet használják. A fizikusok
a spektrum legrövidebb hullám- hosszúságú
tartományának (érzékelt) színét violának mondják, a még rövidebb
hullámhosszak neve: ultraviola (UV), ultraibolya,
ibolyántúli, ezek a nem látható
sugárzások. Érdekesség, hogy lószínnévként
is előfordult a lila.
(Mátray 1910:4 és 16)
Rózsaszín(ű)
A rózsaszín nem „tökéletes”
alapszínnév, mert maga is összetett szó,
és nehéz belőle igét képezni.
Ugyanakkor a rózsaszín egy határozott
színkategória, önálló színtartomány,
a piros és fehér közti átmenet, tehát
nem a rózsának a színe, ami nagyon sokféle
lehet. A nyelvújítás előtt a rózsaszín és a rózsás inkább pirosat jelentett, az adott színtartományra pedig testszín,
szegfűszín („szökfü szün”), barackvirágszín nevet használták.
A rózsaszín összetett színnevek
alapja is, van púderrózsaszín, tearózsaszín,
lazacrózsaszín stb.
(Csüry 1922; Mojzsis 1988:257 és
325)
Narancs
A narancs/narancsszín(ű) sem teljes értékű
alapszínnév, pl. nehéz belőle igét
képezni. Narancs szavunk óindiai (szanszkrit)
eredetű, perzsa, arab és olasz közvetítéssel
érkezett. Mint színnév már a 17.században
előfordul, Lippai János tulipánok színére írja: „...némellyek
kénkő [sárga] színű, narancs
színű, etc.” (Lippai
1982:255)
A narancs színkategória a vörös és sárga határán jött
létre, önállósult két szomszédjától,
a színtartomány régi neve a veressárga volt. Korábban a sárgát használtuk
a vöröstől való eltérés
kifejezésére: pl. sárgarépa,
sárgabarack – percepciónk szerint ezek
határozottan narancsszínűek (legalábbis
ma ismert fajtáik).
Az újabban keletkezett frazémákban már
mint alapszínnevet használjuk: narancs riasztás (második fokozatú figyelmeztetés a meteorológiában),
ill. narancsos forradalom, az Ukrajnában lezajlott
eseményekre utalva.
A Google-keresőben, ha nem is pontos,
de tájékoztató adatot kaphatunk a szó
előfordulásokról:
„narancs riasztás” 20.000, a „narancssárga
riasztás” 13.000 esetben fordult elő, ami kb.
60% - 40% arány.
A 2004-es ukrajnai eseményekkel összefüggésben
leggyakrabban a „narancsos forradalom” szerepelt
(19.300), a többi változat ritkábban: „narancsforradalom”
(185), „narancs forradalom” (36), „narancssárga
forradalom” (110) esetben. (2013-as adatok)
A kikérdezésen alapuló színnévkutatásokban narancssárga a leggyakoribb válasz az adott
színtartományra, de ebben a formában nem
tekinthető alapszínnévnek, mert így
csak a sárga egyik árnyalata.
A színt jelölő szó többes számára
helyesebb lenne a narancsak, árnyalatjelző
melléknévnek a narancsas, (mindkettő
létező, bár ritka alak), megkülönböztetendő
a gyümölcsre vonatkozó narancsok, narancsos alaktól. (v.ö. bíborak, bíboras)
Bíbor
A magyarban feltételesen alapszínnévnek
tekinthetjük a bíbort is. A kék és vörös közötti színtartományt
két szegmensre bontjuk, a lilára és
a bíborra: a lila a kékhez, a bíbor
a vöröshöz közelebbi szín.
A szó többes száma: bíborak (pl.
bíbor festékek, virágok).
(Nemcsics 1990:91)
Ady Párisban járt
az ősz c. versében is így szerepel:
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok. |
A „bíborba hajló” értelmű
melléknév: bíboras, bár előfordul
a bíboros is, ezt azonban a (főnévi
értelmű) „magas rangú egyházi
méltóság” értelemben általánosan
használjuk, ezért melléknévként
nem javasolt.
A bíbor az európai kultúrában, művészet-
és festék-történetben különleges
szerepet töltött be, a legtöbb modern európai
nyelvben legalább 1-2 ezer éve ismert a bíborfestéket
jelentő görög porphyr ill. a latin purpureus,
és az ezekből származó színnevek.
angol: purple, német: purpur,
francia: pourpre, olasz: porpora, spanyol, portugál:
púrpura, orosz: purpurnij
(Bíbor különböző
nyelveken)
A magyar bíbor szó eredete homályba
vész, nem zárható ki, de a Történeti
Etimológiai Szótár (TESz
I. 1967:295) szerint nem bizonyított a porphyr-ból
ill. purpureus-ból való származása.
Az bizonyos, hogy az Árpád-házi királyok és a magyar előkelőségek több évszázadon át kapcsolatban álltak Bizánccal*. A Földközi tenger keleti partjain a bíbor festéstechnológiának akkor már legalább 2000 éves hagyománya volt, és a bíbor (az arany és kék mellett) a birodalom fő színszimbóluma is egyben. A bíbor nemcsak az előkelő öltözetek, hanem a mozaikok, szobrok, építészeti burkolatok és textilek** kedvelt színe is volt. Két bizánci császár nevében szerepelt a „Bíborbanszületett” (Porphyrogenitus), arra utalva, hogy születésük idején apjuk császár volt. Nehéz elképzelni, hogy ottlétük során a magyarok ne találkoztak volna a bíbor színnel és a porphyr szóval.
*Bizánc más néven
Konstantinápoly, ma Isztambul.
** Kleopátra hajóján ... „Bibor vitorlák illatot leheltek” (Shakespeare, Antonius és Cleopátra)
A bíbor színre és festékre számos,
ma már alig ismert nevünk volt: római
bíbor, antikbíbor, görögbíbor,
bizánci bíbor, királyszín, királybíbor,
bársonyszín, bársony festék, császárbíbor/császárvörös,
csigavérszín (t.i. bíborcsiga),
újveres, purpián, szederjés/szedörjes,
tyrosi/türoszi* bíbor, Tirus vörös, tíriai
bíbor, tirannus bíbor.
* Tyros, Türosz, Tírus, tíriai,
tirannus – mind Türoszra, a bíborfestés
ókori központjára utal, ma Tir városa
Libanonban.
(Bíbor (heraldika))
A bíbor alapszínnév volta ellen
szól, hogy nyelvi összefüggésekben nem
„viselkedik” úgy, mint az igazi alapszínnevek:
nehéz belőle igét képezni, mint színnév-utótag
ritka, és talán régiesnek, irodalminak
érezzük, vagyis nem egyértelműen köznyelvi
szó. (Földvári 2009:383)
A kreatív-vizuális területeken (képző-,
iparművész, dizájner, grafikus, nyomdász
stb.) általában ismerik a szót, szak- területeiken
nem is nélkülözhető, mert egy fontos színtartomány
neve, de az ún. „átlagembernek” jó
ha a passzív szókincsében szerepel*. A
természettudományokban (állat- és
növénytan, ásványtan stb.) általában
szabályozzák az elnevezéseket, ezekben
igen gyakoriak a színnevek, így a bíbor is előfordul: pl. bíbor galóca, ~ánizs,
~ kadarka, ~ varjúháj, ~légy, ~pinty, ~tyúk stb.
*Mindezt megfigyeléseim alapján
közlöm, tudomásom szerint eddig nem készült
semmilyen felmérés a bíbor színnév
ismertségéről.
| A
bíbor színtartomány |
| |
világos |
|
| VÖRÖS |
 |
LILA |
| |
sötét |
|
Különböző
bíbor árnyalatok,
középen a prototípus, a „legbíborabb
bíbor”
A tört árnyalatok megjelenéséhez
vigyük a kurzort az ábra fölé. |
A bíbor szót nem színnévi
értelemben is használták a magyar népművészetben:
a fátyolszerű fehér vászon neve bíborvászon,
a selyembíbor pedig még finomabb kelme
volt, amit a falusi asszonyok maguk szőttek, pl. Sárközben.
(Malonyay IV.)
A jövő alapszínnevei ?
Az alapszínnevek kialakulása minden nyelvben történeti
fejlemény, hosszú „evolúció”
eredménye, semmi sem indokolja, hogy lezártnak
tekintsük a folyamatot, így feltételezhető,
hogy (igen lassan, évtizedek alatt) még nőni
fog a számuk. A folyamatot erősítheti a 100-150
éve kezdődött „színforradalom”:
mind az új festékek, mind a fényszínek
korábban sosem látott színgazdagságot
tettek elérhetővé.
Feltételezem, hogy egy alapszínnév kialakulása
nem a nyelv felől indul, hanem a színkategória perceptív önállósodása következtében lesz rá (egyre nagyobb) szükség.
Nem egy adott színnévhez „teremtünk”
alapszíntartományt, hanem az egyre inkább
elkülönülő színtartománynak
keresünk nevet. Két példát hoztunk
erre a fejezet elején: a bíbort-lilát és a narancsat. A bíbor és
a lila a két ősibb alapszín, a vörös és kék közé ékelődött,
a narancs pedig a vörös és sárga közé.
Megfigyelésem szerint, most a kék és zöld között zajlik „határvillongás”,
ami az önállósodási folyamatra utalhat.
A jelenséget már leírta néhány
szerző, és saját megfigyelésem szerint
is, a kékeszöld vagy zöldeskék vagy türkiz színeket sok ember nem tudja
egyértelműen megnevezni, vagy kéket,
vagy zöldet mondanak rá, amit a beszélgetőpartner
vitat.
(Gósy 1998:61 és 65; Jankovics
M. 2008:99; Földvári 2009:383)
Jellemző párbeszédek:
– A türkiz milyen szín? Kék?
– Nem, szerintem zöld.
vagy:
– Ez neked zöld? Nem látod, hogy kék?
Te színvak vagy!
Hipotézisem szerint itt új színkategória
van kialakulóban, aminek egyelőre nincs általánosan
elfogadott neve. A legnagyobb esélye a türkiz szónak van arra, hogy alap- színnévvé
váljon, kisebb a valószínűsége
az azúr* és a cián szónak,
de bármelyik is, a folyamat még sokáig
eltarthat.
* Az újlatin nyelvekben, ahol
két szó van a kékre, az azúr az égszínkéket jelenti.
| A
jövő alapszínneve ? |
 |
| Türkiz
a kék és zöld határán |
| A
türkiz színtartomány |
| |
világos |
|
| KÉK |
|
ZÖLD |
| |
sötét |
|
Különböző
türkiz árnyalatok,
középen a prototípus, a „legtürkizebb
türkiz”
A tört árnyalatok megjelenéséhez
vigyük a kurzort az ábra fölé. |
Úgy vélem, hogy a drapp színtartomány
is mutat „önállósodási törekvéseket”
(a barna és fehér átmeneteként),
továbbá elképzelhetőnek tartom, hogy
a bíbor színtartományra a (nem eléggé
köznyelvi) bíbor szó helyébe
a magenta lép majd – de ez már tényleg
a távoli jövő...
A szaknyelvi és a köznyelvi
alapszínnevek megfelelése
A különféle szakterületek más-más
alapszínneveket használhatnak, ezek nem mindig
esnek egybe a köznyelvi szavakkal. (Papp
2012:121)
A magyar szaknyelvi szavak közül legfontosabbnak és
legautentikusabbnak a színelméletben használt
elnevezések, jelesül a Nemcsics-féle
Coloroid-színrendszer terminusai tekinthetők. A
rendszer hét színcsaládra tagolódik,
és nem minden pontján felel meg a köznyelvi
alapszínneveknek. (Nemcsics 1990:91)
| Coloroid
színrendszer |
 |
 |
A
48 határszínt 7 színcsalád
fogja össze:
zöld, sárga, narancs, vörös, bíbor-ibolya,
kék, kékeszöld |
Képek
forrása:
http://www.mogi.bme.hu/TAMOP/muszaki_optika/ch04.html |
– A sárga, narancs,
zöld és kék alapszó a Coloroidban,
ezek megfelelnek a köznyelvi használatnak.
– A vörös és piros közül
rendszerint a vöröset használja (a pirosat csak ritkán, a szóismétlések elkerülése
miatt).
– A köznyelvi zöldre a zöld vagy meleg zöld használatos, ez kifejezi,
hogy a sárgához közelebbi szín.
– A zöld és kék közötti
színtartományt hideg zöldnek vagy kékeszöldnek nevezi, vagyis önálló
kategóriának tekinti!
– A vörös és kék közötti színtartományra a bíbor és ibolya neveket írja, pontosan: „bíborak,
ibolyák”. A bíbor a vöröshöz közelebbi szín, az ibolya pedig a kékhez,
ami a köznyelvben megfelel a lilának –
ezek egy színcsaládot alkotnak a Coloroidban.
– A fehér, fekete, szürke (akromatikus vagy semleges színek) alapszó a Coloroidban.
– A barna és rózsaszín nem alapszavak a színrendszerekben, mert nem tiszta színek,
a fenti színkörben sem szerepelnek.
Angol és magyar alapszínnevek
megfelelése
A magyar nyelv alapszínnevei általában
megfelelnek a Berlin-Kay féle
téziseknek, két ponton van eltérés:
egyik a bíbor, másik a vörös/piros „iker-alapszínnevek”.
A purple szó lexikális (szótári)
jelentése bíbor, de a színtartomány,
amit a purple jelöl, a magyar nyelvben két
alapszín-fogalmat foglal magában: a kékhez
közelebb eső lilát és a vöröshöz
közelebb eső bíbort. Bár az angolban
is vannak önálló színnevek a lilára: violet, lilac, illetve a „mi bíborunkra”
a magenta, de ezek ott nem alapszínnevek.
| Purple:
lila és bíbor; red: vörös/piros |
 |
Az
angol purple (fent), alatta a két magyar
színfogalom:
lila és bíbor. A red-nek
két magyar szó felel meg. |
Ha a fordító egy színes ábrához
tartozó szöveget ültet át magyarba,
akkor a purple szót a kép vizuális
tartalma szerint fordíthatja lilának vagy bíbornak.
Az angol red által jelölt színtartomány
vizuálisan megfelel a magyar vörös/pirosnak,
erre nálunk két lexéma van. A fordító
a hangulati-érzelmi jelentés alapján dönthet,
hogy a magyar „iker-színnevek” közül
melyiket választja, pl. a Red Dragon bizonyosan
nem Piros hanem Vörös Sárkány.
(de Bie-Kerékjártó
2003)
Alább két meghatározás Ian
Paterson színszótárából:
(Paterson 2003)
Purple (316.p.)
A mixture of red and blue; a symbol of rank and a colour of
the robes of emperors, kings and notability. (Those next to
the hierarchy would be allowed to wear colours such as gold,
silver and red but the hoi polloi would not be allowed any colour
exuberance in the wearing apparel!) Associated in medieval times
with the Zodiac signs Virgo and Gemini and with the planet Mercury.
One of the 140 colour in the X11 Color Set. It has hex code
#800080.
Magenta (245.p.)
The brilliant crimson aniline dye and colour manufactured from
1860 in London, and taking its name from the town in Lombardy,
Italy where in June 1859 the French and the Sardinians defeated
the Austrians in battle and so called to commemorate that battle.
Called fuchsine in French and also called aniline red, roseine
and rosaniline.
Német és olasz bíborak
A magyarhoz hasonló jelenség tapasztalható
a németben, pontosabban Goethe klasszikus munkájával (Zur
Farbenlehre) kapcsolatban is. Goethe hat elemű színkörének egyik alapszínét purpur-nak (bíbor) nevezi, az angol fordításban,
ill. a tanulmányról szóló angol
nyelvű szakirodalomban azonban a purpur-t általában
nem purple-nek fordítják, hanem magentának.
(in: Theory of Colours)
Ez anakronizmus, hiszen a magenta színnév Goethe halála (1832) után
keletkezett, egy francia festékgyár nevezte el
új termékét az olasz Magenta városról,
az ott 1859-ben lezajlott csata és francia győzelem
emlékére. Az angolok pedig azért használják
a magentát, mert ez a –vörösesbíbort jelentő– név (vizuálisan) jobban megfelel
a Goethe által purpur-ral
jelölt színnek, míg az angol purple egy lilásabb szín.
»
Szerves pigmentek, magenta
| Goethe
bíbora |
 |
Goethe színköre, kiemelve a bíbor (purpur).
A rajz valamilyen vízfestékkel készült
1810 előtt, azóta változhatott
a színhatása, de úgy látszik,
hogy a szín a vöröshöz áll
közelebb. |
Kép
forrás:
http://www.brainpickings.org/2012/08/17/goethe-theory-of-colours/ |
Egy színekkel foglalkozó olasz blogon olvasható,
hogy az angol purple és az olasz porpora –bár a szavak eredete azonos,– vizuálisan
nem ugyanazt a színt jelentik. Az olasz porpora lilásvöröset, az angol purple lilát
jelent, ez utóbbi színt az olaszok viola-nak
mondják. Az olasz porpora teljesen megfelel a
magyar bíbornak, a viola pedig a lilának.
(Purple non è porpora, è
un falso amico)
Igeképzés színnevekből
Az angolban az -ish képző jelzi az alapszínnév
státuszt, ennek magyar megfelelői nem játsszanak
ilyen szerepet. A magyar -s, (deminutív) képző
bármiféle színnévvel állhat: pirosas, bíboras, narancsas, rózsaszínes,
feketés, sötétbarnás, szürkés,
bordós, drappos, citromsárgás, téglavöröses stb.
Részletesen: » Alapszínnevek a magyar nyelvben
A magyar nyelvben az igeképzés lehetősége
árulkodik az alapszínnév gyökerének
mélységéről. (Kicsi
1990:1145)
A színnévből képzett ige kifejezheti,
hogy valami olyan színűvé válik, ill.
valaki olyan színűvé tesz.
Három szintet találunk:
• Fekete, fehér, vörös, piros (-edik, -odik,
-ödik)
feketedik, fehéredik, vörösödik, pirosodik
• Sárga, zöld, kék, barna, szürke, lila
(-ul, -ül, -ít)
sárgul/sárgít, zöldül/zöldít,
kékül/kékít, barnul/barnít,
szürkül/szürkít, lilul
Nincs (rendkívül ritka): *sárgodik, *kékedik stb.
Az -ul, -ül, -ít képzők illeszkednek a fekete, fehér, vörös, piros melléknevekhez is: feketít, fehérül, pirosít stb.
• Rózsaszín, narancs, bíbor
A köznyelvben bár ritka, de létezik: rózsaszínül,
narancsul, bíborul, bíborodik, az irodalmi
nyelvben is előfordul, pl. Arany
János Rege a csodaszarvasról c. művében:
Szellő támad hűs hajnalra,
Bíborodik az ég alja |
Általában körülírással
tudjuk kifejezni: rózsaszínűvé
válik, narancsszínűvé lett, bíborszínűvé
tesz, bíborrá vált. Más, egy
szóból álló (de nem alap-) színnevekből
sem képzünk igét: nincs *bordul, * drappul,
még a „bordóvá tesz”, „drappá
válik” is szokatlan, és csak ritkán
fordulhat elő a nyelvhasználatban.
Nem színnevek, hanem árnyalatjelzők, ezek kontextusában használjuk
a világos, sötét és színes mellékneveket, ezekből is képezhetünk
igét:
világosodik, sötétedik, színesedik
Ezek szerint az első szinthez tartoznak, mert a -odik,
-edik képzővel is állhatnak. (Ide tartozik
még: deresedik)
Van ugyan őszül és szőkül,
de ezek a színek élőlényhez kötődnek,
ezért nem számítanak alapszínnévnek.
A második szinthez tartoznak, mert csak az -ul, -ül képzővel állnak.
» Alapszínnév kritériumok
Kizárólag alapszínnévből tudunk
igét képezni (vörösödik, sárgít,
zöldül), előtagokkal és módosító
jelzős összetételekből már nem:
nincs, vagy rendkívül ritka a *sötétvörösödik,
*citromsárgít, *fűzöldül stb.
Szintén nagyon ritka lehet az egytagú, de nem
alapszínévből képzett ige: *drappít,
*bordul.
Magyar színnévkutatások
A magyar nyelv színelnevezéseit az előző
századfordulón már gyűjtötték
és kutatták, az általam ismert legkorábbiak Csapodi István (1898), Mátray Ferenc (1910)
és Bartha Katalin (1937)
átfogó műve. Egy-egy részkérdést
taglalt Csüry Bálint, Gárdonyi
József, Selényi Pál, Szendrey Zsigmond a 1920-30-40-es években.
Az utóbbi pár évtizedben Kicsi
Sándor András, de
Bie-Kerékjártó Ágnes és Kiss Gábor nyelvészek
publikáltak a témában; Papp
Eszter (2012) a magyar
színnevek terminológiai elemzését
végezte doktori disszertációjában. Hammer Ferenc (2007)
a fekete és fehér nyelvi és kulturális
előfordulásait gyűjtötte össze.
A vörös/piros, mint ritka nyelvi jelenség külföldi
nyelvészeket (MacLaury, Forbes,
Wierzbicka, Uusküla) is foglalkoztatott.
A színelmélet szemszögéből röviden Nemcsics Antal is írt színnevekről
(1990:118), megnevezi Coloroid
rendszerének színeit (1990:327-331),
és megemlítem saját internetes színszótáramat
(Földvári 2005).
|
Felhasznált és ajánlott
irodalom:
Bartha:
Szókincstanulmány a magyar nyelv színelnevezéseiről
Basic Color Terms: Their Universality and Evolution – Wikipedia
Berlin – Kay:
Basic Color Terms
Bíbor (heraldika) – Wikipedia
Bíbor különböző nyelveken
de Bie-Kerékjártó:
A kék színnév használata a magyarban
de Bie-Kerékjártó:
A vörös színnév használata a
magyarban
Csapodi:
A színek magyar nevei
Csűry:
Rózsaszín, rózsaszínű
Földvári:
A magyar nyelv színnevei és színjelentéseik
Földvári:
Színnév–Színszótár
Földvári:
Alapszínnevek a magyar nyelvben
Gáborján:
Cifraszűrök
Gárdonyi:
Piros vagy vörös
Goethe:
Zur Farbenlehre
Gósy:
Színmegnevezések gyermekkorban és felnőttkorban
Hammer:
Fekete & fehér gyűjtemény
Jankovics M.:
3+1, A négy évszak szimbolikája
Kicsi:
A magyar nyelv alapszínnevei
Kicsi:
Az alapszínnevek lexikalizálásáról
Piros, vörös – red, rot, rouge
Lippai:
Virágos-kert
MacLaury – Almási – Kövecses:
Hungarian piros and vörös: Color from points of view
Malonyay:
A magyar nép művészete, IV.
Mátray:
A magyar színelnevezésekről
Mojzsis:
A régi magyar öltözködés
Nemcsics:
Színdinamika
Papp:
A magyar színnevek terminológiai elemzése
Paterson:
A Dictionary of Colour
Purple non è porpora, è un falso amico
Selényi:
Piros és veres
Szendrey:
A piros szín
TESZ
Benkő (szerk.):
A magyar nyelv történeti etimológiai szótára
I.
Theory of Colours - Wikipedia
Uusküla – Sutrop:
Preliminary Study of Basic Colour Terms in Modern Hungarian
Uusküla:
Distribution of Colour Terms in Ostwald's Colour Space
in Estonian, Finnish, Hungarian, Russian and English
Wierzbicka:
The Meaning of Color Terms: Semantics, Culture and Cognition
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E)
|
