Alapszínnév kutatások
A színnévkutatások előzményeként
antropológusok, etnográfusok, nyelvészek
gyűjtöttek színneveket, és próbálták
rendszerezni egyes népek színfogalmait. Sokáig
úgy vélték, a különböző
nyelvek önkényesen szabdalják fel a színek
folytonos spektrumát. Úttörő jelentőségű
volt Brent Berlin és Paul
Kay munkássága, akik az 1960-as években
gyűjtötték és hasonlították
össze közel 100 nyelv színfogalmait. Kiderült,
hogy szabályszerűség van az egyes színfogalmak
megjelenési sorrendjében: a színelnevezések
rendszere „univerzális”, azaz nem kultúrafüggő,
hanem a megismerési folyamat részeként
alakult ki.
Berlin és Key meghatározta az alapszínnevek kritériumait
és megjelenésük sorrendjét is. (Berlin
1999; Crystal 2003:140)
Az alapszínnevek kritériumai
Nem lehet bármely színnév alapszínnév
csak azok amelyek:
• Egy szóból állnak (morfémák),
pl. fehér, sárga, barna, és
nem lehetnek összetételek mint pl. vajszín,
citromsárga, gesztenyebarna.
• Nem jelölhetik egy másik szín árnyalatát,
nem
foglaltathatnak benne egy másik színben, pl. a khaki és a bordó nem alapszínnév,
mert bár egy szóból állnak, de a khaki a zöld egyik árnyalata, a bordó pedig a vörösé.
• Nem lehetnek egy szűkebb tárgykör színmegnevezései.
Pl. a
szőke, ősz csak az emberi szőrzetre vonatkozik,
a pej csak lovakra, az ultramarin és cinóber egy-egy pigmentre.
• Általánosan ismert (köznyelvi) szavak lehetnek
csak, ezért
pl. a bézs, kármin, cyan nem számít
alapszínnévnek, ezeket csak szűkebb szakmák
ismerik. (Kicsi 1990)
További kritériumok:
• Nem lehetnek friss kölcsönszavak, de régebbi
jövevény- szavak igen, pl. a magyarban a zöld,
kék, sárga igen régi (alán ill.
ótörök eredetű) jövevényszó.
A barna, lila, drapp, türkiz később
német közvetítéssel jött, de
már köznyelvinek számít, míg
az ekrü, pink, magenta csak az utóbbi évtizedekben
került a magyar nyelvbe, és ezért egyelőre
nem lehetnek alapszínnevek.
• Az alapszínnév elől áll a szógyakorisági
sorrendben. A fehér,
piros, kék stb. szavakat többen és többször
említik, a számítógépes szókeresés
sokkal több találatot ad rájuk mint pl. a rózsaszín, narancs vagy okker szavakra.
• Az összetett színnevek utótagja (főtagja)
legtöbbször
alapszínnév (mohazöld, kanárisárga,
orgonalila stb.), bár utótag lehet más
egytagú színnév is (meggybordó,
aranyokker), de ez ritkább eset. Az összetételek
száma is párhuzamban áll az utótag
alapszínnév-státuszával: a vörös,
sárga, zöld sokkal gyakoribb utótag mint
a narancs, lila, bíbor vagy a rózsaszín,
ez utóbbi maga is összetétel. Gyakoribbak
szóösszetételben is, pl. vörösréz,
sárgarigó, zöldborsó.
• Nyelvi összefüggésekben több funkciója
van mint más (de
nem alap-) színneveknek: más szófajokat képezhetünk
belőle (kékül, kékít, kékség, kéken stb.), kifejezhetjük, hogy valami nem pontosan olyan színű,
de közel van hozzá (kékes, kékbe
hajló). Nem alapszínnevek esetén nincs
meg minden funkció: nincs (vagy nagyon ritka) drappul,
bordít, citromsárgul, de a drappos, bordós létező nyelvi alak. Ezek a lehetőségek
nyelvenként eltérőek.
• Nyelvészeti tanulmányok általában
nem hangsúlyozzák, de a vizualitás oldaláról
nézve fontos kiemelni, hogy az alapszínnév
mindig széles színtartományt jelöl,
pl. a kék fogalmába tartozik a liláskék
és a zöldeskék, a halványkék
és a sötétkék is. A bordó azért sem (lehetne) alapszínnév, mert az
általa jelölt színtartomány –a
sötétvörös– igen kicsi.
A színtartományok
A Berlin és Kay közel 100 nyelv (köztük a magyar) színneveit
áttekintve megállapították, hogy
a kultúrák különböző számú
színnevet használnak: a magasan fejlett technikai
civilizációkban 11 színtartománynak
(szín-családnak) van neve, a legkevésbé
fejlettekben 2-3-nak. Megállapították azt
a szabályszerűséget is, hogy a legkülönbözőbb
nyelvek (csekély kivétellel) azonos sorrendben
bővítik alapszínneveik sorát.
| Alapszínnevek
az angol nyelvben |
 |
A
kiterített színpalást, benne a színek
gócpontjai (focus),
Berlin-Kay szerint.
(A táblán nem szerepel a fehér, szürke
és fekete) |
Kép
forrás:
www.handprint.com/HP/WCL/color2.html |
A kutatók meghatározták a színek
fő tartományait, melyeknek a nyelvi közösségek
nevet adnak. A fenti képen egyenes fehér vonalak
választják el a színtartományokat a színek 2D kontinuumában. A fehér körök
a színtartományok fokális színeit
vagy „gócpontjait”, legjellemzőbb árnyalatait
jelölik. Egy alapszínnév hallatán,
de látvány- vagy szóbeli kontextus híján,
mindig a fokális színre, a legjellemzőbb
árnyalatra gondolunk. (de Bie-Kerékjártó
2001)
A színtartomány több árnyalatot foglal
magában ugyanabból a (egy szóval megnevezett)
színből: pl. a zöldnek a világos
és sötét, sárgás és
kékes árnyalatát is. A legjellemzőbb
zöldek a fehér körön belül láthatók.
Az alapszínnév lényegében gyűjtőfogalma
mindazon árnyalatoknak, amelyek vizuálisan közelebb
esnek hozzá, mint a szomszédos alapszínekhez
.
Az eredeti (Berlin-Kay) kutatásban szereplő angol alapszínnevek:
white, black, red, yellow, blue, green, brown, grey/gray, purple,
orange, pink.
| Angol
alapszínnevek |
 |
| white,
black, red, yellow, blue, green, brown, grey, purple,
orange, pink |
A színelnevezések megjelenésének
sorrendje
A Berlin-Kay-féle eredeti
sorrend későbbi kisebb módosítása
után jelenleg ezt tartják a megjelenési
sorrendnek:
(Berlin 1999:4; Kicsi 1990:1143)
I. |
white and black |
fehér és
fekete |
II. |
red |
vörös/piros |
III. |
blue/green („grue”)
or
yellow |
kék/zöld vagy
sárga |
IV. |
yellow or blue/green
(„grue”) |
sárga vagy kék/zöld |
V. |
blue and green |
kék és zöld
szétválása |
VI. |
brown or grey |
barna vagy szürke |
VII. |
grey or brown |
szürke vagy barna |
VIII. |
purple, pink, orange |
lila/bíbor, rózsaszín,
narancs |
A színnevek megjelenési sorrendje azért
lehet minden kultúrában többé-kevésbé
hasonló, mert minden bizonnyal szoros összefüggésben
van az emberi színpercepcióval és a kognitív
folyamatokkal – mindez Hering ellenszín- elméletének helyességét bizonyítja. A fenti sorrendet
mutatják a különböző nyelvekben (a
magyarban is) előforduló színnév gyakoriság-statisztikák
és a kisgyermekkori beszédtanulás is. (Kiss
2004:160; Papp 2012:54).
A sorrend meghatározó jelentőségű,
mert amely nyelvben nincs szó a kékre,
abban nincs a (mögötte álló) barnára vagy lilára sem. Az alapszínnevek lexikalizálásának
sorrendjére vonatkozó megállapítások
igaznak bizonyultak a nyelvek többségére
(univerzális szabály).
A Berlin-Kay féle eredeti
elméletet több kritika érte, így módosításra
szorult, és jó néhány kivételt
is számon tartanak. (Kicsi 2007)
Az elméletük szerinti színezet-alapú
(hue-based) kategorizálás a nyugati civilizáció
nyelveire jellemző, a természeti népek nyelveiben
(de az ókori Európában is) más elvet
alkalmaznak: pl. a világos, fényes, hideg-meleg,
nedves-száraz stb. anyagok színei alkotják
a fő színdimenziókat.
(Leeuwen 2011:43; Casson 1997:224)
Alapszínnevek
Az alapszínnevek közül az első hat az
ősibb, ez pontosan megfelel a Hering-féle ellenszín-teóriának,
e szerint a csapok ingerületeinek összegezéseként
három ellentétes színpár keletkezik: fehér–fekete,
vörös–zöld, kék–sárga.
Fehér - fekete
Az első színek, melyek önálló
nevet kapnak mindenütt a fehér és fekete, ezek kifejezik ősi élményünket,
a nappal és éjszaka váltakozását.
Magyarázható pszichofizikai okokkal is, mert a
fehér-fekete (világos-sötét) a látás
alapinformációja.
Vörös/piros [red]
A harmadik színfogalom minden nyelvben a vörös/piros [red].
Régészeti leletek (testfestésre utaló
okkermaradványok, holttestek beszórása
vörös porokkal, stb.) szerint őseink talán
már 300.000 éve, de 80.000 évvel ezelőtt
már bizonyosan használtak vörös festéket.
Mindez a Homo sapiens sapiens kialakulása előtt
történt, ezek szerint a vörös szín
megkülönböztetése már a beszéd
előtt megjelenhetett valamilyen kezdetleges szinten.
A vörös/piros különösen fontos volt
az emberi evolúció során, a létért
folyó küzdelemben: a vér, a tűz, a hús,
és számos gyümölcs színe piros.
A kromatikus (színes) színek között
ez áll a hierarchia elején, ez a színkategória
alakult ki először a gondolkodásunkban, és
minden bizonnyal az egyedfejlődés során is.
A szín, színesség szó néhány
nyelvben egyben a vöröset is jelenti, mint
a spanyolban a colorado, ahol a vörös alapszínneve: rojo. (Kicsi
1990:1144)
A fehér-fekete-vörös az „első
három” szín, mondhatjuk: az archaikus
színek. A leggyakoribb
színösszeállítás minden
népművészetben, a hagyományos kultúrákban,
és nemcsak a múltban, hanem a kortárs dizájnban
is.
Sárga, zöld, kék
A szókincsbővülés legközelebbi
állomása a sárga - zöld - kék,
itt különböző kombinációs
sorrendek lehetségesek: előbb a kék/zöld később a sárga; vagy előbb a sárga később a kék/zöld alakul ki.
A sárga igen gyakori a természetben (élelem,
élőlények, élettelen anyagok), és
bizonyos állásánál a Nap is sárga.
A földből nyerhető festékek között
az egyik leggyakoribb szín a sárga okker.
A zöld fogalom minden nyelvben kapcsolódik
valamiképp a vegetációhoz, a kék pedig az égbolthoz.
A kék és zöld színfogalom
sokáig egy kategóriát alkotott, és
csak később vált el egymástól.
Ritkán, de előfordul, hogy a nyelv „átlépi”
ezt a fázist, és ma is egy szót használ
a két színre, ilyen pl. a vietnami nyelv. (Kicsi
1990:1143)
A beszélők bizonyosan látták/látják
a színkülönbséget az égbolt és
a fa lombja között, de nem tartották/tartják
fontosnak, hogy ezt megnevezzék. Az angol szaknyelvben
(a green+blue összevonásával) a „grue”
ill. a „bleen” szóval fejezik ki, ha
a két színfogalom még nem vált el
egymástól.
Az alapszínnevek kialakulása egy adott kultúrában
összefüggésben van a festékanyagok használatával
is. Ha egy közösség valamely színanyagot
(ásványi, növényi vagy állati
eredetű színezéket) elő tud állítani
és rendszeresen használ (pl. testfestés,
kelmefestés, tárgyak díszítése
céljára), akkor annak előbb ad nevet, mint
amit csak passzívan szemlél. A fehér, fekete,
vörös és sárga anyag igen gyakori a
természetben, viszonylag könnyű belőlük
festéket készíteni, ezeket több tízezer
éve és valamennyi kultúrában használják.
Míg a zöld, kék és bíbor festék
ritka, előállításukhoz fejlettebb
technika szükséges, ezek csak kb. 5000 éve
ismertek az európai kultúrkörben.
Néhány európai nyelvben két színnév
van a kékre, és ezek között határozott
vizuális különbség van:
| |
|
|
| francia: |
bleu |
azur |
| olasz: |
blu |
azzurro |
spanyol:
katalán: |
azul
blau |
| orosz: |
szinij |
goluboj |
Az első oszlopban álló nevek mélyebb
kéket jelentenek (kb. ultramarin); a másodikban
világosabbat, általában égszínkéket.
(A spanyolban az azul, a katalánban a blau az alapszínnév.) Arról nincs adatom, hogy
a második oszlopbeli nevek mennyire felelnek meg az illető
nyelvekben az alapszínnév-kritériumoknak.
Barna, szürke
Ha egy nyelvben létezik már a fehér-fekete-piros-sárga-zöld-kék színnév, legközelebb a barna és szürke jelenik meg, mindkettő igen gyakori
a természetben (talaj, állatok bundája,
fa kérge, kövek).
Lila/bíbor [purple], rózsaszín,
narancs
Az eddig utoljára kialakult alapszínnevek, de
ezek megjelenési sorrendjében nem látunk
törvényszerűséget.
Az angol -ish képző
Az angolban az -ish képző használata
jelzi az alapszínnév státuszt. Jelentése:
valami nem határozottan olyan színű, csak
„közelít” ahhoz, pl.:
red – reddish (vörös – vöröses,
vörösbe hajló).
A képző illeszkedik a black (blackish), white,
red, yellow, green, blue, pink, brown, grey, purple és ochre* színnevekhez, de pl. az orange, violet,
olive szavakhoz nem.
* Az ochre (okkersárga)
nem alapszínnév, hanem egy barnássárga
festék neve.
(Paterson 2003:216; Kicsi 2007:25)
Az egyes színtartományok vizuális
megjelenítése
Az alábbi ábrákon a kromatikus alapszínek
és a szürke színtartomány sémája,
kiemelve a legjellemzőbb (a prototipikus) árnyalatot.
Jól látható, hogy az alapszínnevekkel
jelölt mezők viszonylag széles színtartományt
ölelnek fel: „kinyúlnak” a szomszédos
színezetek felé (vízszintes irányban)
és a világos-sötét (a függőleges)
dimenzióban is. Ez még a szürkére
is igaz, mert a szürke lehet hideg (kékes) és
meleg (sárgás, narancsas) árnyalatú.
A fehéret és feketét nem ábrázoltam,
mert bár ezeknek is vannak hideg és meleg árnyalatai,
de ezek roppant szűk színtartományok, lévén
poláris színek: egyetlen dimenzió (a világosság)
két végpontját képviselik.
Vegyük figyelembe, hogy a színkategóriák
egy 3D kontinuumból metszenek ki egy (térbeli)
mezőt, melynek határa mindig „elmosódott”
(fuzzy edges), ezért az alapszínnév-határok
közelében elbizonytalanodnak a megnevezések
(pl. lehet liláskék vagy kékeslila).
Lehet vitatni pl., hogy a vörös
színtartomány bal szélén az narancs-e
vagy vörös, hasonlóan azt is, hogy a kiemelt
prototipikus szín a legjellemzőbb-e vagy inkább
a mellette lévő, stb.
A tört-szürkés árnyalatok is beletartoznak
az adott színtartományba, de egy harmadik dimenzióban
helyezkednek el (ha a kurzort az ábra fölé
visszük akkor egy rétegük láthatóvá
válik).
| A
vörös/piros színtartomány |
| |
világos |
|
| NARANCS |
 |
LILA /
BÍBOR |
| |
sötét |
|
Különböző
vörös árnyalatok,
középen a prototípus, a „legvörösebb
vörös”.
A tört árnyalatok megjelenéséhez
vigyük a kurzort az ábra fölé. |
| A
narancs színtartomány |
| |
világos |
|
| SÁRGA |
|
VÖRÖS/
PIROS |
| |
sötét |
|
Különböző
narancs árnyalatok,
középen a prototípus, a „legnarancsabb
narancs”.
A tört árnyalatok megjelenéséhez
vigyük a kurzort az ábra fölé. |
| A
sárga színtartomány |
| |
világos |
|
| ZÖLD |
 |
NARANCS |
| |
sötét |
|
Különböző
sárga árnyalatok,
középen a prototípus, a „legsárgább
sárga”:
A tört árnyalatok megjelenéséhez
vigyük a kurzort az ábra fölé. |
| A
zöld színtartomány |
| |
világos |
|
KÉK
/
TÜRKIZ |
 |
SÁRGA |
| |
sötét |
|
Különböző
zöld árnyalatok, középen a prototípus,
a „legzöldebb zöld”.
A tört árnyalatok megjelenéséhez
vigyük a kurzort az ábra fölé. |
| A
kék színtartomány |
| |
világos |
|
| LILA |
 |
ZÖLD
/
TÜRKIZ |
| |
sötét |
|
Különböző
kék árnyalatok, középen a prototípus,
a „legkékebb kék”.
A tört árnyalatok megjelenéséhez
vigyük a kurzort az ábra fölé. |
| A
lila színtartomány |
| |
világos |
|
VÖRÖS
/ BÍBOR |
 |
KÉK |
| |
sötét |
|
Különböző
lila árnyalatok, középen a prototípus,
a „leglilább lila”
A tört árnyalatok megjelenéséhez
vigyük a kurzort az ábra fölé. |
| A
rózsaszín színtartomány |
| |
világos |
|
világos
SÁRGA |
 |
világos
LILA |
| |
sötét |
|
Különböző
rózsaszín árnyalatok, kiemelve a
prototípus,
a „legrózsaszínűbb rózsaszín” |
| A
barna színtartomány |
| |
világos |
|
tört/sötét
ZÖLD |
 |
tört/sötét
BÍBOR |
| |
sötét |
|
Különböző
barna árnyalatok,
kiemelve a prototípus, a „legbarnább
barna” |
| A
szürke színtartomány |
| |
FEHÉR |
|
| meleg színek |
 |
hideg
színek |
| |
FEKETE |
|
Különböző
szürke árnyalatok,
középen a prototípus, a „legszürkébb
szürke” |
|
Felhasznált és ajánlott
irodalom:
Berlin – Kay:
Basic Color Terms
de Bie-Kerékjártó:
A kék színnév használata a magyarban
Casson:
Color shift: evolution of English color terms from brightness
to hue
Crystal (szerk.):
A nyelv enciklopédiája
Hardin – Maffi (ed.):
Color Categories in Thought and Language
Kicsi:
A magyar nyelv alapszínnevei
Kicsi:
Az alapszínnevek lexikalizálásáról
Kiss:
A piros, vörös és más színnevek
használata a Magyar Nemzeti Szövegtér alapján
Különböző nyelvek színnevei:
Colour words in many languages
Leeuwen:
The Language of Colour
Papp:
A magyar színnevek terminológiai elemzése
Paterson:
A Dictionary of Colour
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E)
|
