Az intézmények, közösségek, egyének
által viselt és tudatosan vállalt színkód
a színidentitás. Hordozója „azonosulhat”
a színnel, kifejezheti vele identitását.
A szín üzenet a médiának, más
közösségeknek, csoportoknak és egyéneknek,
– része a kommunikációnak.
Intézményi színek –
az arculat
Intézmény és szín kapcsolata a cégek,
pártok, sport-egyesületek stb. arculati színeiben
nyilvánul meg.
(Lissák 1998:208; Fadeyev)
Az arculat és színe megkönnyíti az
intézmény emlékezetbe vésését,
felidézését, továbbá vizuális
és asszociatív módon fejezi ki a hangsúlyozni
kívánt tulajdonságokat, pl. megbízhatóságot,
dinamizmust, a fiatalos, a klasszikus vagy más értékeket.
Az intézményi arculat kifejezi annak filozófiáját,
bizalmat ébreszt, demonstrálja értékeit,
mindezt legtömörebben a logó hordozza, és
ezt várják el az arculati színtől
is.
Logó
(logotípia, betűlogó) cégek, intézmények,
márkák nevének képi jele. Tipográfiája
egyénileg tervezett, szerkezete és színvilága
minden részletében meghatározott és
rögzített. Önmagában is használatos,
de gyakoribb, hogy embléma (szimbolikus kép,
rajzolt, stilizált forma) egészíti ki,
lásd pl. a Yellow Pages vagy a LeanGreen logókat, alább.
Az arculati színekkel szembeni követelmény:
• kifejezőerő
• termékre ill. célcsoportra utaló szín
• megfelelő asszociációs és szimbolikus
tartalmak
• preferáltság az adott kultúrában
• könnyű felismerhetőség
• gyors azonosíthatóság
• különbözés a versenytársakétól
• esztétikai érték
Az intézményi színjel egy-két, néha
több színből áll. Az arculati szín
rendszerint határozott alapszín, amit mindenki
meg tud nevezni, mert ez megkönnyíti a külvilág
számára az azonosítást és
felismerést. Épp ezért a leggyakoribb és
legrégebb óta használt arculati szín
a vörös, sárga és kék. Ritkább
ill. csak az utóbbi pár évtizedben terjed
a zöld és a narancs. A zöld a természeti
értékek megbecsülését (legalábbis
ennek szándékát) fejezi ki. Viszonylag
ritkább a lila, bíbor és rózsaszín.
Az alábbi ábrák közül a három
vörös rombusz (Mitsubishi, jelentése:
„három gyémánt”) nem tartalmaz
betűlogót, ez tisztán embléma.
A Skype logó színátmenetet tartalmaz
(világos- és középkék), ez
új effekt a logó-dizájn világában.
| Klasszikus
logó-színek, 1. |
 |
 |
| A
Yellow Pages, Mitsubishi, Skype és egy zöld
szervezet logója |
A sárga magában is „agresszív”
szín, a nyugati kultúrákban sokszor negatív
asszociációkat ébreszt, vörössel
együtt pedig az egyik legfeltűnőbb színpár.
| Klasszikus
logó-színek, 2. |
 |
 |
| Vörös
és sárga – feltűnő, agresszív
színpár |
A barna és szürke igen ritka, lévén
kevéssé feltűnő és preferált
színek, asszociációs tartalmukban is sok
a negatív. A legismertebb szürke logó az
Apple-é, de ez sem „közönséges”
szürke, hanem anyagszerű: plasztikus, áttetsző, ezüstös
anyagot imitál.
| Ritka
logó-színek |
 |
| Az
Apple szürke és a UPS barna-bézs logója |
Az Apple logója azért is kivételes, mert
korábban szivárványszín-sávos
volt, és a régi, nagyhírű márkák
a színt általában megtartják, amikor
logót változtatnak. A kb. 130 éves Coca
Cola –amióta színes– mindig piros volt,
a Nivea sötétkék, a Shell pedig vörös-sárga.
A színt mellőző fekete-fehér logót
általában csak a nagy, évtizedek óta
működő és ismert cégek engedhetik meg maguknak: Chanel, Givenchy
párizsi divatházak, Adidas, Cartier stb. Emblémáik
tiszta formavilága, színtelensége az exkluzivitást,
a luxust hangsúlyozza.
Az új cégek és márkák más
irányt vesznek, több színt, sőt színátmeneteket
használnak arculati színként (ld. Skype).
A nyomdatechnika és a számítógépi
grafika fejlődésének köszönhetően
ezek az effektek ma már könnyen megvalósíthatóak,
de tudni kell, hogy a különleges árnyalatok
és finom színátmenetek reprodukálása
nehezebb, és nem minden médiumban jelennek meg
pontosan. Épp ezért a sokszínű ill.
színátmenetet tartalmazó logóknak
mindig készül egyszerűbb (fekete-fehér
vagy szürkeárnyalatos) változata is.
Mivel az arculat lényegi eleme a szín, az arculati
kézikönyvek ezt (többnyire Pantone) színadatokkal
pontosan rögzítik. Az arculati szín sajátossága,
hogy nem kötődik egyetlen színtechnikához,
sem tárgyhoz vagy anyaghoz, mert sokféle (statikus
és mozgó) médiumon, felületen és
anyagon kell megjelennie: papíron, monitoron, elektronikus
kijelzőn, fémen, műanyagon, textilen, filmvásznon
stb., mindenütt helyesen kell reprodukálni és
felismerhetőnek kell lennie. Az anyagszíneknél
(festéknél) az időállóság
is szempont, a napfényben gyorsan kifakuló festék
már nem tesz eleget feladatának. A színes
logónak és emblémának mindig készül
fekete-fehér változata is, mert nem minden médiumon
lehet vagy érdemes színeket megjeleníteni.
Az intézmény színe nemcsak a logón/emblémán,
hanem a székház külső és belső
építészeti kialakításában,
az egyenruhán, a nyomtatott és digitális
anyagokon, az intézmény gépjárművein
stb., vagyis a teljes információs rendszerén
megjelenik. (Töreky 2002:80)
| Arculati
színek |
 |
 |
A
Devenz holland cég arculati színei székházuk
homlokzatán és levélpapírjukon |
Kép
forrás:
www.devenz.nl |
Közösségi színidentitás
Kisebb-nagyobb közösségek, embercsoportok évezredek
óta használják a színt identitásuk
jelzésére (Lásd: Zöldek és kékek). Ez a fajta színhasználat
többnyire hosszú idő alatt és spontán
módon alakul ki, ilyenformán közel áll
a „tiszta” színszimbolikához. Nyilvánvalóan
a testfestésnek is volt és van ilyen funkciója.
A referenciacsoport lehet valamely szubkultúra, zenei
irányzat, termékmárka, sportcsapat, mozgalom,
szerzetesrend, egyetemi kar, etnikum, párt, nemzet, állam,
vallás stb.
A közös szín érzelmet kelt, üzenetet
közvetít: a saját csoport iránti elkötelezettséget
erősíti, a csoporton kívüliekkel szemben
elhatárol, sőt a konfrontálódást
is jelezheti.
| A saját
csoport és a „másik” |
 |
A
kékek és a vörösök Manchesterben:
balra a City,
jobbra a United szurkolói vonulnak. Középen
a lovas rendőrök. |
Kép
forrás:
www.footballove.com/2011/05/13 |
A sportcsapatok szurkolói
a klub színeibe öltöznek, zászlóikat
lengetik, az elszántabbak az arcukat is befestik. A karneválokon és népünnepélyeken rendszerint színekkel
(is) jelölik magukat a résztvevők, így
hangsúlyozva össze-tartozásukat. (Szelényi
2012:19; Csavarga 2014:melléklet)
| Karneválok |
 |
 |
| Ír
és holland népünnepélyek színjelei |
Kép
forrás:
1. https://www.kolektiva.com/ro/st-patrick-s-day-la-dublin-zbor-4-nopti-
cazare-hotel3-309.html
2. http://www.eurotours.com.mt/kportal/portal.asp?module=tours&mode
=detail&id=986 |
A népi kultúrában sem csak az öltözködés
ad teret az identifikációs színjeleknek.
Bajaszentistvánban három nemzetiség élt
együtt, ők házaik lábazatának
színével különböztették
meg magukat: a magyarok barnára, a bunyevácok
kékre, a németek zöldre festették.
(Fél 1969:38)
A Pál utca fiúk ellenfeleinek a vörös
ing a közös identitás jól látható
jele.
A szkinhedek sok feketét viselnek, de dzsekijük
bélése narancsvörös, melyet harc előtt
kifelé fordítva vesznek fel. A szín ekkor
a konfrontálódás kódjává
válik. A fekete magában is, de vörössel,
naranccsal együtt a hatalommal való szembeszegülés
színe lehet (ld. anarchisták).
Személyes színidentitás
Egy személy színválasztását
nemcsak színpreferenciája, a divat vagy egy adott
funkció dönti el, hanem kötődhet olyasvalamihez
is, aminek határozott színjele van. Az egyén
tudatosan követi és színhasználatával
is kifejezi elkötelezettségét. A szín
üzenetet közvetít, jelzi, hogy a személy
milyen csoporthoz tartozik vagy szeretne tartozni, kifejezi
ideáljait, pszichológiai szükségleteit,
választása motívumait és ízlését.
A szín része és hirdetője lehet egy
ember identitásának, aki ehhez igazítja
színválasztásait. A színidentitás
lehet utánzás jellegű, ebben az összefüggésben:
önjutalmazás, önmegerősítés.
Ismerjük a fradistát, akinek környezetében
minden zöld-fehér. Sok óvodás kislány
– női identitása kialakulásának
kezdetén – kizárólag rózsaszínt hajlandó felvenni. A politikai pártok elszánt
hívei kitűzővel, sállal, trikóval
jelezhetik pártállásukat. A melegek egyik
jelvénye a szivárvány, de hordanak rózsaszín
és lila holmikat is. Az emó szubkultúra
tagjai felismerhetőek fekete öltözetükről
és hajukról.
Előfordul, hogy valaki a divattól függetlenül
következetesen csak egy bizonyos színt visel, anélkül
is, hogy ezzel egy meghatározott csoporthoz tartozna
(a „kék nő”). Ekkor maga a szín
a kötődés fókusztárgya.
| A „kék
nő” |
 |
Nemcsak
öltözéke, sminkje, de tárgyai
is túlnyomórészt kék színűek,
Valeria McCulloch amerikai designer |
Kép
forrás:
http://musingsofabornsocialite.blogspot.hu/2009/03/if-you-could-only-
wear-one-color-for.html |
A haj minden kultúrában és életkorban
igen erős identitás-kifejező, nemcsak a hossza
és formája, hanem a színe is. A nők
szőkére festett haja a hangsúlyozott nőiesség
kifejezése, a férfiak számára pedig
a fiatal (termékeny és védelemre szoruló)
nő jele. A vörös ill. a fekete haj a démonikus
megjelenés kelléke, a természetes vörös
haj régen a boszorkány „ismertetőjele”
volt.
A kereskedelemben jól bevált gyakorlat, hogy egyszerű,
könnyen megragadható színválasztási
szempontokat nyújtanak a vásárlóknak,
amilyen pl. az évszak elv. Az Amerikából
indult „elmélet” évszakok szerint négy
bőr- szem- és hajszín alaptípust határoz
meg. Mindegyik típusnak más-más ruha- és
sminkszíneket (pontosabban színcsoportokat) ajánlanak.
(Color analysis; Buscher 2003)
A identitás színnel való kifejezése
és az ehhez való ragaszkodás gyakoribb
a kamasz- és fiatalkorban: ekkor még nagyobb jelentősége
van a csoporthoz tartozásnak és e tény
hirdetésének, mint az érettebb korosztályokban.
|
Felhasznált és ajánlott
irodalom:
Buscher:
Színkalauz
Color analysis (art) - Wikipedia
Csavarga:
Belső színtérkép
Fadeyev:
A Guide to Choosing Colors for Your Brand
Fél – Hofer – K.Csilléry:
A magyar népművészet
If you could only wear one color for
Leeuwen:
The Language of Colour, 85.p.
Lissák:
A formáról
Logotype - Wikipedia
Szelényi:
Színek
Töreky:
Vizuális kommunikáció
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E)
|
