Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
2.3.3.2.1.

Identitás
 
 
Az intézmények, közösségek, egyének által viselt és tudatosan vállalt színkód a színidentitás. Hordozója „azonosulhat” a színnel, kifejezheti vele identitását. A szín üzenet a médiának, más közösségeknek, csoportoknak és egyéneknek, – része a kommunikációnak.



Intézményi színek – az arculat

Intézmény és szín kapcsolata a cégek, pártok, sport-egyesületek stb. arculati színeiben nyilvánul meg.
(Lissák 1998:208; Fadeyev)
Az arculat és színe megkönnyíti az intézmény emlékezetbe vésését, felidézését, továbbá vizuális és asszociatív módon fejezi ki a hangsúlyozni kívánt tulajdonságokat, pl. megbízhatóságot, dinamizmust, a fiatalos, a klasszikus vagy más értékeket. Az intézményi arculat kifejezi annak filozófiáját, bizalmat ébreszt, demonstrálja értékeit, mindezt legtömörebben a logó hordozza, és ezt várják el az arculati színtől is.


Logó

(logotípia, betűlogó) cégek, intézmények, márkák nevének képi jele. Tipográfiája egyénileg tervezett, szerkezete és színvilága minden részletében meghatározott és rögzített. Önmagában is használatos, de gyakoribb, hogy embléma (szimbolikus kép, rajzolt, stilizált forma) egészíti ki, lásd pl. a Yellow Pages vagy a LeanGreen logókat, alább.

Az arculati színekkel szembeni követelmény:
• kifejezőerő
• termékre ill. célcsoportra utaló szín
• megfelelő asszociációs és szimbolikus tartalmak
• preferáltság az adott kultúrában
• könnyű felismerhetőség
• gyors azonosíthatóság
• különbözés a versenytársakétól
• esztétikai érték

Az intézményi színjel egy-két, néha több színből áll. Az arculati szín rendszerint határozott alapszín, amit mindenki meg tud nevezni, mert ez megkönnyíti a külvilág számára az azonosítást és felismerést. Épp ezért a leggyakoribb és legrégebb óta használt arculati szín a vörös, sárga és kék. Ritkább ill. csak az utóbbi pár évtizedben terjed a zöld és a narancs. A zöld a természeti értékek megbecsülését (legalábbis ennek szándékát) fejezi ki. Viszonylag ritkább a lila, bíbor és rózsaszín.

Az alábbi ábrák közül a három vörös rombusz (Mitsubishi, jelentése: „három gyémánt”) nem tartalmaz betűlogót, ez tisztán embléma. A Skype logó színátmenetet tartalmaz (világos- és középkék), ez új effekt a logó-dizájn világában.

Klasszikus logó-színek, 1.
A Yellow Pages, Mitsubishi, Skype és egy zöld szervezet logója


A sárga magában is „agresszív” szín, a nyugati kultúrákban sokszor negatív asszociációkat ébreszt, vörössel együtt pedig az egyik legfeltűnőbb színpár.

Klasszikus logó-színek, 2.
Vörös és sárga – feltűnő, agresszív színpár


A barna és szürke igen ritka, lévén kevéssé feltűnő és preferált színek, asszociációs tartalmukban is sok a negatív. A legismertebb szürke logó az Apple-é, de ez sem „közönséges” szürke, hanem anyagszerű: áttetsző ezüstös anyagot imitál.

Ritka logó-színek
Az Apple szürke és a UPS barna-bézs logója


Az Apple logója azért is kivételes, mert korábban szivárványszín-sávos volt, és a régi, nagyhírű márkák a színt általában megtartják, amikor logót változtatnak. A kb. 130 éves Coca Cola –amióta színes– mindig piros volt, a Nivea sötétkék, a Shell pedig vörös-sárga.

A színt mellőző fekete-fehér logót általában csak a nagy, évtizedek óta működő és ismert cégek engedhetik meg maguknak: Chanel, Givenchy párizsi divatházak, Adidas, Cartier stb. Emblémáik tiszta formavilága, színtelensége az exkluzivitást, a luxust hangsúlyozza.

Az új cégek és márkák más irányt vesznek, több színt, sőt színátmeneteket használnak arculati színként (ld. Skype). A nyomdatechnika és a számítógépi grafika fejlődésének köszönhetően ezek az effektek ma már könnyen megvalósíthatóak, de tudni kell, hogy a különleges árnyalatok és finom színátmenetek reprodukálása nehezebb, és nem minden médiumban jelennek meg pontosan. Épp ezért a sokszínű ill. színátmenetet tartalmazó logóknak mindig készül egyszerűbb (fekete-fehér vagy szürkeárnyalatos) változata is.

Mivel az arculat lényegi eleme a szín, az arculati kézikönyvek ezt (többnyire Pantone) színadatokkal pontosan rögzítik. Az arculati szín sajátossága, hogy nem kötődik egyetlen színtechnikához, sem tárgyhoz vagy anyaghoz, mert sokféle (statikus és mozgó) médiumon, felületen és anyagon kell megjelennie: papíron, monitoron, elektronikus kijelzőn, fémen, műanyagon, textilen, filmvásznon stb., mindenütt helyesen kell reprodukálni és felismerhetőnek kell lennie. Az anyagszíneknél (festéknél) az időállóság is szempont, a napfényben gyorsan kifakuló festék már nem tesz eleget feladatának. A színes logónak és emblémának mindig készül fekete-fehér változata is, mert nem minden médiumon lehet vagy érdemes színeket megjeleníteni.

Az intézmény színe nemcsak a logón/emblémán, hanem a székház külső és belső építészeti kialakításában, az egyenruhán, a nyomtatott és digitális anyagokon, az intézmény gépjárművein stb., vagyis a teljes információs rendszerén megjelenik. (Töreky 2002:80)

Arculati színek
A Devenz holland cég arculati színei székházuk
homlokzatán és levélpapírjukon
Kép forrás:
www.devenz.nl



Közösségi színidentitás

Kisebb-nagyobb közösségek, embercsoportok évezredek óta használják a színt identitásuk jelzésére. Ez a fajta színhasználat többnyire hosszú idő alatt és spontán módon alakul ki, ilyenformán közel áll a „tiszta” színszimbolikához. Nyilvánvalóan a testfestésnek is volt és van ilyen funkciója.

A referenciacsoport lehet valamely szubkultúra, zenei irányzat, termékmárka, sportcsapat, mozgalom, szerzetesrend, egyetemi kar, etnikum, párt, nemzet, állam, vallás stb.

A közös szín érzelmet kelt, üzenetet közvetít: a saját csoport iránti elkötelezettséget erősíti, a csoporton kívüliekkel szemben elhatárol, sőt a konfrontálódást is jelezheti.

A saját csoport és a „másik”
A kékek és a vörösök Manchesterben: balra a City,
jobbra a United szurkolói vonulnak. Középen a lovas rendőrök.
Kép forrás:
www.footballove.com/2011/05/13


A sportcsapatok szurkolói a klub színeibe öltöznek, zászlóikat lengetik, az elszántabbak az arcukat is befestik. A karneválokon és népünnepélyeken rendszerint színekkel (is) jelölik magukat a résztvevők, így hangsúlyozva össze-tartozásukat. (Szelényi 2012:19; Csavarga 2014:melléklet)

Karneválok
Ír és holland népünnepélyek színjelei
Kép forrás:
1. https://www.kolektiva.com/ro/st-patrick-s-day-la-dublin-zbor-4-nopti-
cazare-hotel3-309.html
2. http://www.eurotours.com.mt/kportal/portal.asp?module=tours&mode
=detail&id=986


A népi kultúrában sem csak az öltözködés ad teret az identifikációs színjeleknek. Bajaszentistvánban három nemzetiség élt együtt, ők házaik lábazatának színével különböztették meg magukat: a magyarok barnára, a bunyevácok kékre, a németek zöldre festették. (Fél 1969:38)

A Pál utca fiúk ellenfeleinek a vörös ing a közös identitás jól látható jele.

A szkinhedek sok feketét viselnek, de dzsekijük bélése narancsvörös, melyet harc előtt kifelé fordítva vesznek fel. A szín ekkor a konfrontálódás kódjává válik. A fekete magában is, de vörössel, naranccsal együtt a hatalommal való szembeszegülés színe lehet (ld. anarchisták).



Személyes színidentitás

Egy személy színválasztását nemcsak színpreferenciája, a divat vagy egy adott funkció dönti el, hanem kötődhet olyasvalamihez is, aminek határozott színjele van. Az egyén tudatosan követi és színhasználatával is kifejezi elkötelezettségét. A szín üzenetet közvetít, jelzi, hogy a személy milyen csoporthoz tartozik vagy szeretne tartozni, kifejezi ideáljait, pszichológiai szükségleteit, választása motívumait és ízlését. A szín része és hirdetője lehet egy ember identitásának, aki ehhez igazítja színválasztásait. A színidentitás lehet utánzás jellegű, ebben az összefüggésben: önjutalmazás, önmegerősítés.

Ismerjük a fradistát, akinek környezetében minden zöld-fehér. Sok óvodás kislány – női identitása kialakulásának kezdetén – kizárólag rózsaszínt hajlandó felvenni. A politikai pártok elszánt hívei kitűzővel, sállal, trikóval jelezhetik pártállásukat. A melegek egyik jelvénye a szivárvány, de hordanak rózsaszín és lila holmikat is. Az emó szubkultúra tagjai felismerhetőek fekete öltözetükről és hajukról.

Előfordul, hogy valaki a divattól függetlenül következetesen csak egy bizonyos színt visel, anélkül is, hogy ezzel egy meghatározott csoporthoz tartozna (a „kék nő”). Ekkor maga a szín a kötődés fókusztárgya.

A „kék nő”
Nemcsak öltözéke, sminkje, de tárgyai is túlnyomórészt kék színűek,
Valeria McCulloch amerikai designer
Kép forrás:
http://musingsofabornsocialite.blogspot.hu/2009/03/if-you-could-only-
wear-one-color-for.html


A haj minden kultúrában és életkorban igen erős identitás-kifejező, nemcsak a hossza és formája, hanem a színe is. A nők szőkére festett haja a hangsúlyozott nőiesség kifejezése, a férfiak számára pedig a fiatal (termékeny és védelemre szoruló) nő jele. A vörös ill. a fekete haj a démonikus megjelenés kelléke, a természetes vörös haj régen a boszorkány „ismertetőjele” volt.

A kereskedelemben jól bevált gyakorlat, hogy egyszerű, könnyen megragadható színválasztási szempontokat nyújtanak a vásárlóknak, amilyen pl. az évszak elv. Az Amerikából indult „elmélet” évszakok szerint négy bőr- szem- és hajszín alaptípust határoz meg. Mindegyik típusnak más-más ruha- és sminkszíneket (pontosabban színcsoportokat) ajánlanak. (Color analysis; Buscher 2003)

A identitás színnel való kifejezése és az ehhez való ragaszkodás gyakoribb a kamasz- és fiatalkorban: ekkor még nagyobb jelentősége van a csoporthoz tartozásnak és e tény hirdetésének, mint az érettebb korosztályokban.

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Buscher:
Színkalauz

Color analysis (art) - Wikipedia

Csavarga:
Belső színtérkép

Fadeyev:
A Guide to Choosing Colors for Your Brand

Fél – Hofer – K.Csilléry:
A magyar népművészet

If you could only wear one color for

Leeuwen:
The Language of Colour, 85.p.

Lissák:
A formáról

Logotype - Wikipedia

Szelényi:
Színek

Töreky:
Vizuális kommunikáció

Identitás
« Színkódok – Lista
Marketing »
138.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.