Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
2.2.12.

Szerelmi színjelek
 
 
Afrodiziákumok – sáfrány és méz

Az ókorban –Indiától Rómáig– kedvelt és rendkívül drága növény volt a sáfrány (Crocus sativus), melyet sokféleképp használtak, többi között színezékként és afrodiziákumként is. (Rätsch 1994:54) A legenda szerint Kleopátra nagyon kedvelte a sáfrányfürdőt ...

A méznek már az ősidők óta vágyserkentő és termékenységet segítő hatást tulajdonítottak. A sáfrány (mint színezék) és a méz színe is jellegzetesen élénksárga.

Az édes íz kedvelése általános, mert magas energiatartalmú élelmiszerek hordozzák, a méz mellett csak az érett gyümölcsök. Különleges értéküket az adta, hogy nehezen, ill. nem folyamatosan elérhetőek, így (a cukorgyártás elterjedése előtt) az édes élelmiszer ritka és drága volt. Kellemes íze, magas energiatartalma és más előnyös biológiai tulajdonságai miatt a méz is az afrodiziákumok sorába tartozott, emellett gyógyszerként használták és erjesztés révén alkoholos italt is nyertek belőle. (Rätsch 1994:170)

A piros/vörös is szerelem- és termékenységszín, a régmúltban (a mediterrán régióban ma is) a gránátalma volt az egyik legfőbb szimbóluma, a mi égövünkön az alma vette át a szerepét. Egyes régiókban (pl. Törökországban) az esküvői ételek között mindig szerepel piros színű is, pl. vörös lencse.


Flora és Floralia
Flora istennő (a név jelentése: virág), a görög mitológiában Khloris* (Chloris), a tavasz, a virágok, a kertek-mezők és a termékenység istennője. Flora alakja olykor összemosódott Vénuszéval, a szerelem istennőjével.
*A Khloris név zöldet vagy rügyező zöld ágat jelent, ebből ered a klorofill szó.

A pogány Róma egyik nevezetes ünnepe volt a Floralia. Az április végi ünnepen a templomokat virágokkal díszítették, az ünneplők virágdíszeket aggattak magukra, mézes italokat fogyasztottak és az általában nyersfehér ruhát viselő nép is színesbe öltözött. Színházi előadások, tánc, ivászat és cirkuszi programok zajlottak, a virágdíszek mellett egyéb termékenység-szimbólumokat is felvonultattak. Az ünnep egyben a prostituáltak ünnepe is, akik Florát saját istennőjüknek tekintették, köznévként (flora) pedig az örömlányok elnevezése volt. Alakját az ókori freskókon, majd az újkori festményeken rendszerint lenge sárga ruhában ábrázolták. (Voigt 1987:13; Floralia)

Flora sárgában
Virágszedő Flora,
római freskó, i.u. 1.sz.
Floralia ünnep, a virágistennő és
a nimfák felvonulása,
Tiepolo (1696-1770) festményének részlete


A sárga és piros, mint a női termékenység színszimbóluma más összefüggésben is felbukkan a pogány Rómában: a menyasszony jellegzetes viselete a sáfránnyal festett flammeum, a fejet és részben az arcot elfedő hosszú fátyol, a mai menyasszonyi fátyol őse. Színe narancs vagy élénk piros volt, aranysárga díszítéssel. A sáfrány mint színezék nagy töménységben narancspirosra, hígabb oldatban sárgára fest. A flammeum a flamma ([latin] láng) szóból ered, és a tűz színére utal. (Bódiné 2011:98)
Az esküvő egyéb női textilkellékeinek (ruháknak, ágyneműnek) is sárga volt a domináns színe. A mézeshetek kifejezés abból a szokásból ered, hogy az esküvő után mézes italokat adtak az ifjú párnak, mert a méznek termékenységet növelő hatást tulajdonítottak és ugyanezt tartották a vörös színű élelmiszerekről is.

Flammeum
Ókori római menyasszonyi viselet, rekonstrukció
Kép forrás:
http://www.arsetfuror.com/r7Costume28.htm


Lysistrate
Arisztophanész
(i.e. 450-385) Lysistrate c. vígjátékában utalásokat találunk a sárga és vörös erotikus jellegére. A darabban a háborúzó férfiak feleségei összefognak, és mindaddig megtagadják a szexet, amíg tart a csetepaté. De, hogy még hatásosabb legyen a „sztrájk”, a legcsábosabb ruháikat öltik magukra: a sárga (sáfrány-) és a piros (berzseny-) színűeket. (Arisztophanész 1968:575, ford. Arany János)

„Hisz épen ez fog ám megmenteni,
A sárga köntös, a kenet, cipő,
A berzseny, és az áttetsző ruha”

– majd Lysistrate esküje: (u.o. 585) –

„Nem fog se férj, se szerető soha
Kéjelegve hozzám közelíteni
Úgy töltöm otthon életemet, szüzen
Felpiperézve, sáfrányszín ruhában
Hogy vesszen értem a férj mentül inkább ...”

A sárga az ókori kultúrákban vált a szexualitás, erotika, szerelem és mámor színszimbólumává. A szín erotikus és feminin jellege a Floralia pogány ünnepből, a nő menyegzői viseletéből, közvetve pedig a sáfrány és méz színjelképből származhat. Később az iszlám kultúrában, mely sok mindent átvett a késő ókori mediterráneum szokásaiból, a sáfrány a női szépség tartozéka, és a méz is nőszimbólum volt.
(Kéri 2002:42)

A közép- és újkori Európában sárga volt a prostituáltak színe, valószínűleg a pogány kori szabadabb nemi erkölcsök „emlékére”. Érdekes, hogy a távoli Kínában is hasonló szerepe volt a sárgának: a sárgarigó (prostituált), sárga virágcsarnok (elegáns bordélyház), sárga irodalom (pornográf tartalom) elnevezések erre utalnak. (Tokaji Zs. 2002)
» Prostituáltak


Virágnyelv

A nemek közötti kommunikációban a vonzalom jelzésére századok óta használják a színt, mint „titkos jelet”, mely nyílt vagy kevésbé nyílt üzenetek küldésére alkalmas. Ilyenfajta kódokra mindig szükség volt ott, ahol szigorú erkölcsi előírások voltak érvényben, és az idősebb nemzedék ellenőrizte, korlátozta a fiatalokat. A résztvevők olyan tárgyat választottak közvetítőnek, ami sokféle színben érhető el, és a színkódokat a konvenció vagy egyéni megegyezés alapján jól ismerték. Nem véletlen a színkódok és a heraldikai színek közötti párhuzam sem, a középkori színkommunikáció számos eleme évszázadokig fennmaradt.


Szerelmi színkódok
A legősibb és legelterjedtebb színhordó médium (a kommunikációs terminológia szerint „csatorna”) mindig a virág volt, mely –Európában és Ázsiában szinte mindenütt– a szerelmet, szépséget, a fiatal nőt jelképezi. A virág szín- és formagazdagsága, és illata miatt is alkalmas az érzelmek kifejezésére. A virág mellett más növények (alma, gránátalma), tárgyak: zsebkendő, kesztyű, legyező, ékszer, drágakő, képeslap is hordozhatott szerelmi kódokat.
(Mehner 2000).
Mindezek közül a szín- és virágnyelvet, ha csökevényesen is, de ma is használják: a színszimbólumok részét képezik a divatos ezotériának, virágvásárlásnál pedig illik ismerni a különböző virágok jelentését.

Rózsaszín életérzés – 19. század
L.W. Czachorski képe
(lengyel festő, 1850-1911)
J.-D. Court képe
(francia festő, 1797-1865)


A virágnyelv a keleti kultúrákban gyökerezik, Ráth-Végh szerint az unatkozó török háremhölgyek találták ki, hogy egy virághoz hozzákapcsoltak valamilyen üzenetet, melyben a virág neve és az üzenet rímet alkot, valahogy így:
„Nefelejcs. Engem soha el ne felejts!”


Európában először a lovagkorban terjedt el a „titkos” virágnyelv, később elfelejtették, aztán többször is újra felfedezték. Legutóbbi fénykora a 19.században volt, és egészen a 20.század elejéig, a „boldog békeidők” végéig maradt szokásban. Ez a romantikus időszak Közép-Európában a biedermeier (a 19.sz. első fele), Angliában a viktoriánus kor (Victoria királynő uralkodása, a 19.század), mindkettőre jellemző volt a prüdéria. A társas összejöveteleken üzeneteket küldtek egymásnak a fiatalok, remélve, hogy csak ketten értik a titkos jeleket. Nehéz elképzelni, hogyan maradhatott titokban az üzenet tartalma, hiszen akkoriban bárki megvásárolhatta a kódokat leíró apró füzeteket.

Színnyelv
Acélszín   Férfiasság, merészség
Aranyszín   Méltóság
Barna   Lemondás
Bíborvörös   Büszkeség
Égszínkék   Erény
Eperszín   Érzékiség, szenvedélyesség
Ezüstszín   Halhatatlanság
Fehér   Ártatlanság
Fekete   Gyász, halál
Krémszín   Gyöngédség
Lila   Őszinteség
Narancsszín   Hiúság
Rézszín   Hidegség
Rózsaszín   Fiatalság
Rőtvörös   Ravaszság
Sárga   Irigység
Sötétbarna   Bosszú, erélyesség
Sötétbordó   Feltűnni vágyás
Sötétsárga   Kétszínűség, hamisság
Sötétszürke   Bizonytalanság, kétség
Sötétvörös   Erőszakosság
Sötétzöld   Féltékenység
Szivárvány Változékonyság
Szürke   Közönyösség
Vérvörös   Szerelem
Világosbarna   Gyötrelem
Világosbordó   Önzetlenség
Világoskék   Hit
Világossárga   Állandóság
Világosszürke   Szegénység
Világoszöld   Sejtelem
Violaszín   Szenvedély, barátság
Zöld   Reménység
 

A különböző színek egymással való párosítása összetettebb jelentést hordozott, pl. kék pirossal: rajongó szerelem; rózsaszín zölddel: ábrándozás; sárga violaszínnel: bizalmatlanság, stb.


Alább egy csokor a virágnyelv „mondataiból”:

Virágnyelv
Árvácska Búzavirág Dália Fukszia
Bízom benned Lelkem mindig
veled van
Hű kísérőd leszek Ne légy oly hideg
       
Gólyahír Gyöngyvirág Hóvirág Ibolya
Boldog vagyok, ha a közeledben lehetek Nem olvasod szememből forró
vágyamat?
Vonzalmadat észrevettem Vonzalmad új életre ébreszt
       
Jácint Mákvirág Mályva Nefelejcs
Becsüllek mint barátot, de még nem szeretlek Szerelmed elbódít Szerényebb
lehetnél
Aki úgy szeret, mint én, az nem felejt
       
Orgona Pipacs Pünkösdi rózsa Rózsa (piros)
Oly édes az élet körödben Szerelmedet csak mutatod Szerelmed forró,
de rövid ideig tart
Lángolok érted!
       
Szarkaláb Szekfű (fehér) Tulipán Verbéna
Ne hitegess, ne csalogass Légy az enyém! Szíved egyetlen bálványa a divat Nem bízom benned

A fenti két lista Fazakas (1990) könyvének adatai alapján készült, a különböző források azonban más-más jelentést tulajdonítanak ugyanannak a virágnak. A virágnyelv üzenetei soha nem voltak kőbe vésve. Érdemes tudni, hogy a virágnyelv és a virágok szimbolikája –bár lehet közöttük átfedés– két különböző dolog. (Hoppál 1997:235)


A kaméliás hölgy
Bár igen beszédes színjelet választott Dumas hősnője Gautier Margit (a kaméliás hölgy és előkelő kurtizán), a dekódolást mégis meggátolta a prüdéria, legalábbis a regény szerint:

„A hónapnak huszonöt napján fehér kaméliát viselt, öt napon át pedig vörös bokréta kísérte. Soha senki nem tudta, mit jelent ez a színváltoztatás ... Soha más virág nem díszítette, mint kamélia.”
(Dumas: A kaméliás hölgy)


Valentine

Az angolszász világban több száz éve népszerű, hozzánk az USA-ból érkezett és 1990 óta terjed a Valentine, vagyis a szerelmesek napja (február 14.). E napon a fiatalok verset, levelet írnak, megajándékozzák egymást. Az ajándékok és virágcsokrok túlnyomórészt rózsaszínűek vagy pirosak, és erre készül a kereskedelem is: az ünnepben érdekelt boltokat ilyenkor elözönlik a piros és rózsaszínű tárgyak.
(Szvetelszky 2008:11)

Valentin nap
Jellegzetes virágcsokor Angol képeslap az 1900 évek elejéről
Kép forrás:
1. http://heystamford.com/2013/02/06/valentinesday2013/
2. http://www.clipartqueen.com/kids-valentine-cards.html

Valentin napi kirakat
Kép forrás:
http://www.sabc.co.za/news/a/edb717804e8cb4d78f68ff7da4cd6ad7/
Digital-messages,-proposals-expected-to-rise-on-Valentines-Day-20130214

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Arisztophanész vígjátékai, Lysistrate.
Arany János ford.

Bódiné:
Ruházat és jelképek

Dumas:
A kaméliás hölgy

Fazakas:
Virágnyelv és egyéb társasági titkos nyelvek

Floralia - Wikipedia

Hoppál – Jankovics – Nagy – Szemadám:
Jelképtár

Kéri:
Holdarcú, karcsú ciprusok – Nők a középkori iszlámban

Mehner:
Legújabb és legteljesebb legyező-, bélyeg-, keztyű-, zsebkendő- és színnyelv

Rätsch:
A szerelem füveskertje – Az afrodiziákumok a mítoszokban, a történelemben és napjainkban

Szvetelszky:
Noé márkája

Tokaji Zs.:
Kínai jelképtár

Voigt:
Másfél évtized a szerelem kertjében

Szerelmi színjelek
« Közlekedés
A szín mint vizuális üzenet »
107.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.