Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
2.2.8.

Színház
 
 
Szín és színház
Nem lehet megkerülni a kérdést, mi köze a színnek a színházhoz, ez utóbbi ugyanis nyelvújítás kori szó (első írásos nyoma: 1830), míg szín szavunk sokkal régebbi (első írásos nyoma: 1067), és nagyon sok mindent jelent a színességen kívül is. Lehet gazdasági épület (szín); valaminek a szebbik oldala (színe és visszája); szóösszetételekben valaminek a külső, látható felülete (felszín, külszín); valaminek a java, legtisztább fajtája (színarany, színigaz, tejszín); utalhat a hamis látszatra (színlel, kétszínű), stb. (TESz III. 1967:758)

A TESZ (III. 1967:759) szerint a színház szó eredete a „lombsátor”, „egyszerű gazdasági épület” jelentésű szín, egy olyan helyszín, ahol a szereplők előadták a darabot, és az alkalmi közönség összeverődhetett.

Voigt Vilmos (2007:213) szerint a 16.századi mulattatók (bohócok, udvari bolondok) arcfestésére, tarka-színes álruhájára vonatkozott a „ravasz ál szín”, mert a feltűnő színesség a hamisságot, „álnokságot” jelentette. Ha ez utóbbi elmélet a helyes, akkor a színjátszás valóban összefügg a színességgel.


A színjátszás gyökerei

A színjátszás és az ünnepi karneválok azonos tőről származnak, ősük a mágikus rítus, mely a vallási, közösségi ünnepek kísérője volt. Az előző fejezetben láttuk, mekkora jelentősége van a színnek az ünnepi eseményeken, és ez megállapítható a színházról is.
(Götz 2001; Honti 2007; History of theatre)

A színház komplex művészet: tér- és időbeli játék, mozgás, szín és fény, beszéd, zene, ének és akusztikus hatások – különböző súllyal, de mindig részét képezik a színházi előadásnak. A vizualitásban meghatározóak a színek és formák, anyagok és fények. A színház és a színek kapcsolata a látványelemekben rendkívül erős, és művészi tervezést igényel.

Itt csak a vizualitásra, ezen belül a színekre összpontosítunk:
• Színpadkép: díszlet, kellék, világítás
• Színész: jelmez, smink, maszk



Színpadkép

Díszlet
A díszlet és a kellékek színei önmagukban, már az előadás első perceiben –a színészektől és szövegtől függetlenül,– pusztán a vizualitás erejével kifejeznek érzelmeket, megadják a darab atmoszféráját.

A díszlet meghatározza a teret, ahol a cselekmény játszódik, ez a mozgások kerete. Eleinte festett háttérfüggönyt használtak, majd valószerű, de stilizált környezetet építettek, a 20.század első felében a vetített kép is megjelenik színpadi háttérként. A színpadi díszlet kelthet teljes illúziót, (valóságos tárgyakkal vagy trükkökkel), lehet egyszerű jelzés – de mindig a néző képzelőerejére támaszkodik. A színpadi teret olykor gépek is segítik és nem csak a kortárs színházban, hanem már az ókori görögök is használtak emelő- és süllyesztő szerkezeteket*.
(Színjátékok, színészek, ...)
* Süllyesztő szerkezet: deus ex machina, „Isten a gépezetből”, egy váratlan esemény, mely hirtelen megold minden bonyodalmat

A 20.sz. eleje óta díszlettervezők alakítják a színpadkép tárgyi világát. A darab mondanivalóját a díszlet stílusa, anyagai, színei is kifejezik. Ma kevésbé a naturalista, inkább a stilizált, jelzésszerű (minimalista) díszletek jellemzőek a nyugati világ színjátszásában. (Moholy-Nagy 1978)

Színpadtervek
A színek és formák a
térbeli szervezést segítik
Színek és világítás: tömör,
tükröző és átlátszó anyagok
Kép forrás:
1. http://www.ceciliacarey.com/portfolio/
2. ?


Tárgyak
A színpadi tárgyak jelzőfunkciójának klasszikus eleme a szín, melyet hordozhat tömör/áttetsző/átlátszó/tükröző anyag, festett felület, vetített kép és színes fény is. A színpad a mozgások tere: a dinamikus hatásokat nemcsak a mozgó színészek, hanem a díszlet változásai (átrendezése, függönyök, fények variálása) is szolgálják. A statikus színpadképben a színek szimultán-, a mozgásban a színek szukcesszív kontraszthatásait lehet kihasználni.

Színek a színpadon
Tiszta primer színek: kék-sárga-vörös-fehér-fekete
Kép forrás:
http://pixgood.com/theater-stage-lighting-design.html

A dinamikus és kontrasztív hatások színpadi alkalmazása a színdramaturgia, melyben a színek szimbolikus, pszichológiai és informatív tulajdonságaira építenek. A színdramaturgiában megkomponálják a hangsúlyos színeket, a komplementer színpárok keltette feszültséget, a hideg-meleg színek, a világos-sötét, az élénk- és szürkés árnyalatok mennyiségét és időbeli váltakozását.

Szín és megvilágítás a színpadon
Kiemelés színnel és fénnyel
Kép forrás:
http://www.teatersat.se/spelolek/quiz.html


Világítás
A színház teljességében kiemelten fontos látványeszköz a világítás. Nemcsak a színpadkép egyik alapeleme, hanem a színház belső tereiben is van feladata. A klasszikus nézőtéren általában a mély tónusok (vörös, fekete, barna) dominálnak, hogy elnyeljék a fényt. Az előadás alatt sötét van, így a színpadi megvilágítás relatíve erősebbnek tűnik, ami vonzza a nézők figyelmét. Ha teljes fényárban ülnénk a nézőtéren kevésbé tudnánk koncentrálni a színpadi cselekményre és látványra, míg a sötétben a megvilágított felületre kell szegeznünk a szemünket. Ezt a hatásos „fény-trükköt” már a 16.században alkalmazták, lényegében az emberi látás egy alap- mechanizmusát ismerték fel, mert sötétben önkéntelenül is a legvilágosabb –a legtöbb ingert nyújtó– pontot nézzük.
(Gage 2006:168; Masters of Stage Lighting...)

Színházi nézőtér
Mély tónusú színek és „fénykúp” világítás
(Alabama Theatre, Bahman Farzad terve)
Kép forrás:
https://www.flickr.com/photos/75555320@N04/galleries/
72157629097073644#photo_4018275312

A színpadi világítás (fénydramaturgia) a díszlettel egyenrangú alkotóeleme a színpadi látványnak, a fény része a hatáskeltésnek, a mondanivaló kiemelésének. A világítás a vizuális hangsúlyozás egyik fő eszköze, a néző figyelmét irányítja, kiemel vagy elrejt, teret képez, illúziót kelt, hangulatot teremt, érzékelteti az idő múlását.

A világítástechnika az elmúlt évtizedekben hatalmasat fejlődött, megvalósítható a mozgó, színes, változó intenzitású fények és fénytrükkök sokasága. A színes fény úgy viselkedik, mint valami „közeg”: térképző ereje, szinte „sűrűsége” van, megváltoztatja az árnyékok színét és szürreális atmoszférát teremthet. Utalhat másik –távoli– helyszínre, vagy más –múlt ill. jövőbeli– időre. A fényeket a reflektor elé szerelt szűrőkkel színezik, de a jövő itt is a színes LED-é. Érdekesség, hogy a színes fényt is használták már a 16.századi színpadokon: üvegedénybe színes folyadékot (pl. vörösbort) töltöttek, és mögé fényforrást helyeztek el. (Götz 2001:79)

Színes megvilágítás
Lent a valós cselekmény tere,
a felső szint szürreális, álomszerű
A színes fényeknek
térképző erejük van
Kép forrás:
1. http://jkstheatrescene.blogspot.hu/2011/08/review-rent.html
2. https://goboman.wordpress.com/category/theatre/page/4/


A megvilágítás főbb jellemzői:
– fényerő
– világítás módja (közvetlen, közvetett, pontszerű, reflektált)
– lágy vagy éles kontúrt adó fény
– általános vagy irányított fény
– fény iránya
– fény színe
mind jelentéssel és jelentőséggel bírnak a színpadon.

Az arcot érő különböző irányú megvilágítás képes megváltoztatni a karaktert: a felülről jövő, az „isteni fény” megdicsőít, a lentről megvilágított arc démonikussá, félelmetessé válik. A fény és színe módosítja a jelmez és egyéb tárgyak, anyagok vizuális minőségét is.

Megvilágítás iránya
Az arcot érő megvilágítás iránya megváltoztatja a karaktert
Kép forrása:
Lighting: Discussion
http://wiki.blender.org/index.php/Doc:2.4/Books/Essential_Blender/11.2.
Lighting:_Discussion



Színészek

Jelmez

A ruha: jelzés, – a valóságos életben is sokat elárul viselőjéről, a színpadon pedig ez a legfőbb feladata. A színpadi jelmez –még ha történelmi is– mindig tükrözi saját korát, de előfordult az is, hogy divatot teremtettek egyes színpadi viseletek. Sokáig nem volt szempont a korhű viselet, erre csak a 19.sz. közepe óta kezdtek törekedni. A 20.sz. elejétől kezdve pedig már nem a korhűség az elsődleges, hanem a jelkép, a jelzés. A kísérletező színpadokon el is mosódhat a díszlet és a jelmez közötti határ, a statikus szereplők (pl. a kórus) öltözetét tulajdonképpen a díszlet részeként komponálják.

Színes kórus
Beethoven Fidelioja a Magyar Operaház színpadán:
Finálé, fent a kórus szivárványszín-rendben
Kép forrás:
http://www.revizoronline.com/hu/cikk/3831/miert-kell-mindenkinek-az-operahaz/


A jelmezek a karakter típusát, lelki világát fejezik ki. A jelmez minden részlete (forma, szín, anyag, dísz) jelezhet valami lényegeset.

Commedia dell' arte
Az itáliai commedia dell' arte (16-18.sz.) rögtönzésre és állandó szereplőkre épült, íme néhány a főbb karakterek közül: Capitano (Kapitány): spanyol kalandor, szájhős, nőcsábász; Arlecchino (Harlekin): szegény szolga, látszólag együgyű, de éles eszű, kaján figura; Pantalone: gazdag, zsugori, ingerlékeny; Tartaglia: dadogó, öntelt és nevetséges. Ez utóbbi karakter sárga-zöld jelmezt visel, mely Európában évszázadokon át az udvari bolondok színe volt.
(Commedia dell'arte).

Commedia dell' arte karakterek
Capitano
sárga-vörös (spanyol) ruhában
Arlecchino jellegzetes mintájú tarka öltözetben Pantalone
vörös-feketében
Tartaglia
zöld-sárga bolondszínekben
Kép forrás:
https://www.pinterest.com/pin/165225880051583792/


A színházban a színek nemcsak a vizuális kiemelés alapeszközei, hanem hangsúlyozott kódszerepük lehet. Ha pl. két szereplőn azonos színű ruha van, akkor feltételezzük, hogy valami módon összetartoznak. A szín kifejezhet drámát és humort: a komor fekete, a mélyvörös és lila a súlyos tragédiák színkelléke, az élénk piros, sárga és zöld pedig bohócruhák színe lehet. A színdramaturgiát már a középkorban felfedezték: a misztériumjátékokban* Jézus viseli a legfehérebb ruhát, Isten pedig bíborpalástban, prémben jelenik meg, úgy mint a korabeli király.

*Misztériumjáték: angol és francia területeken alakult ki (14.sz.) a liturgikus drámákból, tárgya elsősorban Jézus élete volt. Magyarországon a betlehemezés is a középkori misztériumokból alakult ki, ezért nevezték paraszti misztériumjátéknak is.


A jelmez színének kódszerepét két példával szemléltetjük:

Három nővér
Csehov drámájában az író által előírt színeket viselnek a szereplők: Olga dolgozó nő, és a legidősebb nővér kék jelmezt hord (a kék hagyományosan a munkaruhák színe), Mása feketét (a családi gyász miatt), Irina a legfiatalabb lány pedig fehéret, mert névnapját ünnepli. Egy további női szereplő Natalja, egyszerű falusi teremtés, aki „ízléstelen” –rendszerint piros vagy rózsaszín– ruhában lép színpadra. Csehov instrukciói alapján a világ színházaiban többnyire azonosan választják a színeket a jelmeztervezők.

Csehov: Három nővér
Nemzeti Színház (2010):
Udvaros Dorottya, Péterfy Bori, Schell Judit
A dráma több szereplője, jobb
oldalt Natalja rózsaszínben
A világ különböző színházaiban, különböző felfogású előadásokban
Kép forrás:
1. https://ccmpr.wordpress.com/2010/10/20/studio-drama-series-opens-with-
anton-chekhovs-three-sisters/
2. http://sevgym14.ru
3. http://www.stihi.ru/2011/07/07/8775
4. http://www.nedgallagher.com/journal/archives/cat_stratford_ontario.html
5. http://fidelio.hu/szinhaz/galeria/harom_nover_galeria
6. www.revistanudo.com/


Stuart Mária
A másik példa Schiller Stuart Mária c. drámája, ill. Donizetti ebből készült operája. A két királynő legtöbbször ezeket a színeket viseli: Erzsébet angol királynő skarlátvöröset, Stuart Mária skót királynő feketét. A színválasztást indokolja, hogy korabeli festmények tanúsága szerint valóban viseltek ilyen színű ruhát, de sokkal inkább szimbolikus: a vörös a hatalom színe, a fekete pedig a mártíré, a halálra ítélt riválisé.

Schiller, ill. Donizetti: Stuart Mária
A darab különböző színházakban, különböző felfogású előadásokban
Kép forrás:
1. http://www.theartsdesk.com/opera/mary-stuart-opera-north
2. http://www.arture.eu/MARIA%2BSTUART,37365,10098,media.html
3. http://www.theatermania.com/new-york-city-theater/reviews/06-2002/
maria-stuart_2281.html



Smink és maszk

A színész egész testével játszik, de legfontosabb mégis az arca, és különösen a szeme. Nagy térben, nagy távolságból nézve az arcvonások elmosódottak, a kontrasztok életlenek, így a színészi mimika alig érvényesül, ezért igényelnek az arcvonások hangsúlyozást. A klasszikus színjátszásban szerették a tekintetet kiemelni.

Arc és szem
A vonásokat hangsúlyozó,
felnagyító arcfestés
Félmaszk egy
modern darabban
Kínai arcfestés
(férfi színész,
női szerepben)
Kép forrás:
1. http://makeupteater.blogspot.com/2011/07/make-up-gliter.html
2. http://www.badische-zeitung.de/ettenheim/heimschule-spielt-stueck-von-
brecht--16703343.html
3. www.nocaptionneeded.com

A smink és különösen a maszk (vagy félmaszk) a karakter kifejezésére ill. felerősítésére szolgál, vonásait erős színekkel, éles kontúrokkal rajzolják meg. Az álarc készülhet valamely anyagból, lehet az arcbőrre festett, továbbá ezek kombinációja, mindegyik típusra vannak ősi és mai példák. A maszkot a modern európai színjátszásban ma ritkán használják, pedig kezdetben a görögöknél, majd a középkorban, soha nem maradhatott el. A színjátszás kialakulásának kezdetén az álarc jelezte az állandó szereplőt (istenséget, hőst) vagy egy jellegzetes karaktert.

Az arcfestés és egyéb kellékek (paróka, álszakáll) teszik lehetővé, hogy a színész nemet vagy bőrszínt váltson, véres „sebesülést” szenvedjen, vagy a színpadi karakter egyik felvonásról a másikra évtizedeket öregedjen. Európában a középkor végéig, a hagyományos keleti színjátszásban sokszor ma is, a női szerepeket férfiak játsszák.



Távol-Kelet

A keleti színházművészetben a jelmez még informatívabb, a tradicionális ruhákat, maszkokat a közönség „olvasni” tudja. A távol-keleti színházakban a művészek hagyományosan előírt, a színpadi szerep személyiségét kifejező arcfestést ill. színes álarcot viselnek. A szín a jellem előrevetítése, melyet a közönség azonnal felismer. (History of theatre)

India – hagyományos színházi maszkok
Kathakali maszk Sugriva maszkja
Kép forrás:
1. http://mohanji.org/category/life-and-living/page/5/
2. en.wikipedia.org/wiki/History_of_theatre


A japán (kabuki, no) színjátszás meghatározott színkódot használ az egyes szerepekre: fehérre festett arca van a főhősnek és a gazdag embernek, barna az arca a közönséges mellékszereplőnek, aki a szabadban dolgozik, vörös az arca a gonosztevőnek vagy a részeges figurának. Fehérre festett arcon a kék csíkok a kísértetet (a nem élő embert) jelentik.
A női szerepeket férfiak (onnagata-k) játsszák, az ő arcuk is fehérre festett, a szem körül finom vörös vagy rózsaszín árnyalatokkal. (Nakamura 1992)
Érdekesség:
- Japánban hagyományosan a női szerepet játszó színész alakítja a fehér oroszlán-démont is.
- Európában a középkor végéig szintén férfiak játszották a női szerepeket.

Japán maszkok
Onnagata: női
szerepet alakító férfi
(Bando Tamasaburo)
Kísértet-maszk Kabuki figura
Kép forrás:
1. http://ditadinchiostro.blogspot.com/2012/07/colori-proibiti-per-la-bellezza-
si.html
2. http://www.kabuki21.com/kurozuka.php
3. http://www.margraffix.com/


A kínai operában is előírásos a szereplők maszkja és színkódja, a közönség az arcfestésből képes leolvasni a szereplő jellemét: a vörös arc a bátorságot, nemes erényeket jelzi, a fekete a durvaságot, a bíborvörös a becsületességet, a kék a hűséget. A gonosztevők, árulók arca fehér, az erőszakos, makacs figuráé zöld. A magas rangú figurák piros kosztümöt hordanak, az alacsonyabb rangúak kéket, az idős személyek barnát és zöldet.

Kínai opera
Hagyományos maszkok
Kép forrás:
http://beijingoperaresources.info/teachers



Színbabonák

Azt mondják, a színészek babonás népek, a számukra „bajt hozó” dolgok között persze színek is vannak. Magyar színpadokon nem szeretik a kék jelmezt, az olaszok a lilát, spanyol nyelvterületen kerülik a sárgát, a franciák a zöldet, az angolok a kéket és zöldet. Egyedül a franciák tudják megmagyarázni miért is kell kerülniük a zöld jelmezt.
Legnagyobb drámaírójuk Molière színházszervező, rendező és színész is volt. 1673 február 17-én, előadás közben lett rosszul, tüdővérzést kapott. A darabot végigjátszotta, hazament, de röviddel ezután meghalt. Még a darabbeli zöld jelmeze volt rajta.

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Commedia dell'arte - Wikipedia

Gage:
Colour in Art

Götz:
Színház-néző

History of theatre - Wikipedia

Honti:
Színház. Típusok és alapfogalmak

Lighting: Discussion

Masters of Stage Lighting and Their Ideas on Colour

Moholy-Nagy:
A Bauhaus színháza

Nakamura:
Kabuki

Színjátékok, színészek, színészet - ókor

TESz
Benkő (szerk.):
A magyar nyelv történeti etimológiai szótára

Voigt:
Viselt-e álarcot az „ál, álnok alak”?

Színház
« Ünnepek
Pártok és politika »
103.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.