Szín és színház
Nem lehet megkerülni a kérdést, mi köze
a színnek a színházhoz, ez
utóbbi ugyanis nyelvújítás kori
szó (első írásos nyoma: 1830), míg
szín szavunk sokkal régebbi (első
írásos nyoma: 1067), és nagyon sok mindent
jelent a színességen kívül
is. Lehet gazdasági épület (szín);
valaminek a szebbik oldala (színe és visszája);
szóösszetételekben valaminek a külső,
látható felülete (felszín, külszín);
valaminek a java, legtisztább fajtája (színarany,
színigaz, tejszín); utalhat a hamis látszatra
(színlel, kétszínű), stb. (TESz
III. 1967:758)
A TESZ (III. 1967:759) szerint
a színház szó eredete a „lombsátor”,
„egyszerű gazdasági épület”
jelentésű szín, egy olyan helyszín,
ahol a szereplők előadták a darabot, és
az alkalmi közönség összeverődhetett.
Voigt Vilmos (2007:213)
szerint a 16.századi mulattatók (bohócok,
udvari bolondok) arcfestésére, tarka-színes
álruhájára vonatkozott a „ravasz
ál szín”, mert a feltűnő színesség
a hamisságot, „álnokságot” jelentette.
Ha ez utóbbi elmélet a helyes, akkor a színjátszás valóban összefügg a színességgel.
A színjátszás gyökerei
A színjátszás és az ünnepi
karneválok azonos tőről származnak,
ősük a mágikus rítus, mely a
vallási, közösségi ünnepek kísérője
volt. Az előző fejezetben láttuk, mekkora jelentősége
van a színnek az ünnepi eseményeken, és ez megállapítható
a színházról is.
(Götz
2001; Honti 2007; History of theatre)
A színház komplex művészet: tér-
és időbeli játék, mozgás, szín
és fény, beszéd, zene, ének és
akusztikus hatások – különböző
súllyal, de mindig részét képezik
a színházi előadásnak. A vizualitásban
meghatározóak a színek és formák,
anyagok és fények. A színház és
a színek kapcsolata a látványelemekben
rendkívül erős, és művészi
tervezést igényel.
Itt csak a vizualitásra, ezen belül a színekre
összpontosítunk:
• Színpadkép: díszlet, kellék, világítás
• Színész: jelmez, smink, maszk
Színpadkép
Díszlet
A díszlet és a kellékek színei önmagukban,
már az előadás első perceiben –a
színészektől és szövegtől
függetlenül,– pusztán a vizualitás
erejével kifejeznek érzelmeket, megadják
a darab atmoszféráját.
A díszlet meghatározza a teret, ahol a cselekmény
játszódik, ez a mozgások kerete. Eleinte
festett háttérfüggönyt használtak,
majd valószerű, de stilizált környezetet
építettek, a 20.század első felében
a vetített kép is megjelenik színpadi háttérként.
A színpadi díszlet kelthet teljes illúziót,
(valóságos tárgyakkal vagy trükkökkel),
lehet egyszerű jelzés – de mindig a néző
képzelőerejére támaszkodik. A színpadi
teret olykor gépek is segítik és nem csak
a kortárs színházban, hanem már
az ókori görögök is használtak
emelő- és süllyesztő szerkezeteket*.
(Színjátékok,
színészek, ...)
* Süllyesztő szerkezet: deus ex machina, „Isten a gépezetből”, egy váratlan esemény, mely hirtelen megold minden bonyodalmat
A 20.sz. eleje óta díszlettervezők alakítják
a színpadkép tárgyi világát.
A darab mondanivalóját a díszlet stílusa,
anyagai, színei is kifejezik. Ma kevésbé
a naturalista, inkább a stilizált, jelzésszerű
(minimalista) díszletek jellemzőek a nyugati világ
színjátszásában. (Moholy-Nagy
1978)
| Színpadtervek |
 |
 |
A színek és formák a
térbeli szervezést segítik |
Színek
és világítás: tömör,
tükröző és átlátszó
anyagok |
Kép
forrás:
1. http://www.ceciliacarey.com/portfolio/
2. ? |
Tárgyak
A színpadi tárgyak jelzőfunkciójának
klasszikus eleme a szín, melyet hordozhat tömör/áttetsző/átlátszó/tükröző
anyag, festett felület, vetített kép és színes fény is. A színpad
a mozgások tere: a dinamikus hatásokat nemcsak
a mozgó színészek, hanem a díszlet
változásai (átrendezése, függönyök,
fények variálása) is szolgálják.
A statikus színpadképben a színek szimultán-,
a mozgásban a színek szukcesszív kontraszthatásait lehet kihasználni.
| Színek
a színpadon |
 |
| Tiszta primer színek: kék-sárga-vörös-fehér-fekete |
Kép
forrás:
http://pixgood.com/theater-stage-lighting-design.html |
A dinamikus és kontrasztív hatások színpadi
alkalmazása a színdramaturgia, melyben
a színek szimbolikus, pszichológiai és
informatív tulajdonságaira építenek.
A színdramaturgiában megkomponálják
a hangsúlyos színeket, a komplementer színpárok
keltette feszültséget, a hideg-meleg színek,
a világos-sötét, az élénk-
és szürkés árnyalatok mennyiségét
és időbeli váltakozását.
| Szín
és megvilágítás a színpadon |
 |
| Kiemelés
színnel és fénnyel |
Kép
forrás:
http://www.teatersat.se/spelolek/quiz.html |
Világítás
A színház teljességében kiemelten
fontos látványeszköz a világítás.
Nemcsak a színpadkép egyik alapeleme, hanem a
színház belső tereiben is van feladata. A
klasszikus nézőtéren általában
a mély tónusok (vörös, fekete, barna)
dominálnak, hogy elnyeljék a fényt. Az
előadás alatt sötét van, így
a színpadi megvilágítás relatíve
erősebbnek tűnik, ami vonzza a nézők figyelmét.
Ha teljes fényárban ülnénk a nézőtéren
kevésbé tudnánk koncentrálni a színpadi
cselekményre és látványra, míg
a sötétben a megvilágított felületre kell szegeznünk a szemünket. Ezt a hatásos
„fény-trükköt” már a 16.században
alkalmazták, lényegében az emberi látás
egy alap- mechanizmusát ismerték fel, mert sötétben
önkéntelenül is a legvilágosabb –a
legtöbb ingert nyújtó– pontot nézzük.
(Gage 2006:168; Masters of Stage Lighting...)
| Színházi
nézőtér |
 |
Mély
tónusú színek és „fénykúp”
világítás
(Alabama Theatre, Bahman Farzad terve) |
Kép
forrás:
https://www.flickr.com/photos/75555320@N04/galleries/
72157629097073644#photo_4018275312 |
A színpadi világítás (fénydramaturgia)
a díszlettel egyenrangú alkotóeleme a színpadi
látványnak, a fény része a hatáskeltésnek,
a mondanivaló kiemelésének. A világítás
a vizuális hangsúlyozás egyik fő eszköze,
a néző figyelmét irányítja,
kiemel vagy elrejt, teret képez, illúziót
kelt, hangulatot teremt, érzékelteti az idő
múlását.
A világítástechnika az elmúlt évtizedekben
hatalmasat fejlődött, megvalósítható
a mozgó, színes, változó intenzitású
fények és fénytrükkök sokasága.
A színes fény úgy viselkedik, mint valami
„közeg”: térképző ereje, szinte
„sűrűsége” van, megváltoztatja
az árnyékok színét és szürreális
atmoszférát teremthet. Utalhat másik –távoli–
helyszínre, vagy más –múlt ill. jövőbeli–
időre. A fényeket a reflektor elé szerelt
szűrőkkel színezik, de a jövő itt
is a színes LED-é. Érdekesség, hogy
a színes fényt is használták már
a 16.századi színpadokon: üvegedénybe
színes folyadékot (pl. vörösbort) töltöttek,
és mögé fényforrást helyeztek
el. (Götz 2001:79)
| Színes
megvilágítás |
 |
 |
Lent
a valós cselekmény tere,
a felső szint szürreális, álomszerű |
A
színes fényeknek
térképző erejük van |
Kép
forrás:
1. http://jkstheatrescene.blogspot.hu/2011/08/review-rent.html
2. https://goboman.wordpress.com/category/theatre/page/4/ |
A megvilágítás főbb jellemzői:
– fényerő
– világítás módja (közvetlen,
közvetett, pontszerű, reflektált)
– lágy vagy éles kontúrt adó
fény
– általános vagy irányított
fény
– fény iránya
– fény színe
mind jelentéssel és jelentőséggel
bírnak a színpadon.
Az arcot érő különböző irányú
megvilágítás képes megváltoztatni
a karaktert: a felülről jövő, az „isteni
fény” megdicsőít, a lentről megvilágított
arc démonikussá, félelmetessé válik.
A fény és színe módosítja
a jelmez és egyéb tárgyak, anyagok vizuális
minőségét is.
| Megvilágítás
iránya |
 |
| Az
arcot érő megvilágítás
iránya megváltoztatja a karaktert |
Kép
forrása:
Lighting: Discussion
http://wiki.blender.org/index.php/Doc:2.4/Books/Essential_Blender/11.2.
Lighting:_Discussion |
Színészek
Jelmez
A ruha: jelzés, – a valóságos életben
is sokat elárul viselőjéről, a színpadon
pedig ez a legfőbb feladata. A színpadi jelmez –még
ha történelmi is– mindig tükrözi
saját korát, de előfordult az is, hogy divatot
teremtettek egyes színpadi viseletek. Sokáig nem
volt szempont a korhű viselet, erre csak a 19.sz. közepe
óta kezdtek törekedni. A 20.sz. elejétől
kezdve pedig már nem a korhűség az elsődleges,
hanem a jelkép, a jelzés. A kísérletező
színpadokon el is mosódhat a díszlet és
a jelmez közötti határ, a statikus szereplők
(pl. a kórus) öltözetét tulajdonképpen
a díszlet részeként komponálják.
| Színes
kórus |
 |
Beethoven
Fidelioja a Magyar Operaház színpadán:
Finálé, fent a kórus szivárványszín-rendben |
Kép
forrás:
http://www.revizoronline.com/hu/cikk/3831/miert-kell-mindenkinek-az-operahaz/ |
A jelmezek a karakter típusát, lelki világát
fejezik ki. A jelmez minden részlete (forma, szín,
anyag, dísz) jelezhet valami lényegeset.
Commedia dell' arte
Az itáliai commedia dell' arte (16-18.sz.) rögtönzésre
és állandó szereplőkre épült,
íme néhány a főbb karakterek közül: Capitano (Kapitány): spanyol
kalandor, szájhős, nőcsábász; Arlecchino (Harlekin):
szegény szolga, látszólag együgyű,
de éles eszű, kaján figura; Pantalone:
gazdag, zsugori, ingerlékeny; Tartaglia:
dadogó, öntelt és nevetséges. Ez utóbbi
karakter sárga-zöld jelmezt visel, mely Európában
évszázadokon át az udvari bolondok színe
volt.
(Commedia dell'arte).
| Commedia
dell' arte karakterek |
 |
Capitano
sárga-vörös (spanyol) ruhában |
Arlecchino
jellegzetes mintájú tarka öltözetben |
Pantalone
vörös-feketében |
Tartaglia
zöld-sárga bolondszínekben |
Kép
forrás:
https://www.pinterest.com/pin/165225880051583792/ |
A színházban a színek nemcsak a vizuális
kiemelés alapeszközei, hanem hangsúlyozott kódszerepük lehet. Ha pl. két szereplőn
azonos színű ruha van, akkor feltételezzük,
hogy valami módon összetartoznak. A szín
kifejezhet drámát és humort: a komor fekete,
a mélyvörös és lila a súlyos
tragédiák színkelléke, az élénk
piros, sárga és zöld pedig bohócruhák
színe lehet. A színdramaturgiát már
a középkorban felfedezték: a misztériumjátékokban* Jézus viseli a legfehérebb
ruhát, Isten pedig bíborpalástban,
prémben jelenik meg, úgy mint a korabeli király.
*Misztériumjáték:
angol és francia területeken alakult ki (14.sz.)
a liturgikus drámákból, tárgya elsősorban
Jézus élete volt. Magyarországon a betlehemezés
is a középkori misztériumokból alakult
ki, ezért nevezték paraszti misztériumjátéknak
is.
A jelmez színének kódszerepét két
példával szemléltetjük:
Három nővér
Csehov drámájában
az író által előírt színeket
viselnek a szereplők: Olga, a legidősebb nővér dolgozó nő,
kék jelmezt hord (a kék hagyományosan a
munkaruhák színe), Mása feketét (a családi gyász miatt), Irina a legfiatalabb lány pedig fehéret, mert névnapját
ünnepli. Egy további női szereplő Natalja,
egyszerű falusi teremtés, aki „ízléstelen”
–rendszerint piros vagy rózsaszín– ruhában
lép színpadra. Csehov instrukciói alapján a világ színházaiban
többnyire azonosan választják a színeket
a jelmeztervezők.
| Csehov:
Három nővér |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Nemzeti Színház (2010):
Udvaros Dorottya, Péterfy Bori, Schell Judit |
A
dráma több szereplője, jobb
oldalt Natalja rózsaszínben |
| A
világ különböző színházaiban,
különböző felfogású
előadásokban |
Kép
forrás:
1. https://ccmpr.wordpress.com/2010/10/20/studio-drama-series-opens-with-
anton-chekhovs-three-sisters/
2. http://sevgym14.ru
3. http://www.stihi.ru/2011/07/07/8775
4. http://www.nedgallagher.com/journal/archives/cat_stratford_ontario.html
5. http://fidelio.hu/szinhaz/galeria/harom_nover_galeria
6. www.revistanudo.com/ |
Stuart Mária
A másik példa Schiller Stuart Mária c. drámája, ill. Donizetti ebből készült operája. A két
királynő legtöbbször ezeket a színeket
viseli: Erzsébet angol
királynő skarlátvöröset, Stuart
Mária skót királynő feketét.
A színválasztást indokolja, hogy korabeli
festmények tanúsága szerint valóban
viseltek ilyen színű ruhát, de sokkal inkább
szimbolikus: a vörös a hatalom színe, a fekete
pedig a mártíré, a halálra ítélt
riválisé.
| Schiller,
ill. Donizetti: Stuart Mária |
 |
 |
| A
darab különböző színházakban,
különböző felfogású
előadásokban |
Kép
forrás:
1. http://www.theartsdesk.com/opera/mary-stuart-opera-north
2. http://www.arture.eu/MARIA%2BSTUART,37365,10098,media.html
3. http://www.theatermania.com/new-york-city-theater/reviews/06-2002/
maria-stuart_2281.html |
Smink és maszk
A színész egész testével játszik,
de legfontosabb mégis az arca, és különösen
a szeme. Nagy térben, nagy távolságból
nézve az arcvonások elmosódottak, a kontrasztok
életlenek, így a színészi mimika
alig érvényesül, ezért igényelnek
az arcvonások hangsúlyozást. A klasszikus
színjátszásban szerették a tekintetet
kiemelni.
| Arc
és szem |
 |
 |
 |
A vonásokat hangsúlyozó,
felnagyító arcfestés |
Félmaszk
egy
modern darabban |
Kínai
arcfestés
(férfi színész,
női szerepben) |
Kép
forrás:
1. http://makeupteater.blogspot.com/2011/07/make-up-gliter.html
2. http://www.badische-zeitung.de/ettenheim/heimschule-spielt-stueck-von-
brecht--16703343.html
3. www.nocaptionneeded.com |
A smink és különösen a maszk (vagy félmaszk) a karakter kifejezésére
ill. felerősítésére szolgál,
vonásait erős színekkel, éles kontúrokkal
rajzolják meg. Az álarc készülhet valamely anyagból, lehet az arcbőrre
festett, továbbá ezek kombinációja,
mindegyik típusra vannak ősi és mai példák.
A maszkot a modern európai színjátszásban
ma ritkán használják, pedig kezdetben a
görögöknél, majd a középkorban,
soha nem maradhatott el. A színjátszás
kialakulásának kezdetén az álarc
jelezte az állandó szereplőt (istenséget,
hőst) vagy egy jellegzetes karaktert.
Az arcfestés és egyéb kellékek (paróka,
álszakáll) teszik lehetővé, hogy a
színész nemet vagy bőrszínt váltson,
véres „sebesülést” szenvedjen,
vagy a színpadi karakter egyik felvonásról
a másikra évtizedeket öregedjen. Európában
a középkor végéig, a hagyományos
keleti színjátszásban sokszor ma is, a
női szerepeket férfiak játsszák.
Távol-Kelet
A keleti színházművészetben a jelmez
még informatívabb, a tradicionális ruhákat,
maszkokat a közönség „olvasni” tudja.
A távol-keleti színházakban a művészek
hagyományosan előírt, a színpadi szerep
személyiségét kifejező arcfestést
ill. színes álarcot viselnek. A szín a
jellem előrevetítése, melyet a közönség
azonnal felismer. (History of theatre)
| India
– hagyományos színházi maszkok |
 |
 |
| Kathakali
maszk |
Sugriva
maszkja |
Kép
forrás:
1. http://mohanji.org/category/life-and-living/page/5/
2. en.wikipedia.org/wiki/History_of_theatre |
A japán (kabuki, no) színjátszás
meghatározott színkódot használ
az egyes szerepekre: fehérre festett arca van a főhősnek
és a gazdag embernek, barna az arca a közönséges
mellékszereplőnek, aki a szabadban dolgozik, vörös
az arca a gonosztevőnek vagy a részeges figurának.
Fehérre festett arcon a kék csíkok a kísértetet
(a nem élő embert) jelentik.
A női szerepeket férfiak (onnagata-k) játsszák,
az ő arcuk is fehérre festett, a szem körül
finom vörös vagy rózsaszín árnyalatokkal. (Nakamura 1992)
Érdekesség:
- Japánban hagyományosan a női szerepet játszó
színész alakítja a fehér oroszlán-démont
is.
- Európában a középkor végéig
szintén férfiak játszották a női
szerepeket.
| Japán
maszkok |
 |
 |
 |
Onnagata:
női
szerepet alakító férfi
(Bando Tamasaburo) |
Kísértet-maszk |
Kabuki
figura |
Kép
forrás:
1. http://ditadinchiostro.blogspot.com/2012/07/colori-proibiti-per-la-bellezza-
si.html
2. http://www.kabuki21.com/kurozuka.php
3. http://www.margraffix.com/ |
A kínai operában is előírásos
a szereplők maszkja és színkódja,
a közönség az arcfestésből képes
leolvasni a szereplő jellemét: a vörös
arc a bátorságot, nemes erényeket jelzi,
a fekete a durvaságot, a bíborvörös
a becsületességet, a kék a hűséget.
A gonosztevők, árulók arca fehér,
az erőszakos, makacs figuráé zöld. A
magas rangú figurák piros kosztümöt
hordanak, az alacsonyabb rangúak kéket, az idős
személyek barnát és zöldet.
| Kínai
opera |
 |
| Hagyományos
maszkok |
Kép
forrás:
http://beijingoperaresources.info/teachers |
Színbabonák
Azt mondják, a színészek babonás
népek, a számukra „bajt hozó”
dolgok között persze színek is vannak. Magyar
színpadokon nem szeretik a kék jelmezt, az olaszok
a lilát, spanyol nyelvterületen kerülik a sárgát,
a franciák a zöldet, az angolok a kéket és
zöldet. Egyedül a franciák tudják megmagyarázni
miért is kell kerülniük a zöld jelmezt.
Legnagyobb drámaírójuk Molière színházszervező, rendező és színész
is volt. 1673 február 17-én, előadás
közben lett rosszul, tüdővérzést
kapott. A darabot végigjátszotta, hazament, de
röviddel ezután meghalt. Még a darabbeli
zöld jelmeze volt rajta.
|
Felhasznált és ajánlott
irodalom:
Commedia dell'arte - Wikipedia
Gage:
Colour in Art
Götz:
Színház-néző
History of theatre - Wikipedia
Honti:
Színház. Típusok és alapfogalmak
Lighting: Discussion
Masters of Stage Lighting and Their Ideas on Colour
Moholy-Nagy:
A Bauhaus színháza
Nakamura:
Kabuki
Színjátékok, színészek, színészet
- ókor
TESz
Benkő (szerk.):
A magyar nyelv történeti etimológiai szótára
Voigt:
Viselt-e álarcot az „ál, álnok alak”?
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E)
|
