A régi korokból természetesen a kiváltságos
rétegek viseletéről tudunk a legtöbbet,
erről maradtak fent képi ábrázolások,
tárgyi és írásos emlékek.
A hatalommal rendelkezők (uralkodók, egyházi
méltóságok, hadvezérek) mindig sokkal
színesebb-díszesebb ruhát hordhattak mint
a nép, a ruha anyaga, elkészítése
és festése sokáig drága volt. A
cifra öltözködés, a „túl sok
hívság” jellemhibára engedett következtetni
a középső és alsóbb társadalmi
rétegek körében. A szegények évekig-évtizedekig
hordtak egy-egy darabot, és ha festették is az
anyagot, csak gyengébb színezékhez jutottak
hozzá.
Történeti vázlat
A csekély számú óegyiptomi textilleletek
általában nyersszínűek, de ismerünk
festett darabokat is. Növényi eredetű színezékeket
használtak: festőcsüllenget (kék), sáfrányt
(sárga, narancspiros), buzérgyökeret, hennát
(vörös). Zöldet és olcsó bíbort
kétféle festék keverésével
állítottak elő (zöldet kékből
és sárgából, ill. bíbort
kékből és vörösből). Ritkaságnak
számít, hogy szervetlen anyaggal is festettek,
vörösokker levébe áztatták a
textilt. (Az okker földfesték, pigmentje súlyosabb,
nagyobb méretű, és roncsolja a textilt. A
textilfestés gyakorlatában sosem vált általánossá
a földfestékek használata.) (Hall
R. 2001:10; Art Quill Studio)
Az ókori Rómában a kelmefestők színek
szerint szakosodtak, külön neve volt a festőmestereknek: violarius (ibolyaszínt festett), crocotarius (sárga, sáfrányszín), flammarius (vörös), purpurarius (bíbor). (Ürögdi
1969:98)
Voltak továbbá kék- és mályvafestők
is, ez utóbbiak lilás színt állítottak
elő. Az ókori mediterrán kultúrákban
–a fehér mellett– leginkább a meleg
színeket szerették.
A római nők házasságkötésük
alkalmával sárga, narancs v. piros ruhadarabokat
és fátylat (flammeumot) viseltek, ezek
a színek a nők világához tartoztak. Vénusznak, a szerelem istennőjének
az aranysárga és a zöld volt a színjelképe.
| Római
polgárok |
 |
 |
| Bíbor,
zöld, kék, sárga és fehér
ruhaszínek (pompeji freskók) |
Kép
forrás:
1. http://www.italymagazine.com/featured-story/ancient-roman-beauties-
and-their-makeup-bag
2. https://www.pinterest.com/hayleyfrancise/chapter-4-etruria-and-rome/ |
A textilanyagok színezésében több
ezer éves tudás halmozódott fel a középkor
végére. A textilfestékek készítése,
kereskedelme és felhasználása az európai
ipar egyik motorja volt sok évszázadon át,
és városok, régiók gazdagodtak meg
belőle. Európa térképén a közép-
és újkori textilkészítés
központjai nagyjából egybeesnek a mai legfejlettebb
régiókkal. A szövetek iránti növekvő
kereslet a mechanika és a gépipar fejlődésére
volt serkentő hatással, a színek iránti
igények pedig a kémiára és vegyiparra.
(Endrei 1989:36; Spufford 2007:229; Pastoureau
1987:19)
| Kelmefestők |
 |
 |
| Flamand
műhely (15.sz.) |
Indigó
festés (17.sz.) |
Kép
forrás:
1. en.wikipedia.org/wiki/Natural_dye
2. http://fileunderfiber.blogspot.hu/2011/05/from-alizarine-to-vermilion-
color.html |
A későközépkorban a technológia
és kereskedelem fejlődésével, az életszínvonal
növekedésével párhuzamosan a viselet
egyre színesebb lett a polgárság körében
is. Az öltözködés terén egyáltalán
nem volt „sötét a középkor”!
Egy időben divatos volt, hogy egy öltözék
jobb és bal oldalát kétféle élénk
színű anyagból varrták, ez az ún. mi-parti (felemás) ruha. Később már
csak az udvari bolondok hordtak ilyet. (Broby-Johansen
1969:342)
| Mi-parti
(felemás) ruhák |
 |
| 14-16.
századi öltözetek – élénk,
kontrasztos színek |
A középkor és reneszánsz kontrasztos,
élénk színei után az európai
barokk (17.sz.) „súlyos”, sötét
színeket hozott az öltözködésbe.
| A barokk ruhaszínei |
 |
 |
Magyar női viselet
|
Rubens
önarcképe feleségével
(1610) |
Kép
forrás:
1. http://www.magyarmuzeumok.hu/kiallitas/176_
2. - |
A magyar vonatkozású adatok közül érdekes
egy angol utazó feljegyzése, aki az 1660-as évek
végén járt Magyarországon, a Royal
Society megbízásából. Észreveszi,
hogy itt harchoz, lovagláshoz szabott a viselet, és
„... a magyarok nagyon szeretik a színeket, kék,
sárga, zöld és vörös ruhákat
hordanak, fekete öltönyöket nemigen lehet látni,
mert még a papok is hosszú vörös ruhában
járnak.” (Jankovics J. 1990:23)
Rokokó és ipari forradalom
Elsőre furcsa lehet együtt a címben szereplő
két fogalom, pedig ha az idővonalon nézzük,
a két időszak átfedi egymást: ez a
18. század, a felvilágosodás százada.
Az ipari forradalom egyik húzóágazata a
textilipar volt, és folytak a kutatások a kémia
és a fizikai optika* tudományában is. (Gage
2000:134)
*Newton 1704-ban adta ki Opticks or
a Treatise of the Reflections, Refractions and Colours of Light c. munkáját, a modern színelméletet
is megalapozó művét.
Ekkor alakultak ki a modern színtudomány és
a háromszínnyomás technikai alapjai. Mindez
tükröződött a kor öltözködésében,
mert bár a rokokó ruha többnyire kényelmetlen
és túldíszített, de a színek
kifinomodnak.
(Pastoureau 1987:38)
Most először lesz divat a pasztell szín, csökken
a tiszta színek és az erős kontraszt kedvelése,
és elkezdenek ügyelni a ruha és kiegészítők
(kalap, legyező, cipő) színbeli összehangolására.
Ekkor kezdenek távolodni egymástól a férfi
és női polgári viseletek színei: a
férfiruhák inkább sötétebb
és semleges színűek, míg a nőké
színes marad, de egyre világosabb árnyalatú.
Ekkor kezd feminin színné válni a rózsaszín.
| Rokokó színek, minták és ruhák |
 |
 |
 |
Kép
forrás:
1. https://www.pinterest.com/erlindaj/17th-century/
2. https://historiadeltraje.wordpress.com/tag/petillo/
3. ? |
| |
 |
 |
 |
| Különleges pasztell árnyalatok |
Kép
forrás:
1. https://www.pinterest.com/pin/69172544250158921/
2. http://www.metmuseum.org/collection/the-collection-online/search/159249
3. http://makeyourideasart.com/art/masters-of-art-thomas-gainsborough-
1727-1788/ |
Ebben a korban születik meg a különböző
árnyalatok megnevezésének igénye
is, a francia királyi udvarban „felfedezik”
a színneveket. Nem tudjuk, hogy előkelőségből
vagy bolondozásból, de különleges neveket
találtak ki, pl.: bolhaszín (couleur de puce),
trónörökös-kaka szín (caca Dauphin),
és hasonlók, melyekből Ráth-Végh
István könyveiben többet is találunk.
(Ráth-Végh 1936 és
1977)
Protestáns viseletek
A Luther-féle vallásreformáció
Európa protestáns országaiban elsöpörte
a buja tarkaságot, a polgárság megvetette
a hivalkodást és tiszta feketébe öltözött,
amit csak a fehér kiegészítők (gallér,
főkötő) oldottak egy kissé. A jómódú
ember persze a színtelenségben is megtalálta
a módját, hogy öltözetével jelezze
vagyoni státuszát, lásd az alábbi Rembrandt-portrék közül Soolmansét.
| Holland
polgárok |
 |
 |
Holland
polgárok fekete és fehér öltözetben,
Rembrandt képein.
Balra: a Claesz házaspár (1641);
jobbra: Soolmans portréja (1634) |
Azonban a fehér és fekete is „nehéz”
szín, mert a természetes kelme mindig tört
(sárgás, barnás, szürkés) színű,
és nem volt könnyű árnyalatmentes tiszta
fehéret és feketét előállítani.
A fehéret a kelmék sárgás színének
vegyi úton való kivonásával érték
el: aludttejjel kezelték az anyagot, ami savas közeg;
vagy kiterítették a napra, ott volt heteken át
és az UV sugarak kiszívták a sárga
színt. Feketét egyes növényi festékek
(tölgygubacs, kékfa v. kempisfa) eredményeztek.
(Pastoureau 2012:182 és 1987:35;
Finlay 2004:102)
A viseletek később ugyan visszaszínesedtek,
de ünnepi alkalomra ma is a fekete-fehér az elvárt
összeállítás.
Munkaruhák
A munkaruhák színe évszázadok óta
a mai napig a szürke-kék-barna színtartományban
van, a szürke és barna általában festetlen,
nyers-színű textilt jelent. Tiszta fehér
textilt előállítani és tisztán
tartani sosem volt egyszerű. A céhekben vagy házilag
készített és a közemberek által
viselt természetes anyagok nem túl színesek: sárgás, törtfehér (gyapjú,
len, kender, bőr), szürke (posztó, nemez), sárgásbarna, drapp (kender, gyapjú).
Ha festeni akarták, kerti növényekből
(rezedából, rekettyéből), vadon termő
bogyókból, gyökerekből olcsó,
nem túl erős festőanyagot tudtak nyerni. A
munkaruhával szemben a tartós, erős anyag
volt a fő követelmény, melyen a kopás
és a piszok sem volt feltűnő.
| Holland
polgárok és munkások |
 |
Kék,
barna, szürke, fehér, kevés piros és
sárga
(Színes nyomat, 18.sz. vége) |
Kép
forrás:
http://www.oldantiqueprints.com/Headdress-en.html |
A munkaruhák gyakori színe (férfiak és
nők számára is) a kék, a hagyományt
a szóhasználat őrzi: a kékgallérosok a fizikai munkások, a fehérgallérosok az irodai dolgozók, vezetők.
Az angolszász világban
vannak más „színes galléros”
szakmák is: a zöldgalléros a környezetvédő,
a rózsaszíngalléros a női munkakörben
dolgozó, a szürkegalléros a szakmunkás
ill. a nyugdíj mellett dolgozó, stb.
| Munkásnők |
 |
 |
 |
Munkaruhák:
törtkék, barna, nyersfehér
15-16. századi ábrázolások |
Kép
forrás:
1. http://en.wikipedia.org/wiki/Limbourg_brothers
2. http://resources42.kb.nl/MIMI/MIMI_MMW_10F33/MIMI_MMW_10F33_
007R_MIN_1.JPG
3. https://thehistoricfoodie.wordpress.com/2012/11/29/the-victualling-trades/ |
| Munkások |
 |
Munkaruhák:
törtkék, barna, nyersfehér
J.F.Millet és G.Courbet képeinek részlete
(19.sz.) |
A nehéz fizikai munkát végzők világában
az ünnepi viselet annál színesebb, ezt mutatja
az ünneplő ruhák és a karneválok
tarkasága (Ünnepek).
„Blue jeans mester”
Néhány éve bukkant fel egy ismeretlen észak-olasz
festő néhány képe városi koldusokról,
nyomorgó családokról. Amennyiben a képek
eredetiek (és nem kortárs „tréfák”),
akkor azt olvashatjuk le róluk, hogy a 17-18.századi
Itáliában a legszegényebbek a maihoz nagyon
hasonló karakterű, kék denim anyagú
ruhákat hordtak, igaz, már a munkásoknak,
tengerészeknek sem megfelelő, szakadt, rongyos darabokat.
(Master of the Blue Jeans)
| „Blue
jeans mester” |
 |
 |
| Ismeretlen
észak-olasz festő koldusokról készült
képei |
Kép
forrás:
http://www.artsology.com/blog/2011/01/the-master-of-the-blue-jeans/ |
Egyéb forrásokból tudható, hogy
a 17.századi genovai tengerészek a mai kék
farmervászonhoz nagyon hasonló erős, strapabíró
öltözeteket hordtak, így valóban elképzelhető,
hogy az általuk levetett holmikat a város legszegényebbjei
örökölték.
Festékforradalom
A 17-18. század folyamán újabb és
újabb pigmenteket fejlesztettek, elsősorban francia,
angol és német kutatók.
(Delamare 2009:82)
Legnagyobb hatása alighanem a Perkin által elindított festékforradalomnak volt
(1856). Perkin fiatalon festékgyárat
alapított, kőszénkátrányból
készült lila festéke, melynek a mauve ([francia] mályva) nevet adta, – évtizedekig
rendkívül kedvelt volt a viktoriánus Angliában.
A szín elterjedéséhez és népszerűségéhez
maga Victoria királynő
is hozzájárult, mert sokáig viselte férje, Albert herceg halála (1861)
után. Az 1860-as éveket ezért a „mályva
évtizedének” nevezték.
A már régóta nem használt ókori
bíbor után ismét lehetett élénk
lila és bíbor színezéket készíteni,
melynek népszerűsége máig töretlen.
(Finlay 2004:351)
| „A
mályva évtizede” |
 |
 |
 |
| Korabeli
divatrajz |
A népszerű
„mauve” színű ruha, 19.sz. második
fele, Anglia |
Szinyei
Merse Pál:
Lilaruhás nő (1874) |
Kép
forrás:
1. http://www.vam.ac.uk/users/node/5417
2. http://www.sciencemuseum.org.uk/online_science/explore_our_collections
/objects/index/smxg-67835
3. - |
A divat Magyarországra is eljutott, Szinyei
Merse Pál a Lilaruhás nő c.
képét (felesége portréját)
1874-ben festette. Vidéken a jobb módú
lányok violaszín kötényt
hordtak. (Hoppál 1990:41)
A kőszénkátrány a 20.század
közepéig a szerves vegyipar legfőbb nyersanyagbázisa
volt, és a szintetikus pigmentgyártás fellendülését
hozta. Azóta a legélénkebb árnyalatokat
is elő lehet állítani, és egyik szín
sem drágább, mint a többi, így a színes
öltözet státuszjelző szerepét jóformán
elvesztette. Ma bárki bármilyen színt viselhet,
a választás fő szempontja az alkalomhoz,
életkorhoz, testalkathoz és az aktuális
divathoz való alkalmazkodás.
|
Felhasznált és ajánlott
irodalom:
Art Quill Studio
Boulnois:
A selyemút
Bradley:
Colour an Meaning in Ancient Rome
Broby-Johansen:
Az öltözködés története
Delamare – Guineau:
Colour
Endrei:
Patyolat és posztó
Finlay:
Színek
Gage:
Colour and Meaning
Hall, R.:
Egyptian Textiles
Hoppál:
Tulipán és szív
Jankovics J.:
Régi erdélyi viseletek
Master of the Blue Jeans
Pastoureau:
A fekete
Pastoureau:
L'uomo e il colore
Ráth-Végh:
Hatalom és pénz
Ráth-Végh:
Királyok divatjától a divatkirályokig
Spufford:
Hatalom és haszon
Ürögdi:
Róma kenyere Róma aranya
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E)
|
