Látás és nyelv
Az emberi evolúció során a látás
rendkívül fontos volt a táplálékszerzésben,
a veszélyek elkerülésében és
a csoporton belüli együttműködésben.
A már korábban idézett Bickerton-elmélet (2004:85)
szerint az emberi gondolkodás és a nyelv kialakulása
szoros összefüggésben lehetett a fejlett látással.
A térbeli tárgyak észlelése, éles
megkülönböztetése, térbeli viszonyainak
(hely, távolság) felismerése tette lehetővé
az elsődleges reprezentációs rendszer kialakulását.
A reprezentáció a külvilág tárgyainak
leképeződése a megfigyelő érzékszerveiben,
ezt követően alakulhattak ki az agyban a megfelelő
fogalmi kategóriák: pl. „kő”, „fa”,
„gyümölcs”, „madár” stb.
A fogalmi kategóriák létrejötte után
fejlődhetett ki az ún. másodlagos reprezentációs
rendszer, ami lényegében a nyelv alapja. Bickerton szerint az emberi faj nagy agymérete nemcsak következménye,
hanem oka is lehetett a nyelv kialakulásának.
Ha elmélete helytálló, akkor a fejlett
látás vezetett el a differenciált eszköz-használathoz
és a beszédhez, mely kiemel bennünket az
állatvilágból.
A nyelv és a látás vezérlése
agyunknak különböző részein történik,
az agyféltekék más-más funkciókért
felelősek, az oldalak dominanciája aszimmetriát
mutat. Erősen leegyszerűsítve: a jobb agyfélteke
az érzelmek, a szintetizáló gondolkodás
és a látás központja, és Bickerton elmélete szerint itt lehetett az „előnyelv”
kialakulásának helye.
(Hámori 1985:139)
Az agyféltekék
funkciói |
|
Kép
forrás:
http://wallpapermi.com/Art_Design/Vector |
»
A látás jelentősége
Főbb különbségek a
vizuális és a nyelvi
kommunikáció között:
Farkas Attila Márton szerint:
„A nyelvre a sorrendiség jellemző, a képre
viszont az egyidejűség, az azonnaliság. (...)
A kép a maga összes információjával
egyszerre jelenik meg.”
(Farkas A.M. 2005:20)
A főbb különbségek:
Képi szimbólum
/
„képi leírás”
|
Betűírás
/ szöveg |
Komplex egységekből
áll |
Elemi egységekből
áll |
Szintetizáló
szemléletű |
Analitikus szemléletű |
Bokorszerű, hálózatos |
Lineáris |
Csomagszerű |
Szekvenciális |
Tömör (takarékos) |
Részletező |
„Dinamikus” (interaktív) |
„Statikus” (nem
interaktív) |
Intuícióval
(is) dekódolható |
Rációval
dekódolható |
Érzéki |
Nyelvi |
Implicit tudás |
Explicit tudás |
A beszélt/írott nyelv és a „kép”
más csatornákon át, különböző
információkat közvetít, és
szerencsés esetben a kettő kiegészíti
egymást. A kép különösen hatékonyan
tudja (képes rá!) segíteni az új
ismeretek megértését, befogadását.
Az iskolai tankönyvekből, az ismeretterjesztő
és a tudományos művekből nem maradhatnak
el a szemléltető ábrák. Sok mindent
lehet „vizualizálni”,
képpé fogalmazni, megfelelő ábrákkal
szó- és írásbeli információk
tömege takarítható meg. (Gombrich
1977)
A kép mást „tud” mint a nyelv, az írott
szöveg – van amiben többet, van amiben kevesebbet.
Ideális esetben a kettő együtt szerepel: a
kép megmutatja „hol és hogyan”, a szöveg
elmondja „mit és miért”.
A vizuális kommunikáció
feladata
és felelőssége
A tömegkommunikáció feladata a tájékoztatás,
ismeretközlés, befolyásolás, meggyőzés,
a közvélemény alakítása,
szórakoztatás. A média világát
ma valóban jobban uralja a kép, mint évtizedekkel
ezelőtt, egyre találékonyabb (és olykor
agresszívebb) formáit alkalmazva a meggyőzésnek.
A látványra, különösen a mozgó
és színes képekre (valójában:
megrendelőikre és készítőikre)
nem kis felelősség hárul, mert a kép
(a látvány) nem csak hatásos, de eleve
hitelesnek tekintjük: „Hiszem, ha látom”
–vagy– „Igaz, hisz' a két szememmel
láttam!”
Pedig képekkel is lehet hazudni !
A diktatúrákban előfordult, hogy a kegyvesztett
párttárs alakját kiretusálták
a csoportképből. Egy film vagy képsorozat
jelentését meg lehet változtatni pusztán
azzal, hogy a képeket más sorrendben vágják
össze. A filmipar szinte tökélyre fejlesztette
a filmtrükkök arzenálját, melynek feltétele
az emberi látás sajátosságainak
alapos ismerete. Egy képből ki lehet vágni
olyan részt, aminek jelentése más vagy
épp ellentétes, mint az eredetié. A montázstechnika
vagy a sokat emlegetett „fotosoppolás” képes
meghamisítani a valóságot. Jelentésmódosulást
eredményez, ha egy képnek különböző
címeket adnak, mert a néző az adott címet
próbálja belelátni a képbe.
A 3D világban is „hazudhat” a látvány,
a szem becsapásán alapulnak a bűvészmutatványok,
de ezt a bűvészek (illuzionisták) nem is
tagadják...
Propaganda |
|
A
befolyásolás szándéka jól
megfigyelhető a politikai plakátokon.
Az 1920-as években alkotó El Liszickij non-figuratív,
konstruktivista plakátjai a propagandát
szolgálták, a szovjet (akkor nagyrészt
analfabéta) lakosságnak szóltak. |
Kép és ismeretátadás
Az utóbbi évtizedekben egyes filozófiai
irányzatok újra „felfedezték”
a képet, a vizualitás jelentőségét
a gondolkodásban és a tudás átadásában.
Az érdeklődőknek Nyíri Kristóf publikációit ajánlom figyelmükbe.
„A tudomány ma egyre inkább visszatérni
látszik a köznapi gondolkodás talaján
soha kétségbe nem vont, ám kivált
a huszadik század első felének pszichológiája
és filozófiája által úgyszólván
föld alá kényszerített felfogáshoz,
miszerint az emberi gondolkodás eredendően nem szónyelvi
formában, hanem lelki képek közegében
zajlik. (...) a gondolatok közlésének
a puszta szónál alkalmasabb eszköze lehet
a képpel kiegészített szó, vagy
olykor a puszta kép is. A képi elem az üzenetet
tömörebbé, konkrétabbá, a befogadó
adott helyzetéhez-helyéhez jobban illeszkedővé
teheti.” – mondja Nyíri
Kristóf (2001b:59)
Műszaki
terv |
|
A
rajzot szöveg egészíti ki, de a rajz
hordozza a lényegi információt.
Leonardo da Vinci rajza (15-16.sz.)
(Leonardo balkezes volt és tükörírással
írt) |
Kép
forrás:
https://www.pinterest.com/hkiro/leonardo-da-vinci/ |
Nyíri hivatkozik Latourra, aki „... az írás és
képi ábrázolás mesterségét
jelöli meg a modern tudomány végső alapjaként.
Az írás és a képi ábrázolás
technikái a megismerés tárgyait hordozhatóvá
s ugyanakkor maradandóvá, a megismerés
hatalmi központjaiban összegyűjthetővé,
bemutathatóvá, egymással összeilleszthetőkké
teszik” (u.o. 69).
A kép-sokszorosítás lehetősége,
a nyomtatott képek szerepe messze több mint egy
szövegfolyam megtörése esztétikus illusztrációkkal. W.M. Ivins meggyőzően
fejtegeti: „... képek nélkül alig
létezne modern tudomány, technika, régészet
és etnográfia – ugyanis végső
soron mindezek a pontosan megismételhető vizuális
vagy képi tények által közvetített
információn alapulnak. (...) a kép a
modern élet és gondolkodás egyik legjelentősebb
és legerőteljesebb eszköze.” Példaként
említi, hogy az ókori görög botanika
fejlődésének fő akadálya a képi
technika hiánya volt, ugyanis szavakkal nem lehet felismerhetően
definiálni a növények fajtáit, képkészítés
és pontos reprodukció híján pedig
nem lehet a magasabb szintű tudást továbbadni.
(Ivins 2001:10 és 18)
A képalkotás technikájának szerepét
emeli ki Nyíri is:
„A természetes emberi életvilágot
általában erős vizuális benyomások
jellemzik, a hang-nyelv is mimikával és gesztusokkal
szövődik egybe, ám maradandó képeket
teremteni sokkal-sokkal nehezebb, mint szavakat kimondani; a
beszélő ember többnyire tehetetlen, ha képek
létrehozásáról van szó. Az
alfabetikus írás és kivált a könyvnyomtatás
úgyszintén a kép rovására
segíti a szót. Csak a digitális fényképezés
és a számítógépes grafika
eszközeivel válik mindenki számára
lehetővé vizuális alkotások létrehozása,
s kezdődik meg a képek világának rehumanizálása.”
(Nyíri 2007:4)
Minden társadalom elsőrendű feladata a tudás
átadása az új generációk
számára. (Bubik 2013)
Gutenberg megoldotta a szöveges ismeretátadás
problémáját, milliók számára
tette elérhetővé a tudás írott formáit. Ennek az volt az „ára”, hogy
a korábban képeket és színeket tartalmazó
könyv –a kódex– helyét átvette
a képet alig, színt pedig még kevesebbet
tartalmazó, és így sokkal olcsóbb fekete-fehér nyomtatvány.
Ennek következtében („mellékbüntetésül”)
a színek szerepe alárendeltté vált,
a színekről való tudás háttérbe
szorult még olyan területeken is, ahol a szín
lényegi elem. (Ma is megjelennek vizualitással
kapcsolatos könyvek színes ábra és
a színek említése nélkül!)
„A polikróm világot a monokróm váltotta fel” – állapítja meg
a színkutató történész, Pastoureau. (2012:156)
A vizuális ismeretek átadása a 19.század
végéig nehézkes és hiányos
maradt: vonalas rajzok (fa- és rézmetszetek),
sokszorosítható, de költséges nyomatok,
egyedi festmények csak kevesek számára
voltak elérhetőek. Pedig a tudás egy jelentős
része a (sík- vagy térbeli) látványhoz
kötött, melyben a színnek is meghatározó
jelentősége lehet: a természet-tudományok
majd' minden ága, az orvosi és mérnöki
tevékenység, a vizuális kultúráról
való tudás, a térbeli tájékozódás
szinte lehetetlen (színes) képek nélkül.
Nem szívesen mennénk egy olyan sebész kése
alá, aki minden tudását kizárólag
írott szövegből szerezte...
A „kép” nem kevésbé alapja és
feltétele a kultúrának, mint az írás
– és a kép az ősibb. „Merthogy
a képhez való visszatéréssel a gondolkodás
–s ezen belül a bölcselet– a maga legarchaikusabb
formáihoz térne vissza. Így ha ez tényleg
megvalósulna, akkor a 'görög csoda' lényegét
jelentő, fonologikus szimbólumokra épülő
írásbeliség, ill. az arra alapuló
gondolkodásmód, egy kétezer éves
kitérőnek bizonyulna.” (Farkas
A.M. 2005:5)
A látvány alig ragadható meg szavakkal,
legfeljebb körülírással próbálkozhatunk.
A képek ereje éppen abban rejlik, hogy mélyebben
és közvetlenebbül hat, mint ugyanaz leírva,
pontosabban: körülírva. A látás
az érzelmekkel közvetlenebb kapcsolatban
áll, szintetizáló és dinamikus.
Az utóbbi 100-150 év technikai fejleményei
lassan visszahelyezik –a vizuális tudást hordozó– képet az őt megillető
helyre.
|
Felhasznált és ajánlott
irodalom:
Bickerton:
Nyelv és evolúció
Bubik (szerk):
Vizualizáció a tudománykommunikációban
Farkas A.M.:
A képi gondolkodás jövője – múltbeli
tanulságokkal
Gombrich:
A látható kép
Hámori:
Nem tudja a jobb kéz mit
csinál a bal
Ivins:
A nyomtatott kép és a vizuális kommunikáció
Nyíri:
Az írásbeliségről és néhány
új médiumról
Nyíri:
Képjelentés és mobil kommunikáció
Nyíri:
Szavak és képek
Pastoureau:
A fekete – Egy szín története
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E)
|