A kódrendszerek szoros összefüggésben
vannak érzékelésünkkel és azzal
a mechanizmussal, ahogyan a külvilágból jeleket
fogunk fel. A nem-verbális, és különösen
a vizuális kommunikáció, mind az
üzenetek mennyiségét és jelentőségét
tekintve, meghatározó számunkra a világ
megismerésében és a benne való eligazodásban.
Információink több mint 80 százalékához
látás útján jutunk, ennek magyarázata
agyunk működésében és felépítésében
rejlik. Az evolúcióban legkésőbb kifejlődött,
csak az emberre jellemző „új agy” (neocortex)
majdnem fele a látási ingerek feldolgozásával
foglalkozik.
(Sekuler 2004:31; Katona 2009:61; Kovács
I. 2006b)
Hasonlóan a beszélt nyelvhez, a vizuális
kommunikáció is végtelen számú
közlés létrehozására képes
azáltal, hogy véges számú elemet,
véges számú szabály szerint rak
össze. A szabályok bonyolultsága a vizuális
kommunikáció egyik sajátossága.
A vizuális kommunikáció nem mindig különül
el élesen a verbálistól, illetve a többi
nem-verbális kódtól.
(Visual communication; The History of
Visual Communication)
A vizuális üzenet értelmezése mindig
függ meglévő ismereteinktől, a képek
egy része asszociációk révén
fejti ki hatását. Egy időben és egy
kultúrán belül ezek az asszociációk
hasonlóak, és az emberek nagy csoportjainak (műveltségi
szinttől, lakóhelytől, életkörülményektől
függően) hozzáférhető a látvány
tartalma. Mennél jártasabb valaki a vizuális
közlés „olvasásában”, annál
gyorsabban és sokrétűbben tárul fel
számára a képi tartalom.
Az érzékszervek „terei”
Az emberi érzékelés számára
a vizuális tér a legkiterjedtebb, látás
útján jutunk a legnagyobb távolságból
információhoz. A tőlünk kilométerekre
(sőt fényévekre) lévő dolgokról
is tudomást szerezhetünk, így a megfelelő
cselekvésre, viselkedésre fel tudunk készülni.
A hang és az illat sokkal kisebb távból
jut el a megfigyelőhöz, a tapintás és
ízlelés pedig csak közvetlen érintkezés
esetén szolgáltat ingereket az idegrendszer számára.
A látás és hallás hullámtermészetű ingereket dolgoz fel, ezek és a rájuk adott válaszok
elérhetőbbek a tudományos vizsgálatok
számára is, mint a molekulákhoz köthető,
„bizonytalan”, ősi, íz- és szagérzetek.
(Vroon 2005:21)
Gyorsaság
A vizuális információkat gyorsan felfogjuk
és értelmezzük, mert egyszerre látjuk
az egészet. A „képi látvány”
nem kényszeríti szemünket egy lineáris
jelsorozat végigpásztázására,
úgy mint az írás. A vizuális észlelés
sajátossága, hogy szemünk a kép szerkezetén
és elemein cikázva igen gyorsan és hatékonyan
szűri ki a lényeget, mielőtt még a részletekben
elmerülne. Ez negatívum is lehet, mert a képeket
könnyű felszínesen szemlélni, akkor
is, ha érdemes lenne elmélyülni benne.
» Gestalt
Látásunk e jellegzetességére épül
a szemmozgáskövető technika (eye-tracking),
mellyel a szem fókuszálásának mozgását
és a nézéssel eltöltött időt
lehet követni egy 2D képen. (Eye
tracking)
| Szemmozgás-követés |
 |
Egy
monitorkép „áttekintése”:
a kísérleti személy a pirossal fedett
területen időzött a legtöbbet, a sárgára
rátekintett, a zöld foltokkal
fedett részeken csak végigsiklott a tekintete. |
Kép
forrás:
http://mashable.com/2011/11/30/social-profile-eye-tracking/ |
Az egészséges szem nemcsak az élesen fókuszált
területeket látja, hanem –elmosódottan
ugyan, de– ennek környezetét is.
Különösen gyors lehet az értelmezés
ha a vizuális elemek lehatárolt és sík
(2D) felületen, vagyis képen (fotó, rajz,
monitor) tömörülnek: ekkor szemünk fókuszálási
mélységét sem kell folyamatosan változtatni,
mint a térbeli (3D) látvány nézése
közben.
Bizonyos (ellentmondásos, strukturálatlan, illuzionisztikus,
hiányos) képek nézése esetén
azonban lelassul a szemmozgás és értelmezés,
de csak amíg meg nem fejtjük a látottak rejtélyét.
Második látásra már nincs szükség
több időre, hogy ugyanazt a képet értelmezzük.
(Sekuler 2000:34 és 158)
Miklós Pál szerint:
„ ... az ingerek által szállított
információkat a befogadás (érzékelés)
pillanatától kezdve az egész észlelési
(percepciós) folyamaton át szüntelenül
rendezi, rangsorolja, értékeli és formálja
tudatunk [információbefogadó és
-feldolgozó rendszerünk]; a bonyolultakat egyszerűsíti,
áttekinthetővé teszi, a hiányosakat
kiegészíti, értelmesíti és
egyben az előzményekkel veti össze, kontrollálja;
észlelési sémákba [mintázatokba]
rendezi és ezeket a sémákat őrzi meg
emlékképként.” (Miklós
1980:40)
A látvány lényegi elemei:
mozgás és szín
Környezetünket szempillantásnyi idő alatt
átlátjuk és folyton keressük a látvány
lényegi elemeit. Az emberi szem és a látási
ingereket feldolgozó agy (az ébrenlét során)
folyamatosan és akaratlanul is keresi az ingereket: a
legerősebb vizuális ingerek mozognak és/vagy
eltérő színűek környezetükhöz
képest.
A legfontosabbnak általában azt tartjuk, ami mozog:
az evolúció során megtanultuk, hogy a mozgáshoz
veszély, zsákmány, ellenség vagy
társak tartozhatnak. A mozgó dologról feltételezzük,
hogy fontosabb (információt hordoz), mint az álló.
Ami mozog, arra figyelnünk kell – ezért ejt
rabul (sokszor akaratunk ellenére is) a tv, a számítógépes
animáció, a villódzó reklámfény.
A másik fő figyelemfelkeltő a szín és kontraszt. A környezettől, a megszokott
látványtól eltérő színes
folt szintén jelezhet veszélyt, élelmet,
társakat, az időjárás változását
és más fontos dolgokat. A zöld lombok között
az éretlen gyümölcsöt alig vesszük
észre, de az érett pirosat már igen. Ami
színes és kontrasztos, az a figyelem középpontjába
„tolakszik”.
(Sekuler 2000:170)
A színlátás elvesztése
A színlátás jelentőségére
ritka betegségek és balesetek szolgáltatnak
bizonyítékot, egy ilyen esetet írt le Oliver
Sacks neurológus.
(2004:19)
Egy professzionális festőművész, tehát
korábban normális színlátó,
(baleset vagy stroke okozta) agysérülése*
után, egyik napról a másikra, elvesztette
színlátását. Kizárólag
szürkéket látott, de nem olyanokat mint a
fekete-fehér filmen, ahol a szürke
fokozatok megfelelnek a színek világossági
értékének, és így a látvány,
ha sokkal szegényebb is, de érthető. A vöröset
és zöldet majdnem feketének, a kéket
és sárgát világosszürkének
látta, de lényegében minden látvány
zavaros volt a számára, és következetesen
„piszkosnak” írta le.
*A könyvben kiderül, hogy szemének
retinájában a színérzékelő
csapok épek maradtak, a sérülés az
agyában keletkezett, pont ahol a színingerek feldolgozása
történik.
Teljesen megváltozott az élete, tájékozódási
képessége leromlott, az étkezés
kellemetlen élmény lett, hiszen csak szürke-fekete
ételeket látott. Festő mesterségét
ugyan folytatta, a színek nevét leolvasta a tubusról,
de hamarosan áttért az akromatikus és nonfiguratív
stílusra. Mély depresszióba esett, de –mivel
gyógyítani nem tudták– egy év
után lassan megtanult együtt élni a színtelen
világgal...
|
Felhasznált és ajánlott
irodalom:
Eye tracking
Katona:
Az agy fejlődésének kultúrtörténete
Kovács I.:
Következtetés a külvilág tulajdonságaira
Miklós:
Kép és kommunikáció
Sacks:
Antropológus a Marson
Sekuler - Blake:
Észlelés
The History of Visual Communication
Visual communication - Wikipedia
Vroon – Van Amerongen –
de Vries:
A rejett csábító – A szaglás
pszichológiája
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E)
|
