A gyári pigmentek térnyerése, nagy színválasztéka,
(viszonylagos) olcsósága és javuló
tulajdonságai ellenére idegenkedés is tapasztalható
a vegyipari termékekkel szemben, és az utóbbi
évtizedekben feléledt a természetes festékek
iránti érdeklődés. Műhelyek,
közösségek, „mozgalmak” alakultak
a természetes festékek újra-felfedezéséért,
és itt nem csak a színek-festékek próbálgatásáról
van szó. A lassan elvesző, ősi tudást
szeretnék megmenteni, ami már csak a kevésbé
iparosodott-polgárosodott vidékeken lelhető
fel. A népi festésmódok kutatása
nemcsak festőnövények és segédanyagok
gyűjtését jelenti, hanem receptek és
festési műveletek újraélesztését
is. Az eljárások, festési műveletek
ismerete procedurális tudás (csak a készítés
folyamatában adható át), nincs minden leírva,
ezért félő, hogy lassan elenyészik.
(Natural dye; Kemendi 1989 és
2014)
A dokumentálás azért is nehéz, mert
a keleti közösségekben, ahol a festékkészítés
és fonalfestés férfiak dolga volt, a receptek
és eljárások sok egyéni megoldást
tartalmaztak, és mindezt titkosan őrizték.
(Milanesi 1995:14).
A keleti szőnyegszövő közösségek
a 19.sz. végén átálltak a kényelmesen
használható, élénk színű,
viszonylag olcsó gyári festékekre. A hagyományos
festékkészítő tudás már
sok helyen feledésbe merült. A gyűjtők
és szőnyegkereskedők azonban nem sokra becsülték
a vegyipari színezéket, mert idővel kifakult,
és a fonalat is roncsolta. Perzsiában a sah 1890-ben
betiltotta a használatukat. Az is előfordult, hogy
a falusi közösségeknek újra kellett
tanulniuk az ősi festékkészítést,
és ebben európai kutatók segítették
őket.
Ugyanaz a festőanyag másképp festi meg az
állati és a növényi eredetű kelmét
(gyapjú, selyem, ill. pamut, len), hiszen a textil és
a színezék is természetes-szerves anyag,
a kémiai folyamatok pedig meglehetősen bonyolultak
lehetnek közöttük. A páclé kémhatása
is befolyásolja a színt: savas közegben a
vörös, lúgos közegben a kék felé
változik.
A természetes szerekkel festett anyag színe nem
olyan egyenletes minőségű mint a gyári,
és csak kis mennyiséget tudnak belőle előállítani,
de a mozgalom motivációja nem a vegyiparral való
rivalizálás. A keleti szőnyegeknek éppen
értéknövelő tulajdonsága a nem
tökéletesen egyenletes szín, az „árnyalatingadozás”
(szakszóval: abras), mert jelzi, hogy a fonalfestést
és a szövést kézzel végezték.
(Cs. Varga 2008:80; Milanesi 1995:16)
| Természetes
textilszínezékek |
 |
 |
| Nyers
gyapjú, fonalak és nemezek |
Kép
forrás:
1. http://www.ecosnippets.com/diy/a-beginners-guide-to-natural-dyeing/
2. http://simmy.typepad.com/echoesofadream/2006/09/you_know_
i_thin.html |
A megújuló természettel való harmónia,
a festőember és nyersanyaga közötti bensőséges
viszony újramegtalálása az egyik cél,
ami pár száz éve még általános
és mindennapos gyakorlat volt. Művészek és
laikusok, hagyományőrző körök, kreatív
kedvtelésből és a természetes anyagok
iránti elkötelezettségből gyűjtik
a növényeket és egyéb nyers- anyagokat,
próbálgatják a hagyományos festékrecepteket
és valóságos kutatómunkát
végeznek. (Cs. Varga 2008)
| Természetes
színezék |
 |
| Festett
gyapjú: Mihály Eszter Nemez Műhelye |
Kép
forrás:
http://eszternemez.blogspot.hu/ |
Etnobotanika
A tradícióikat megtartó népek, közösségek
(pl. a tibetiek) jól ismerik a területükön
termő növényeket és sokoldalúan
használják (élelmiszer, fűszer, gyógyszer,
festés stb.) A népi festésmódok
és festékkészítés a keleti
kultúrákban évszázadokig igen magas szintű
volt, a perzsák és törökök voltak
a legjobb mesterei, nálunk Erdélyben maradt meg
legtovább ez a fajta tudás. A népi növényismeret
kutatásával, a hasznos növényekkel,
a velük kapcsolatos tudással és műveletekkel
az etnobotanika foglakozik.
(Cs. Varga 2008:230; Benedek 1987:307)
Festőnövények
A festőnövények (több tucat van belőlük,
csak Magyarországon is) listája még fellelhető
és jó pár recept is, de ez nem mindig elegendő.
A festés művelete meglehetősen összetett
és hosszadalmas eljárás: ismerni kell,
hogy melyik növény és annak mely része
(virága, levele, szára, termése, gyökere)
használható, melyik évszakban, milyen érettségi
fokban lehet begyűjteni és hogyan kell előkészíteni,
milyen segédanyag (savas, lúgos, egyéb)
kell hozzá, milyen arányban kell ezeket együtt
alkalmazni, meddig kell főzni, áztatni benne a fonalakat,
stb.
Néhány példa a festőnövények
listájából, melyek nálunk is megteremnek:
(Györffy 1921; Cs. Varga 2008; Monoriné
1990:27; Kemendi 1989:25)
Sárga, narancssárga:
rekettye (leveles ága, virága); rezeda (leveles
szára); kurkuma (gyökere); kutyabenge (virága);
cserszömörce (levele, kérge), ez cserzőanyag
is; vadalma (levele, kérge); pipitér (virága);
parasztsáfrány v. szeklice (virága), ez
Egyiptomból származik és helyettesíti
a sokkal drágább valódi sáfrányt*;
sárga gyopár v. bársonyvirág (virága);
festőzsoltina; kutyatej (gyökere) stb.
* valódi sáfrány
(Crocus sativus) rendkívül drága,
de erős színezőanyag nyerhető belőle,
meleg vidékeken (India, Észak-Afrika, Spanyolország)
terem.
Vörös/Piros:
sáfrányos szeklice; dália, rózsa
(szirma); kökény (termése); festőbuzér
(gyökere); sóskaborbolya (termése); ecetszömörce
(termése); festőmályva; báránypirosító
fű (alkanna); almafa, szilvafa, juharfa; alkörmös;
berzseny stb.
– A berzseny, börzsöny (általában
a vörösre, vöröses
árnyalatra festő szert jelentette) itt két
különböző növényre utalhat:
egy egzotikus fafajtából (Caesalpinia)
készült porfesték, importból került
Magyarországra (Györgyi 1974:9);
a másik az alkörmös vagy festőszőlő, karmazsinbogyó, tintabogyó (Phytolaccaceae)
pedig sötétbíbor bogyókat terem. Ezt
korábban ételfestéknek is használták,
de ma már tilos, mert egyes részei mérgezőek.
| Berzseny |
 |
 |
| Berzsenyfa |
Alkörmös
vagy festőszőlő, karmazsinbogyó,
tintabogyó |
Kép
forrás:
1. http://cameo.mfa.org/wiki/Brazilwood_dye
2. http://www.phytoimages.siu.edu/imgs/Cusman1/r/Phytolaccaceae_
Phytolacca_acinosa_45054.html |
– A berzselés a tojásfestés
egyik technikája, hasonlít a
batikéhoz: apró növényi levelet, szirmot
rögzítenek a tojás felületén,
és így teszik a festőlébe. A takart
rész fehér marad.
– Az alkörmös nem tévesztendő
össze az alkermessel: ez
utóbbi a bíbortetűből nyert, hidegvöröset
adó erős festőszer (Kármin),
hozzánk külföldről érkezett.
– Az al- előtagú nevek (alkörmös,
alkermes, alkanna) arab eredetre utalnak.
Barna:
dió (levél, burok); szurokfű (leveles szára);
vöröshagyma (héja); taplógomba; tölgy
(kéreg, gubacs*); vadkörtefa, vadalmafa, nyírfa
(kéreg) stb.
*gubacs: a gubacsdarazsak által
megszúrt tölgyfaleveleken kialakuló gömb,
ebben fejlődik a lárva, és sok csersav gyűlik
fel benne.
Zöld:
varjútövisbenge (termése); dió (levele);
csalán (levele); fagyal (levele); bürök, leánykökörcsin
(levele, virága); nyírfa (levele, rügye);
bodza, áfonya (levele, zöld termése); almafa
stb.
Kék:
festőcsülleng (levele); festőmályva (virága);
csillagvirág; cserszömörce; fagyal (termése);
bodza (termése) stb.
Lila, bíbor:
áfonya (termése); bodza (kérge); alkörmös
(termése); cékla; vöröskáposzta;
nyárfa (virága) stb.
Fekete:
tölgyfa (kérge, gubacsa); borostyán (termése);
égerfa (kérge, áltoboz); bodza (érett
termése) stb.
Fehér színezék nincs,
viszont fehérítőt vagy kékítőt
használtak, hogy a nyers textilből „kivonják”
a sárgás, szürkés árnyalatot.
|
Felhasznált
és ajánlott irodalom:
Benedek:
Tibeti orvoslás és varázslás
Csókos Varga:
Festékeskönyv
Eszter Nemez Műhelye
Festőnövények
(in: Magyar Néprajzi Lexikon)
Györffy:
A hazai festőnövények és a velük
való népi festési módok
Györgyi:
A tojáshímzés díszítménykincse
Kemendi:
Festőnövények
Kemendi:
Festés növényekkel
Milanesi:
A szőnyeg
Monoriné:
A varázserejű hímes tojás
Natural dye - Wikipedia
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E) |
