A
színrendszerezés újszerű gondolata
–a térbeli elrendezés– a 18-19.sz.
fordulóján született, és Philip
O. Runge német festőművész (1777-1810)
nevéhez fűződik.
(Nemcsics 1990:24; Szelényi 2012:27)
Színgömb |
|
Runge
rendezte el először 3D-ben a színeket
(1810 előtt).
A gömb felső pólusa fehér (képen
balra), alsó pólusa fekete.
A tiszta színek a gömb főköre mentén,
az egyenlítőn futnak körbe. |
Kép
forrás:
http://art61.isabelmar.com/index.php/color |
Az ókori görög Arisztotelésztől
kezdve sok tudós elmét foglalkoztatott a szín
és fény természete, később
középkori teológusokat, költőket,
majd modern filozófusokat, pl. a 20.században
élt Wittgensteint is. Az Umbert Eco szerkesztette A szépség
története c. könyvben (2010) több középkori
szerzőt idéznek.
A 3D elrendezést gömbben majd kettőskúpban
ábrázolták az elmúlt 200 évben.
Ezek az elrendezések részleteikben (geometriai
alakzat, felosztás, terminológia) különböznek
ugyan, mégis sok rokonságot mutatnak: a főkör
ívén (az egyenlítőn) mindig a tiszta színezetek helyezkednek el. Megkülönböztető
jellemzőjük, hogy hány határszínt
rögzítenek, mert a folytonos színkört
mindig felosztják valahány, még kezelhető
számú tiszta színre. A függőleges
tengely a világosságé, a fehér
és fekete közötti szürkesor, ahol mindig
a fehér van felül és a fekete alul: ez ősi
élményünket tükrözi, miszerint
a fény felülről jön, és ami feljebb
van az világosabb. A telítettség fogalma kevésbé egységes, mind elnevezését,
mind a színjellemző geometriai leírását
tekintve, de leggyakoribb a sugárirányban való
értelmezés.
Érzet szerinti egyenlőközűség
A korszerű színrendszerek az érzet szerint
egyenlőközű elrendezést is célul
tűzik ki. Valamely kontínuumot (folytonos mennyiséget)
csak úgy tudunk használni, ha felosztjuk azonos
méretű egységekre és megszámoljuk,
hogy a lemért szakaszban hány egység van
(így használjuk a hőmérsékleti
skálát, a hosszmértéket stb.). Mivel
a szín érzet, tudattartalom, – az egyenlőközű
skálának az érzetre kell vonatkoznia.
A színingerek egyenlőközűsége nem
eredményez érzet szerinti egyenlőközűséget
! (Weber-Fechner law; Penteado 2011)
» Weber–Fechner törvény
A színérzet 3 adattal jellemezhető, tehát
az egyenlőközű skála a 3D-ben értendő,
ahol a térben minden koordinátapont egy-egy megkülönböztethető
színárnyalatot jelöl. A színeket leíró
rendszertől elvárjuk, hogy 3D koordinátái
kifejezzék a színérzet változását,
mégpedig úgy, hogy a tér pontjainak távolsága
arányos legyen a szín érzet szerinti különbségével.
(Például: egy piros- és egy narancssárga
árnyalat koordinátapontjai közel esnek egymáshoz,
míg egy piros és egy türkizzöld térpontjai
messze.)
Érzet
szerinti egyenlőközűség |
|
Az a. jelű színsor elemei érzet
szerint egyenlő távolságra vannak egymástól.
A b. sorban az első kettő és az
utolsó három túl közel
esik egymáshoz, míg a 2. és 3. elem
túl messze van. |
A színrendszerek kidolgozásának egyik célja,
hogy érzet szerint egyenlőközű színteret
hozzanak létre, matematikai képletekkel leírható
módon – ez pedig nem könnyű, egyebek között
azért, mert színérzékenységünk
nem homogén a teljes színtérben. Az ember
percepciós érzékenysége nem egyenletesen
változik a fizikai ingerek skáláján.
(A hőmérséklet- vagy hanginger változását
is csak egy szűk tartományban érzékeljük
a fizikai változásnak megfelelően egyenletesen.)
Színelrendezési rendszerek
A ma használt nagy színrendszereket (COS, Color-Order
System, színelrendezési rendszer) a 20.században,
tudományos céllal és módszerekkel
dolgozták ki. Mindegyik érzet szerint többé-kevésbé
egyenlőközű (a Coloroid esztétikailag
is egyenlőközű), színméréssel
dokumentálták, és különféle
segédeszközök (színmintaatlasz, színkoordináta-adatok,
transzformációs képletek, szoftver stb.)
egészítik ki őket. Valamennyi színrendszer
hengerkoordináta rendszerben ábrázolja
a színeket, de különböznek is egymástól,
pl. a terminológiában (a dimenziók elnevezésében);
hány főszínre osztják a színkört;
milyen pontossággal írják le azt a bonyolult
teret, amelyben a színek elhelyezkednek; hány
lépcsőfokot határoznak meg a fehér
és fekete közötti szürkeskálán,
stb.
A részletes ismertetésektől itt eltekintünk,
csak felsoroljuk a legelterjedtebb rendszereket. Részletek
és további színrendszerek leírása
a szakirodalomban bőven található.
A nemzetközileg elismert színrendszerek
Ostwald
(Wilhelm Ostwald balti német
fizikus-kémikus, 1853-1932) a 1910-es években
dolgozta ki optikai-additív* keveréken alapuló
rendszerét, minden színárnyalatot szín-,
fehér-, és feketetartalmával jellemez.
Geometriai elrendezése egy kettőskúp, ahol
a telítettség és világosság
is értelmezhető. Huszonnégy határszínt
(színezetet) használ.
*Az „additív” itt nem
az RGB-t jelenti, hanem a tiszta szín + fehér
+ fekete „összeadását”!
Ostwald
színrendszere |
|
A
rendszer koordinátái, nézete és
metszete |
Kép
forrása és további részletek:
http://www.gonzaloruiznavarro.com/blog/ostwald-double-cone
http://www.colorsystem.com/?page_id=862&lang=en
https://alexandrapev.wordpress.com/2013/10/ |
Munsell
Albert H. Munsell amerikai festőművész
(1858-1918) a 1910-es években publikálta rendszerét,
amit a 40-es években továbbfejlesztettek, ma
a legismertebb és legelterjedtebb COS. Terminológiája:
színezet (hue), telítettség (chroma),
világosság (value). Száz határszínt
használ, ezeket 10 színcsaládba sorolja.
Kidolgozták a CIE-színmérőrendszerekkel való transz- formációját is.
Munsell
színrendszere |
|
|
A
rendszer koordinátái (fent) és a
színtér egy nézete (lent) |
Képek
forrása és további részletek:
1. http://www.daicolor.co.jp/english/color_e/color_e01.html
2. http://munsell.com/color-blog/time-for-a-munsell-revival/ |
A Munsell-rendszer volt a mintája
a számítógépes grafikai programokhoz
(az 1970-80-as években) kidolgozott HSL, HSV, HSB,
HSI modelleknek. Ezekben a H (Hue=színezet) és
S (Saturation=telítettség) mellett a világosság
jelölésére különböző
koordinátákat használnak: L (Lightness),
V (Value), B (Brightness), I (Intensity). E modellek egyik célja
a könnyen algoritmizálható számítási
képletek kidolgozása volt.
(HLS
and HSV; HSB color model)
NCS (Natural Colour System)
Svédországban az 1950-es években, Hesselgren által fejlesztett rendszer, Hering ellenszín-elméletén alapszik. Ezek szerint minden színárnyalatot annak
fehér-fekete, vörös-zöld és sárga-kék
tartalmával határoz meg, de a telítettség-világosság
koordinátákat is használja.
NCS színrendszer |
|
|
A
rendszer színköre (fent), 3D nézete
és egy metszete (lent) |
Képek
forrása és további részletek:
http://www.ncscolour.co.za/index.php/about/
the_natural_colour_system/how_the_system_works
http://www.ncscolour.co.uk/training/ncs_online_training/training_DDA4.html
http://www.ncscolorusa.com/NCS_System_1.html |
Coloroid
A Budapesti Műszaki Egyetemen Nemcsics
Antal dolgozta ki, az 1960-70-es években. Érzet
szerint és esztétikailag is egyenlőközű,
harmónia-intervallumokra épül. Ez újszerű
gondolat a színrendszerek között, és
bizonyos (elsősorban építészeti és
dizájn) tervezési feladatokhoz különösen
előnyös. Hengerkoordináta rendszerben (Coloroid
A-T-V, vagyis színezet-telítettség-világosság)
értékekkel azonosítja a színárnyalatokat.
Negyvennyolc határszínt (A) rögzít,
melyeket 7 fő csoportba (sárga, narancs, vörös,
bíbor-ibolya, kék, kékeszöld, zöld)
sorol. A 3D színtér külső burka az elméletileg
létező, az ember által érzékelhető
valamennyi színt magában foglalja, míg
a belső csak a festékkel előállítható
színeket. (Nemcsics 1990 és
1996)
Coloroid
színrendszer |
|
|
|
A
rendszer 3D nézete (fent). Lent balra a 48 elelmű
Coloroid színkör.
Jobbra egy azonosszínű (sárga) félsík.
A nagyobb (íves) háromszög az
adott sárga összes érzékelhető
árnyalatát, a kisebb pedig ugyanannak
a sárgának festékkel előállítható
árnyalatait foglalja magában. |
Képek
forrása és további részletek:
1. http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Coloroid.png
2. http://www.mogi.bme.hu/TAMOP/muszaki_optika/ch04.html
3. http://www.colorsystem.com/?page_id=982 |
Más szerzők:
Színek elméletével, rendszerezésével
foglalkozó szerzők, időrendben (kiemelve a
jelentősebbek):
i.e. 5-0.század: Empedoklész, Demokritosz, Arisztotelész
i.u. 10.század: Al Ghazzali
15-16.század: Leonardo da Vinci
17.század: Forsius, Aguilonius, Fludd, Kirchner,
Waller
18.század: Newton, Mayer, Harris, Lambert, Schiffermüller
19.század: Sowerby, J.W. von Goethe, Runge,
Hayter, Chevreul, Field, Maxwell, Benson, Wundt, Hering, Blanc, Rood, Lacouture, Hofler, Ridgway
20.század: Ebbinghaus, Baumann-Prase, Rabkin, Plochere, Hickethier, Villalobos, Wilson, Küppers, Hunter, Itten, Albers, Birren, Gerritsen
Bővebben:
Nemcsics 1990:45; Feisner 2006:13 és 162; Király
1977:50; Szelényi 2012:26;
A Pantone-t és a RAL-t nem a színrendszerek (Color
Order Systems), hanem a gyakorlati célokat szolgáló festék-rendszerek körébe sorolják.
|
Felhasznált
és ajánlott irodalom:
Colorspace – HSV, HSL, and HSI
Color System
Coloroid
Eco (szerk.):
A szépség törénete
Feisner:
Colour
Gage:
Colour and Meaning
Gage:
Colour in Art
de Grandis:
Teoria e uso del colore, 48.p.
Hård:
The Natural Colour System
HLS and HSV - Wikipedia
HSB color model - Wikipedia
Itten:
A színek művészete
Király:
Általános színtan és látáselmélet,
84.p.
Leeuwen:
The Language of Colour, 29.p.
Lukács:
Színmérés, 87.p.
Nemcsics:
Színdinamika
Nemcsics:
Színország törvényei
Penteado:
Definition and application of perceptually uniform colormaps
Szelényi:
Színek
Weber - Fechner law - Wikipedia
Wittgenstein:
Remarks on Colors
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E)
|