Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
1.2.2.

Színrendszerek
 
 
A színrendszerezés újszerű gondolata –a térbeli elrendezés– a 18-19.sz. fordulóján született, és Philip O. Runge német festőművész (1777-1810) nevéhez fűződik.
(Nemcsics 1990:24; Szelényi 2012:27)

Színgömb
Runge rendezte el először 3D-ben a színeket (1810 előtt).
A gömb felső pólusa fehér (képen balra), alsó pólusa fekete.
A tiszta színek a gömb főköre mentén, az egyenlítőn futnak körbe.
Kép forrás:
http://art61.isabelmar.com/index.php/color


Az ókori görög Arisztotelésztől kezdve sok tudós elmét foglalkoztatott a szín és fény természete, később középkori teológusokat, költőket, majd modern filozófusokat, pl. a 20.században élt Wittgensteint is. Az Umbert Eco szerkesztette A szépség története c. könyvben (2010) több középkori szerzőt idéznek.


A 3D elrendezést gömbben majd kettőskúpban ábrázolták az elmúlt 200 évben. Ezek az elrendezések részleteikben (geometriai alakzat, felosztás, terminológia) különböznek ugyan, mégis sok rokonságot mutatnak: a főkör ívén (az egyenlítőn) mindig a tiszta színezetek helyezkednek el. Megkülönböztető jellemzőjük, hogy hány határszínt rögzítenek, mert a folytonos színkört mindig felosztják valahány, még kezelhető számú tiszta színre. A függőleges tengely a világosságé, a fehér és fekete közötti szürkesor, ahol mindig a fehér van felül és a fekete alul: ez ősi élményünket tükrözi, miszerint a fény felülről jön, és ami feljebb van az világosabb. A telítettség fogalma kevésbé egységes, mind elnevezését, mind a színjellemző geometriai leírását tekintve, de leggyakoribb a sugárirányban való értelmezés.


Érzet szerinti egyenlőközűség

A korszerű színrendszerek az érzet szerint egyenlőközű elrendezést is célul tűzik ki. Valamely kontínuumot (folytonos mennyiséget) csak úgy tudunk használni, ha felosztjuk azonos méretű egységekre és megszámoljuk, hogy a lemért szakaszban hány egység van (így használjuk a hőmérsékleti skálát, a hosszmértéket stb.). Mivel a szín érzet, tudattartalom, – az egyenlőközű skálának az érzetre kell vonatkoznia.
A színingerek egyenlőközűsége nem eredményez érzet szerinti egyenlőközűséget ! (Weber-Fechner law; Penteado 2011)

A színérzet 3 adattal jellemezhető, tehát az egyenlőközű skála a 3D-ben értendő, ahol a térben minden koordinátapont egy-egy megkülönböztethető színárnyalatot jelöl. A színeket leíró rendszertől elvárjuk, hogy 3D koordinátái kifejezzék a színérzet változását, mégpedig úgy, hogy a tér pontjainak távolsága arányos legyen a szín érzet szerinti különbségével. (Például: egy piros- és egy narancssárga árnyalat koordinátapontjai közel esnek egymáshoz, míg egy piros és egy türkizzöld térpontjai messze.)

Érzet szerinti egyenlőközűség
Az a. jelű színsor elemei érzet szerint egyenlő távolságra vannak egymástól. A b. sorban az első kettő és az utolsó három túl közel
esik egymáshoz, míg a 2. és 3. elem túl messze van.


A színrendszerek kidolgozásának egyik célja, hogy érzet szerint egyenlőközű színteret hozzanak létre, matematikai képletekkel leírható módon – ez pedig nem könnyű, egyebek között azért, mert színérzékenységünk nem homogén a teljes színtérben. Az ember percepciós érzékenysége nem egyenletesen változik a fizikai ingerek skáláján. (A hőmérséklet- vagy hanginger változását is csak egy szűk tartományban érzékeljük a fizikai változásnak megfelelően egyenletesen.)



Színelrendezési rendszerek

A ma használt nagy színrendszereket (COS, Color-Order System, színelrendezési rendszer) a 20.században, tudományos céllal és módszerekkel dolgozták ki. Mindegyik érzet szerint többé-kevésbé egyenlőközű (a Coloroid esztétikailag is egyenlőközű), színméréssel dokumentálták, és különféle segédeszközök (színmintaatlasz, színkoordináta-adatok, transzformációs képletek, szoftver stb.) egészítik ki őket. Valamennyi színrendszer hengerkoordináta rendszerben ábrázolja a színeket, de különböznek is egymástól, pl. a terminológiában (a dimenziók elnevezésében); hány főszínre osztják a színkört; milyen pontossággal írják le azt a bonyolult teret, amelyben a színek elhelyezkednek; hány lépcsőfokot határoznak meg a fehér és fekete közötti szürkeskálán, stb.

A részletes ismertetésektől itt eltekintünk, csak felsoroljuk a legelterjedtebb rendszereket. Részletek és további színrendszerek leírása a szakirodalomban bőven található.



A nemzetközileg elismert színrendszerek


Ostwald
(Wilhelm Ostwald balti német fizikus-kémikus, 1853-1932) a 1910-es években dolgozta ki optikai-additív* keveréken alapuló rendszerét, minden színárnyalatot szín-, fehér-, és feketetartalmával jellemez. Geometriai elrendezése egy kettőskúp, ahol a telítettség és világosság is értelmezhető. Huszonnégy határszínt (színezetet) használ.
*Az „additív” itt nem az RGB-t jelenti, hanem a tiszta szín + fehér + fekete „összeadását”!

Ostwald színrendszere
A rendszer koordinátái, nézete és metszete
Kép forrása és további részletek:
http://www.gonzaloruiznavarro.com/blog/ostwald-double-cone
http://www.colorsystem.com/?page_id=862&lang=en
https://alexandrapev.wordpress.com/2013/10/



Munsell
Albert H. Munsell amerikai festőművész (1858-1918) a 1910-es években publikálta rendszerét, amit a 40-es években tovább- fejlesztettek, ma a legismertebb és legelterjedtebb COS. Terminológiája: színezet (hue), telítettség (chroma), világosság (value). Száz határszínt használ, ezeket 10 színcsaládba sorolja.
Kidolgozták a CIE-színmérőrendszerekkel való transz- formációját is.

Munsell színrendszere
A rendszer koordinátái (fent) és a színtér egy nézete (lent)
Képek forrása és további részletek:
1. http://www.daicolor.co.jp/english/color_e/color_e01.html
2. http://munsell.com/color-blog/time-for-a-munsell-revival/



A Munsell-rendszer volt a mintája a számítógépes grafikai programokhoz (az 1970-80-as években) kidolgozott HSL, HSV, HSB, HSI modelleknek. Ezekben a H (Hue=színezet) és S (Saturation=telítettség) mellett a világosság jelölésére különböző koordinátákat használnak: L (Lightness), V (Value), B (Brightness), I (Intensity). E modellek egyik célja a könnyen algoritmizálható számítási képletek kidolgozása volt. (HLS and HSV; HSB color model)


NCS (Natural Colour System)
Svédországban az 1950-es években, Hesselgren által fejlesztett rendszer, Hering ellenszín-elméletén alapszik. Ezek szerint minden színárnyalatot annak fehér-fekete, vörös-zöld és sárga-kék tartalmával határoz meg, de a telítettség-világosság koordinátákat is használja.

NCS színrendszer
A rendszer színköre (fent), 3D nézete és egy metszete (lent)
Képek forrása és további részletek:
http://www.ncscolour.co.za/index.php/about/
the_natural_colour_system/how_the_system_works
http://www.ncscolour.co.uk/training/ncs_online_training/training_DDA4.html
http://www.ncscolorusa.com/NCS_System_1.html



Coloroid
A Budapesti Műszaki Egyetemen Nemcsics Antal dolgozta ki, az 1960-70-es években. Érzet szerint és esztétikailag is egyenlőközű, harmónia-intervallumokra épül. Ez újszerű gondolat a színrendszerek között, és bizonyos (elsősorban építészeti és dizájn) tervezési feladatokhoz különösen előnyös. Hengerkoordináta rendszerben (Coloroid A-T-V, vagyis színezet-telítettség-világosság) értékekkel azonosítja a színárnyalatokat. Negyvennyolc határszínt (A) rögzít, melyeket 7 fő csoportba (sárga, narancs, vörös, bíbor-ibolya, kék, kékeszöld, zöld) sorol. A 3D színtér külső burka az elméletileg létező, az ember által érzékelhető valamennyi színt magában foglalja, míg a belső csak a festékkel előállítható színeket. (Nemcsics 1990 és 1996)

Coloroid színrendszer
A rendszer 3D nézete (fent). Lent balra a 48 elelmű Coloroid színkör.
Jobbra egy azonosszínű (sárga) félsík. A nagyobb (íves) háromszög az
adott sárga összes érzékelhető árnyalatát, a kisebb pedig ugyanannak
a sárgának festékkel előállítható árnyalatait foglalja magában.
Képek forrása és további részletek:
1. http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Coloroid.png
2. http://www.mogi.bme.hu/TAMOP/muszaki_optika/ch04.html
3. http://www.colorsystem.com/?page_id=982




Más szerzők:
Színek elméletével, rendszerezésével foglalkozó szerzők, időrendben (kiemelve a jelentősebbek):

i.e. 5-0.század: Empedoklész, Demokritosz, Arisztotelész
i.u. 10.század: Al Ghazzali
15-16.század: Leonardo da Vinci
17.század: Forsius, Aguilonius, Fludd, Kirchner, Waller
18.század: Newton, Mayer, Harris, Lambert, Schiffermüller
19.század: Sowerby, J.W. von Goethe, Runge, Hayter, Chevreul, Field, Maxwell, Benson, Wundt, Hering, Blanc, Rood, Lacouture, Hofler, Ridgway
20.század: Ebbinghaus, Baumann-Prase, Rabkin, Plochere, Hickethier, Villalobos, Wilson, Küppers, Hunter, Itten, Albers, Birren, Gerritsen

Bővebben:

Nemcsics 1990:45; Feisner 2006:13 és 162; Király 1977:50; Szelényi 2012:26;



A Pantone-t és a RAL-t nem a színrendszerek (Color Order Systems), hanem a gyakorlati célokat szolgáló festék-rendszerek körébe sorolják.

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Colorspace – HSV, HSL, and HSI

Color System

Coloroid

Eco (szerk.):
A szépség törénete

Feisner:
Colour

Gage:
Colour and Meaning

Gage:
Colour in Art

de Grandis:
Teoria e uso del colore, 48.p.

Hård:
The Natural Colour System

HLS and HSV - Wikipedia

HSB color model - Wikipedia

Itten:
A színek művészete

Király:
Általános színtan és látáselmélet, 84.p.

Leeuwen:
The Language of Colour, 29.p.

Lukács:
Színmérés, 87.p.

Nemcsics:
Színdinamika

Nemcsics:
Színország törvényei

Penteado:
Definition and application of perceptually uniform colormaps

Szelényi:
Színek

Weber - Fechner law - Wikipedia

Wittgenstein:
Remarks on Colors

Színrendszerek
« A hengerkoordináta-rendszer
Színmérés »
40.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.