Thomas Young (1773-1829) brit fizikus,
orvos, polihisztor
Hermann L. F. von Helmholtz (1821-1894) német orvos,
fizikus
A retina csapjai háromfélék lehetnek, mindegyik különböző
elnyelő képességű (abszorpciós) fényérzékeny pigmentet (jodopszint)
tartalmaz. A csapok ingerlése közben kémiai
folyamat játszódik le, a jodopszin többé-kevésbé
elbomlik, „kifakul”, majd az inger elmúltával
regenerálódik.
(Kahánné 1986:122)
Az egyik fajta csap legjobban a rövid hullámhosszúságú
sugarakat nyeli el (a 400 nm környékén),
melyek a kék színérzetet keltik. A második
leginkább a közepes hullámhosszakra érzékeny
(kb. 550 nm) ezek okoznak zöld színérzetet.
A harmadik a spektrum hosszú hullámú alkotórészeit
abszorbeálja (kb. 600 nm), itt keletkezik a sárga-vörös
érzet. Mindhárom csap kisebb mértékben,
de érzékeny a szomszédos hullámhosszra
is, vagyis átfedés van a görbék között.
(Sekuler 2000:222)
Az angol nyelvű szakirodalomban
többnyire a S, M és L betűkkel jelölik
a receptorokat, a hullámhossz érzékenységére
utalva: S, short (rövid); M, medium (közép);
L, long (hosszú).
| A csapok
fényérzékenysége |
 |
A
kékre érzékeny csapok a 400 nm, a
zöldre a 550 nm,
a vörösre a 600 nm környékén
a legérzékenyebbek.
A függőleges koordinátán a relatív
érzékenység olvasható le |
Az arányok: 1 kék, 20 zöld és 40 vörös
érzékenységű csap van a retinában.
(Schanda 1997)
A napfény spektrumának abban a felében,
ahol a közép és hosszú hullámokat
abszorbeálják a csapok, nagyobb az érzékenység,
tehát a vörös - narancs - sárga - zöld
tartományokban kisebb ingerváltozásra is
reagálunk.
Nemcsak a száma kisebb, hanem az elhelyezkedése
is más a rövid hullámhosszra (kékre)
érzékeny csapoknak, ilyenek nincsenek a fovea
területén. Ezért nehéz kék
pontokat és vékony vonalakat élesen látni.
A bizonytalanságot főleg a fényszínek
esetében (pl. monitoron, utcai fényeknél)
tapasztaljuk. Ehhez járul még, hogy a kék
fény sokkal inkább szóródik mint
a piros, kb. tízszeres mértékben. Ennek
evolúciós oka lehet, mert ősi környezetünkben
nagyon kevés volt a kék céltárgy,
pl. kék élelem alig van, a kék anyag ritka
a természetben. A kék csak mint háttérszín
uralkodó a természetes látványvilágban,
lévén ez az égbolt színe.
(Sekuler 2000:225)
| A
vörös, zöld és kék érzékelő
csapok a retinában |
 |
 |
| A kör
a fovea helyét jelzi |
A kék
fényszín kontúrja
bizonytalan (szimuláció) |
Kép
forrás:
http://csanet.org/newsletter/fall07/
nlf0702.html |
|
Bármilyen fény hat a retinára, a csapokat
különböző mértékben ingerli.
Ha azonos arányban éri inger mindhárom
típusú csapot, akkor semleges „színhatás”
keletkezik, ami erős fényinger esetén „fehér”,
csökkenő fényerősségnél
szürke („szürkület”). A fény
hiánya esetén feketét „látunk”.
Például egy rózsaszínű felületet
vagy fényforrást nézve legerősebben
a hosszú-hullámokra érzékeny csapokat
éri ingerhatás (a rózsaszín a vörös
világos árnyalata), a közepes-, és
a rövid-hullámokra érzékenyeket kevesebb.
Egy barna felület esetén a görbe vonala hasonló
(ebben is a vörös dominál), de az inger sokkal
gyengébb. Egy világos felületről nagyobb
fényinger-mennyiség érkezik a szemünkbe,
mint egy sötétről.
| Különböző
árnyalatok érzékelése |
 |
A három receptort érő ingerület
a rózsaszín és a barna felület
nézése közben. Mindkettő a vörös
egy-egy árnyalata, ezért a görbék
maximuma ugyanott (700 nm) van, de az ingermennyiség
különbözik. |
A háromféle csap közül a közepes
hullámhosszúságú sugarakat felfogó
csap felelős a világossági érzetért,
legalábbis a nappali látás esetében.
Ugyanez a receptor fogja fel és kelti bennünk a
zöld színérzetet. (Nemcsics
1990:32)
A színlátás evolúciója
A fényérzékenység a 550 nm környékén
indult evolúciós fejlődésnek, ez,
amit ma zöldessárgának látunk. Az
első fényérzékelő receptor sok
száz millió évvel ezelőtt, egy mutációt
követően alakult ki egy élőlény hámszövetén,
vagyis a „bőrén”. Pár száz
millió évvel később egy újabb
receptor keletkezett, mely a rövid hullámú
sugarakra lett érzékeny (ma itt látjuk
a kéket). Még később, kb. 40 millió
évvel ezelőtt a közepes hullámokra érzékeny
receptor megduplázódott és kialakult a
harmadik csappigment. Az új receptor a hosszú
hullámokra (sárga, vörös) lett érzékeny,
a régi pedig csak a zöldre. (Sekuler
2000:226)
A színlátó élőlények
tehát mintegy 40 millió éve rendelkeznek
a trikromát (három szín: kék,
zöld, vörös) színérzékelés
képességével.
|
Felhasznált és ajánlott
irodalom:
de Grandis:
Teoria e uso del colore, 75.p.
Kahánné:
A látás biokémiája
Kepes:
A látás nyelve, 146.p.
Nemcsics:
Színdinamika
Schanda:
Colorimetry
Sekuler – Blake:
Észlelés, 81.p.
Young-Helmholz theory - Wikipedia
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E) |
