Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
1.1.4.1.

A Young – Helmholtz
(trikromatikus) elmélet
 
 
Thomas Young (1773-1829) brit fizikus, orvos, polihisztor
Hermann L. F. von Helmholtz (1821-1894) német orvos, fizikus


A retina csapjai háromfélék lehetnek, mindegyik különböző elnyelő képességű (abszorpciós) fényérzékeny pigmentet (jodopszint) tartalmaz. A csapok ingerlése közben kémiai folyamat játszódik le, a jodopszin többé-kevésbé elbomlik, „kifakul”, majd az inger elmúltával regenerálódik.
(Kahánné 1986:122)


Az egyik fajta csap legjobban a rövid hullámhosszúságú sugarakat nyeli el (a 400 nm környékén), melyek a kék színérzetet keltik. A második leginkább a közepes hullámhosszakra érzékeny (kb. 550 nm) ezek okoznak zöld színérzetet. A harmadik a spektrum hosszú hullámú alkotórészeit abszorbeálja (kb. 600 nm), itt keletkezik a sárga-vörös érzet. Mindhárom csap kisebb mértékben, de érzékeny a szomszédos hullámhosszra is, vagyis átfedés van a görbék között. (Sekuler 2000:222)

Az angol nyelvű szakirodalomban többnyire a S, M és L betűkkel jelölik a receptorokat, a hullámhossz érzékenységére utalva: S, short (rövid); M, medium (közép); L, long (hosszú).

A csapok fényérzékenysége
A kékre érzékeny csapok a 400 nm, a zöldre a 550 nm,
a vörösre a 600 nm környékén a legérzékenyebbek.
A függőleges koordinátán a relatív érzékenység olvasható le


Az arányok: 1 kék, 20 zöld és 40 vörös érzékenységű csap van a retinában. (Schanda 1997)
A napfény spektrumának abban a felében, ahol a közép és hosszú hullámokat abszorbeálják a csapok, nagyobb az érzékenység, tehát a vörös - narancs - sárga - zöld tartományokban kisebb ingerváltozásra is reagálunk.

Nemcsak a száma kisebb, hanem az elhelyezkedése is más a rövid hullámhosszra (kékre) érzékeny csapoknak, ilyenek nincsenek a fovea területén. Ezért nehéz kék pontokat és vékony vonalakat élesen látni. A bizonytalanságot főleg a fényszínek esetében (pl. monitoron, utcai fényeknél) tapasztaljuk. Ehhez járul még, hogy a kék fény sokkal inkább szóródik mint a piros, kb. tízszeres mértékben. Ennek evolúciós oka lehet, mert ősi környezetünkben nagyon kevés volt a kék céltárgy, pl. kék élelem alig van, a kék anyag ritka a természetben. A kék csak mint háttérszín uralkodó a természetes látványvilágban, lévén ez az égbolt színe.
(Sekuler 2000:225)

A vörös, zöld és kék érzékelő csapok a retinában
A kör a fovea helyét jelzi A kék fényszín kontúrja
bizonytalan (szimuláció)
Kép forrás:
http://csanet.org/newsletter/fall07/
nlf0702.html
 


Bármilyen fény hat a retinára, a csapokat különböző mértékben ingerli. Ha azonos arányban éri inger mindhárom típusú csapot, akkor semleges „színhatás” keletkezik, ami erős fényinger esetén „fehér”, csökkenő fényerősségnél szürke („szürkület”). A fény hiánya esetén feketét „látunk”.

Például egy rózsaszínű felületet vagy fényforrást nézve legerősebben a hosszú-hullámokra érzékeny csapokat éri ingerhatás (a rózsaszín a vörös világos árnyalata), a közepes-, és a rövid-hullámokra érzékenyeket kevesebb. Egy barna felület esetén a görbe vonala hasonló (ebben is a vörös dominál), de az inger sokkal gyengébb. Egy világos felületről nagyobb fényinger-mennyiség érkezik a szemünkbe, mint egy sötétről.

Különböző árnyalatok érzékelése
A három receptort érő ingerület a rózsaszín és a barna felület
nézése közben. Mindkettő a vörös egy-egy árnyalata, ezért a görbék maximuma ugyanott (700 nm) van, de az ingermennyiség különbözik.


A háromféle csap közül a közepes hullámhosszúságú sugarakat felfogó csap felelős a világossági érzetért, legalábbis a nappali látás esetében. Ugyanez a receptor fogja fel és kelti bennünk a zöld színérzetet. (Nemcsics 1990:32)


A színlátás evolúciója

A fényérzékenység a 550 nm környékén indult evolúciós fejlődésnek, ez, amit ma zöldessárgának látunk. Az első fényérzékelő receptor sok száz millió évvel ezelőtt, egy mutációt követően alakult ki egy élőlény hámszövetén, vagyis a „bőrén”. Pár száz millió évvel később egy újabb receptor keletkezett, mely a rövid hullámú sugarakra lett érzékeny (ma itt látjuk a kéket). Még később, kb. 40 millió évvel ezelőtt a közepes hullámokra érzékeny receptor megduplázódott és kialakult a harmadik csappigment. Az új receptor a hosszú hullámokra (sárga, vörös) lett érzékeny, a régi pedig csak a zöldre. (Sekuler 2000:226)

A színlátó élőlények tehát mintegy 40 millió éve rendelkeznek a trikromát (három szín: kék, zöld, vörös) színérzékelés képességével.

Felhasznált és ajánlott irodalom:

de Grandis:
Teoria e uso del colore, 75.p.

Kahánné:
A látás biokémiája

Kepes:
A látás nyelve, 146.p.

Nemcsics:
Színdinamika

Schanda:
Colorimetry

Sekuler – Blake:
Észlelés, 81.p.

Young-Helmholz theory - Wikipedia

A Young – Helmholtz (trikromatikus) elmélet
« Színlátás
A Hering– (ellenszín) elmélet »
20.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.