A térbeli test két legfontosabb árnyéktípusa:
• önárnyék:
a tárgynak a fénnyel átellenes oldalán
megjelenő árnyék
• vetett árnyék: a tárgy környezeti
felületeire vetített árnyék
Szerepe van a környező felületek reflexiójának
is, ami modulálja mind az önárnyék,
mind a vetett árnyék megjelenését.
A szín lehet a tárgy, a környezet és
a megvilágító fény tulajdonsága.
Önárnyék
A tárgynak a fénnyel átellenes oldalán
megjelenő árnyéka függ a megvilágító
fény erősségétől és a
környező felületek keltette reflexiótól.
Az alábbi ábrákon egy matt, nem-átlátszó,
világosszürke golyó megvilágítása
és önárnyéka.
Önárnyék
reflexió nélkül |
|
A
tárgy közelében nincs reflexiót
keltő felület.
A fénnyel átellenes oldal sötét.
(A színminták a tárgy fény
felőli és átellenes oldali színét
mutatják) |
Önárnyék
reflexióval |
|
|
A
tárgy közelében fehér felület
kelt reflexiót. A fénnyel átellenes
oldal relatíve világos. |
A
tárgy közelében élénk
sárga felület kelt reflexiót. A fénnyel
átellenes oldal relatíve világos,
tört sárga. |
Vetett árnyék
Az egyenesen terjedő fény útjában
álló tárgy árnyékot vet,
vagyis „kivonja” maga mögött a fényt.
A földi légkörön kívül (a
Holdon) készült fényképeken éles
fekete árnyékot látunk, mert ott teljes
a fény-kivonás, a Földön azonban a levegő
és a környezeti reflexiók miatt szürke
az árnyék, vagyis soha nem teljesen fénymentes.
Természetes fényben
Alapesetben a természetes nappali fény
árnyéka sötétszürke, amennyiben
a felület –amire az árnyék vetül–
semleges színű. Színes felületre eső
árnyék az adott szín sötét
árnyalata. Úgy is mondhatjuk: az árnyék
színe ugyanolyan, mint amikor nagyon gyenge fénnyel
világítjuk meg az alapot.
Árnyék
színe természetes fényben |
|
Vetett árnyék semleges és színes
felületen (szimuláció)
Kiemelve az alap és az árnyék színmintája. |
Színes fényben
A színes fényben álló tárgy
szintén „kivonja” a fényt, az árnyék
színe pedig attól függ, van-e egyéb
fény a környezetben. Ha kizárólag
egy színes fény világít, a tárgy
árnyéka a világító szín
sötét árnyalata.
Árnyék
színes fényben, 1. |
|
Az alapfelület halványszürke, a golyó
világosszürke,
a megvilágító fény zöld
– a tárgy árnyéka sötétzöld
(szimuláció) |
Ha két színes fényforrás egymással
nagyjából szemben világít, akkor
a testnek a fényforrás felé eső része
annak színét reflektálja, vagyis olyan
színű, mint a hozzá közelebb eső
fényforrás színe. A vetett árnyék
színét az átellenes fényforrás
világítja meg. Az alábbi ábrán
a zöld lámpa által vetett árnyékot
a narancs fény „megfesti”, és így
barna lesz. A narancs lámpa által vetett árnyék
pedig sötétzöld.
Árnyék
színes fényben, 2. |
|
Az alapfelület halványszürke, a golyó
világosszürke,
a megvilágító fény zöld
és narancs. Lent a két árnyék
színe.
(szimuláció) |
Ha azonban a színes fényforrás mellett
a másik „fehér” (vagyis természetes,
pl. napfény), akkor érdekes színes árnyék
jelenséget tapasztalunk. A napfény árnyéka
szürke lenne, de azon az oldalon a zöld fény
„megfesti”, és ezért sötétzöld
lesz. A zöld fény sötétzöld árnyékot
vetne, de ezen az oldalon az összetett (polikróm)
fényből „vonódik ki” a zöld,
így ennek komplementere, bíborszínű
az árnyék !
Árnyék
színes és természetes fényben |
|
Az alapfelület halványszürke, a golyó
világosszürke,
a megvilágító fény zöld
ill. természetes. Lent a két árnyék
színe.
(szimuláció) |
A két különböző fénynyaláb
által megvilágított rész világosabb,
mert a fények összeadódnak (optikai-additív
fénykeveredés)
» Szubtraktív
színkeverés ;
» Az optikai-additív
színkeverés egyéb esetei
|
Felhasznált
és ajánlott irodalom:
Arnheim:
A vizuális élmény, 346.p.
Majoros:
Belsőterek világítása
Majoros:
Belsőtéri vizuális komfort
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E) |